A kormány felújítja a náci vezér egykori gellérthegyi főhadiszállását

Modernizálják, de nem korhűn

Az Orbán-kormány 2022. április 4-ei határozatával döntötte el, hogy Budapesten teljes körűen felújíttatja a gellérthegyi Bérc utca 13-15. szám alatt működő, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, valamint a Magyar Diplomáciai Akadémia otthonául szolgáló Horthy-korabeli villát. A felújítás során a tetszetős küllemű négyszintes ingatlannak nemcsak a külseje, hanem belseje, teljes gépészete, valamint épületvillamossága is megújul.

Mivel a beltéri falakat mozgathatóvá kívánják átalakítani, így a közeljövőben az objektum konferencia- és rendezvényközpontként is hasznosítható lesz.  

A kiírás szerint az épület parkjában a térkövezés mellett két darab új fa, 2085 cserje, 4282 évelő növényt, valamint 700 rézsűmegkötő növényt fognak elültetni. Bár a kivitelezési munkákat egy egri cég nettó 1 milliárd 784 millió forint értékben elnyerte, a Lázár János vezette Építési és Közlekedési Minisztérium a projektet további 259 másik állami beruházással felfüggesztette. A fővárosi kormányhivatal azonban most október 10-én ismételten elindította az engedélyeztetési eljárást, amely új közbeszerzés lebonyolítást fog majd maga után vonzani.

Gellérthegyi gyöngyszem

Magyarország teljes szénellátásáért felelős Vida Jenő iparmágnás, főrendiházi tag és felesége Krishaber Klára 1936-ban vásárolta meg a szóban forgó Bérc utca 13-15. szám alatti telket a fővárostól, hogy itt építhessék fel új otthonukat.

A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. (MÁK) vezérigazgatójának és nejének azért kellett ide költöznie az Aréna (ma Dózsa György út) 102. szám alatt felépített saját bérházukból, mert a kormányfőtanácsos Gabriella nevű lánya a férjével, Perényi István, a Magyar Általános Hitelbank vezérigazgatójával közösen úgy vélekedett, hogy kiskorú Edit és Betti leányai fejlődésének jót tesz majd ha a nagyszüleikkel élnek egy fedél alatt.

Az új, a Gellért-hegy északi oldalában meghúzódó családi ház felépítése érdekében a család 1937 szeptemberében bontatta le a parcella Citadella felé eső végében megbújó Mayer Ferenc iskolaigazgató 1882-ben építtette földszintes nyaralóját.

Perényiné, akit családtagjai csak Ellának becéztek kezdetben, Adami Arnold építész tervei alapján kívánta felépíteni a família új otthonát, ám pár hónap múlva azért váltott 

Az 1938-ban átadott neobarokk stílusjegyeket felvonultató, nettó 2135 négyzetméter alapterületű villa 80 helyiségből állt, 30 gazdagon berendezett lakószoba szolgálta ki a családtagok kényelmét. Míg a fiatalok és a leánygyermekeik a felső szinten gyönyörködhettek Budapest látképében, addig a több mint 40 vállalat igazgatótanácsában is tevékeny após, felesége Klára asszony, és az ekkor 20 éves Pál keresztnevet kapott fiacskájuk, valamint háromfős személyzetük a földszinten lakott. 

Érdemes megemlíteni, hogy mivel a magyar szénbányászat felett uralkodó vezérigazgatót és nejét gyakran lefárasztotta az unokák zsongása, így ők leginkább a Tatabányához közeli felsőgallai emeletes kastélyukban (ma nagyon lecsupaszítva és megmagasítva Síkvölgyi Szanatórium) szerettek pihenni.

A minden szegletében gazdagságot sugárzó Bérc utcai villa persze hamar felkeltette a család értékeire ácsingózók figyelmét. 1940. március 7-én például a detektíveknek azt tűnt fel, hogy két férfi több ezer pengő értékű női és férfi bundát, szőnyeget, valamint arany- és ezüstholmikat próbált eladni a józsefvárosi Teleki téren. A büntetett előéletű 28 éves Pataki Sándor kertész, és a 30 éves Becker Pál zenész kihallgatásuk során bevallotta: ők fosztották ki a Bérc utcai házat – további négy budai villával együtt.

Üldözők és üldözöttek

Magyarország német megszállása kezdetén a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) IV.B.4. alosztályának vezetője Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer parancsára Franz Novak SS-Hauptsturmführer egy többoldalas lista alapján csaknem harminc zsidó származású felsőházi tagot, bank- és iparvállalati vezetőt fogatott el Budapesten, akiket kivétel nélkül koncentrációs táborokba deportáltatott.

A listát két nyilaskeresztes, Baky László belügyi államtitkár és gróf Pálffy Fidél – későbbi földművelődésügyi miniszter – állította össze a „zsidóügyekért és evakuálásukért” felelős, a nácik által csak Judenreferatnak hívott hivatalnak.

A nagytőkést és feleségét 1944. március 21-én szállították el otthonából a kistarcsai táborba, majd onnan október végén Auschwitzba. A szociálisan érzékeny vezérigazgató a tábor felszabadulása után, 1945. március 5-én hunyt el végelgyengülésben. Felesége Klára asszony túlélte a megpróbáltatásokat. Ő szabadulása után azért költözött a brazíliai São Paulóba, mert Pál nevű fia már az 1938-ban bevezetett Első zsidótörvény miatt eddig a városig menekült.

Perényi István bankárt csak jó egy hónappal később, 1944. április közepén kerítette kézre a Gestapo, akit a Fő utca 71. szám alatti Lánczy-bérházban működő rendőrbörtön (DPG) egyik cellájában tartották fogva. Feleségét, Perényiné Vida Gabriellát és gyermekeiket a Magyar Általános Hitelbanknál portás-sofőrként alkalmazott Stogli Mihály és felesége, Mária bújtatta a saját lakásukban az ostrom végéig. A világháború után Ella, a férje és gyermekeik szintén São Paulóba költöztek.

Franz Novak SS-Hauptsturmführer listája persze nemcsak a deportálásra ítéltek nevét tartalmazta, hanem azoknak az elrekvirálandó épületeknek a listáját is, ahová az RSHA és részlegeit (SD, Sipo, Gestapo, Kripo, Orpo, Einsatzgruppen, RSHA VI. SD-Ausland A, C, E és F osztálya), valamint az SS-Bds, a KdS, a WVHA, a DPG, a Wehrmacht és az Abwehr irodáit el tudják helyezni.

Külön figyelmet fordítottak arra, hogy a Budapestre küldött SS-vezetők tetszetős magánrezidenciákhoz juthassanak. A lefoglalt, csaknem 40 épület kivétel nélkül zsidó vagy állami tulajdonú villák, bérházak, illetve főleg nyári idényre berendezkedett szállók és panziók voltak.

Alagút a Gellért-hegy gyomrában

A Vida–Perényi-villát Otto Winkelmann SS-Obergruppenführer, a magyarországi német rendőri és Waffen-SS és csapatok főparancsnoka kapta meg. A teljhatalommal felruházott vezérezredes jelentései szerint 

Eszerint Horthy Miklós kormányzó és szűkebben vett politikai és katonai környezetének őrizetbe vételét, az államfő kisebbik fiának elrablását, a zsidók deportálását, a baloldali erők ellehetetlenítését, valamint az októberi nyilas puccs előkészítését és lebonyolítását.

Ezeknél a tényeknél izgalmasabb, hogy Ernst Kaltenbrunner SS-Obergruppenführer, az RSHA vezetőjének utasítására a németek 1944 áprilisában egy hatalmas, 3,15 méter belmagasságú alagutat kezdtek el fúrni a Gellért-hegyben, hogy a magyarországi irattáruk mellett főleg a Budapesten összerabolt műkincseiket itt tárolhassák.

A munkálatokban nemcsak a zsidó munkaszolgálatosokat, hanem a MÁK bányászait is igénybe vette az SS. Mivel az ostrom idején a félkész alagút mindkét bejáratát bombatalálat érte, így a konstrukciót nem építették tovább. A két szakasz nem is ér össze.

A Bérc utca 2. szám alatt elpusztult kerékpárüzem helyén 1949 és 1950 között Ispán Margit neve alatt Bobletek György építész egy emeletes házat építtetett magának, ahol az építészmérnök a nácik által kiásott alagút egy részét beépítette új otthona pincéjébe. 

Ennek a technikai különlegességnek köszönhetően a mérnök azt tervezte élete vége felé, hogy a házában fog működni a Magyar Építészeti Múzeum, ám elképzeléseiből azért nem lett semmi, mert a 

Mivel az SS-alagút déli bejáratát a Batthyány kert közepén alakították ki, így a Minisztertanács Tanácsi Szervek Osztályának döntése szerint ezt a félkész vasbetonból készült műtárgyat szintén felhasználták az objektum felett 1973 és 1976 között megépített ún. Tanácsakadémia, a későbbi Államigazgatási Főiskola épülettömbjeinél is. A hatalmas méretű, „Sopron” típusú függönyfallal beborított felsőoktatási épületet és kollégiumot Törőcsik Sándor és Magyar János (LAKÓTERV) tervei szerint valósították meg, amely a most zajló átalakítás után Corvinus Egyetem Ménesi Campus néven működik majd.

Ellopott műalkotások

Amikor 1944. december 5-én Otto Winkelmann SS-Obergruppenführert visszahívták a Harmadik Birodalomba, akkor – honfitársaihoz hasonlóan – ő is elvitte magával ideiglenes budapesti otthona összes műalkotását. Andaházi-Kasnya Béla festőművész, az Elhurcolt Nemzeti Javak kormánybiztosa a kifosztás évében közel lakott a Perényi–Vida-villához. 1979-ben a Buenos Aires-i nyugatnémet konzulátuson eskü alatt így vallott:

1944. december elején három napon át, éjjel-nappal szemem láttára szállítottak el Winkelmann emberei minden értéket, ami a villa földszintjén és emeletén található volt. Ismertem az ottani képeket, legalább nyolc Munkácsy Mihály-, néhány Benczúr Gyula- és Szinyei Merse Pál-, több Székely Bertalan- és Mednyánszky László-kép volt a gyűjteményben számos híres külföldi nagy festő képén kívül, amelyek között legalább három Albrecht Dürer grafikája volt. (…) A teherautókra rakott ingóságokat és festményeket előbb a Király utcai Lovrana kávéházban lévő német raktárba szállíttatta, majd onnan autókon és az MFTR két legnagyobb személyszállító hajóján Németországba.

Amikor Otto Winkemannt több mint harminc éven keresztül a bíróság újra és újra kihallgatta, akkor rendőrtábornok eskü alatt 1969-ben azt vallotta, hogy Vida Jenő ellopott festményeit ő még 1944 telén eladta bécsi és müncheni műkereskedőknek, a pénzt pedig azóta felélte. Ezek a képek azóta sem lettek meg.

A Vida–Perényi család csak azt a négy Munkácsy-szalonképet (A baba látogatói, Poros úton, Két család, kompozíciós vázlat a Krisztus Pilátus előtt festményhez) kapta vissza Görgey Gábor kulturális minisztertől 2003-ban, amiket Vida Jenő jövőjét megsejtve a Magyar Nemzeti Múzeum védelmére bízott még 1944-ben.

A háború után

Nemcsak a Gellért-hegy SS-alagútjának bejáratai, hanem a Perényi–Vida-villa is komoly találatot kapott Budapest ostromakor. A csaknem két évig elhúzódó rekonstrukciós munkákat megkoronázva az épület 1949. május 22-én lett a Pedagógia Főiskola Nagy Lászlóról elnevezett koedukált kollégiuma, amelyet száz felsőoktatási hallgató elszállásolására tettek alkalmassá.

A diákok nem sokáig örülhettek kollégiumuknak, az épületet az állam 1952-ben az egyiptomi nagykövetségnek utalta ki, amely csak a hatvanas évek elején lett újra a Külügyminisztérium (diplomaták) gyermekotthona. Az épület belső kialakítása ekkorra már teljesen eltért az eredeti, Málnai-féle téralakításoktól, csak a lépcsőházi tér, valamint a földszinti, tardosi márványból készült kandallós nappali maradt meg szinte változatlanul.

A külügy fennhatósága alatt a rendszerváltás óta működött itt már a Magyarországi Kárpát Egyesület, a Határon túli Magyarok Hivatala, a Magyar Atlanti Tanács, 2007-től a Magyar Külügyi Intézet, a Külügyi és Külgazdasági Intézet, valamint a Magyar Diplomáciai Akadémia is. Az egyedi védettséget élvező épületet legutóbb 1999-ben újították fel teljeskörűen az IPARTERV jóvoltából.