Csokoládéhotel lesz a józsefvárosi Stühmer cukorka- és kakaógyárból

2023.11.14. 18:58

Narancs vagy csoki vagy?

A német Orange Hotels and Resorts szállodalánc 2016 óta tervezgette, hogy a lassan tíz éve szellemházként vegetáló VIII. kerületi, Szentkirályi utca 8. szám alatti irodaházból négycsillagos szállodát fog varázsolni Chocolat Hotel néven. Az ügyre projektcéget is alapítottak, ám a világjárvány miatt kialakult gazdasági recesszió és így a turizmus visszaesése miatt kénytelenek voltak lemondani magyarországi terjeszkedésükről.

A budapesti vállalkozásukat felszámolták, majd a tulajdonukat eladták a 2021-ban alapított You Are Hungary Kft.-nek, amely felmelegítette a németek terveit. A publikussá vált elképzelések szerint a helyi védelem alatt álló egykori iroda-, kereskedő- és gyárépület 98 szobás szálloda lesz. A tervezéssel megbízott D55 Építész Iroda Kft. munkatársai, Vécsey Kristóf, Bognár Dániel és Gál Ádám az emeletráépítés ellenére csaknem teljesen korhűn renoválnák az 1928-ban átadott épületet.

Ezek szerint a homlokzaton visszaépülne az egykori art deco stílusú íves üvegportál, a bronzlábazatú bejárat, a kültéri falikarok replikái, illetve a ház egykori építtetőjének, azaz a Stühmer Frigyes Rt. Kakaó-, Csokoládé- és Cukorárugyárnak és a cég alapításának kőbe mart feliratai is, csak az egykori koronás, angyalok által közrefogott magyar középcímer nem.

Édes álom

Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester 1866-ban telepedett le Pesten Nagy Ferenc hívására, akitől két év múlva vette át az Ősz (ma Szentkirályi) utca 8. szám alatti, kopott, zöldre mázolt, földszintes ház három szobájában működő cukorkagyárát. Mivel Magyarországon akkoriban még nyílt tűzön főzték a cukrot, hogy karamell legyen, a finomabb minőségért a ludwigslusti Schulze és Társa cégnél kiokosított 

Frici volt az első, aki zárt üstökbe vezetett forró gőzzel kezdte szép fokozatosan felhevíteni 170 fokra a cukrot, amelyhez vajat, tejszínt és sót is hintett, hogy krémesebb legyen az aranybarna máz állaga.

A sikeres eljáráshoz még saját kazánt is felszereltetett apró gyára udvarán.

Stühmer 1883-ban kezdett el csokoládé- és kakaóporgyártással is foglalkozni, amit Drezdából hozatott gőzgépekkel állíttatott elő. Ekkor már 40 munkás dolgozott alá, gyára évente 3000 métermázsa cukorkát állított elő, amelyek közül sokat trópusi gyümölcsökkel és gyógynövényekkel ízesítettek. 

Az általa elindított tömegtermelésnek köszönhetően lett az addig luxuscikknek számító csokoládé közszükségleti cikk, amelyet előszeretettel vásárolt Kugler Henrik cukrász, majd örököse, Gerbeaud Emil is.

1887-ben bejegyzett védjegye ekkor még két egymásnak döntött, szív alakú mézeskalács volt, amelyen franciául hirdette termékeit, főleg az ekkor bevezetett De Santé nevű tejcsokoládét, bonbonjait, desszertjeit, valamint a már nagyüzemi technológiával elkészített krémszaloncukrait és selyemcukrait.

Stühmer Frigyes
Stühmer Frigyes
Fotó: Wikipedia

Tibi, Boci, Zizi és a többiek

A gyáralapító 1890-es halála után a firmát először özvegye és sógora, majd idővel kisebbik fia, Stühmer Géza vette át. Neki köszönhető, hogy a gyár termékei Európa-szerte híres és keresett termékek lettek. Géza első lépésként 1907-ben állami támogatással lecserélte az üzem teljes gépparkját, majd kibővítette cége termékpalettáját. 

Több mint 50 új édességet vezetett be a piacra,

amelyek között megtaláljuk az 1927-ben piacra dobott Boci csokit, az unokájáról elnevezett Tibi rumos-mazsolás tejcsokit, amely 1941-ben került forgalomba, illetve a ma is népszerű Sport, Favorit, Melódia, Opera, Bohém, Korfu és Alcosta csokiszeleteket.

Ugyanilyen népszerű volt a gyár Ropp ostyája, Bronhy, Ronny és Dolly nevű köhögéscseppjei, Maláta márkanevű rekedtség elleni cukorkája, Frutti címkéjű gyümölcsízesítésű tejkaramellái, Zizi drazséja, a kék szalagos 505-ös és a Dunakavics elnevezésű cukorkái, a piros dobozos „E” kakaópora, az 1928-ban védjegyeztetett, Szerencsen előállított Cicás kakaópora, Mol-kó nevű, mogyoróval ízesített reggeli csokigranulátuma, Katica tortabevonója, sőt 1934-ben még a csokimikulás és a csokinyuszi elődjei is.

A cég kísérletező kedvét jól jellemezte, hogy a két világháború között nemcsak erős paprikával töltött meggyes csokikrémet vezetett be Kalocsa néven, hanem Marasquin nevű, savanyú cseresznyés alkohollal megbolondítva ugyanezt a tartalmat Griotte, majd Cherry Queen, illetve kóser kivitelben Hechser néven is előállította – persze már pirospaprika nélkül.

Százszorszép dizájn

Marketing szempontjából a cég mindig kiváló, külföldön sokszorosan díjazott iparművészekkel terveztette meg csomagolópapírjait, cukorkazacskóit, desszertesdobozait és bonbontartóit. A Stühmernek dolgozott többek között Kaeszné Lukáts Kató, Jaschik Álmos, Jeges Ernő, Maliász Gitta és Marsofszkyné Szirmay Ilona grafikusok.

A Commercial Art and Industry című vezető angol reklámgrafikai folyóirat Európa legjobb csomagolásainak minősítette a magyarok munkáit,

amelyeken nemcsak izgalmas geometriai ábrákat, sormintákat, tipográfiát, hanem kedves, játékos figurákat és tárgyakat láthattunk. Műveik olyan jó minőségűnek és időtállónak bizonyultak, hogy

a bécsi Altmann und Kühne cég a mai napig a Kaeszné Lukáts Kató tervezte csomagolópapírokat és díszdobozokat használja.

Ennél is beszédesebb, hogy amikor a cég kitalálta a Százszorszép nevű desszertjét, akkor olyan bécsi rózsakosárral díszített, nyolcszögletű díszdobozba tette, amelyet az édesség elfogyasztása után senki sem akart kidobni. A lányok ebben a kartonból készült dekoratív „ládikában” őrizték szerelmes leveleiket, udvarlóiktól kapott emlékeiket és különféle titkaikat.

Napjainkban a nagymamák forgatják előszeretettel ezeket a díszdobozokat: különböző színű cérnákat, családtagjaik leszakadt gombjait, ollókat, ujjvédő gyűszűket és varróeszközeiket teszik bele. A doboz kialakítása annyira sikeres volt, hogy a Stühmer cég a porcelánból készült változatát is legyártatta Hollóházán.

Magyar népi barokk és az art deco

A fióküzlet-hálózat terve már 1883-ban felvetődött, az első budapesti üzlet az V. kerület, Kecskeméti utca 1. szám alatt nyílt meg, a világszínvonalon is elismert belsőépítészeti egységesség viszont csak az 1912-ben megnyitott Margit körút 5/B alatti helyiségnél jelent meg.

Mivel a Stühmer cég állandó építésze 1920-tól Kende Ferenc lett, rá hárult az üzlethálózat egységes arculatának végleges kialakítása, amely a jellegzetes magyar népi barokk és az art deco különleges ötvözete volt. 1933-tól Szívó Pál is rendszeresen dolgozott a cégnek. A két világháború között az országban már több mint hatvan fióküzletből szolgálták ki a nagyérdeműt.

Stühmer a külföldi terjeszkedésre is gondolt. A párizsi Rue de la Pépinière 28. alatt megnyílt mintaboltjukat a cég állandó építésze, Kende Ferenc tervezte. A francia fővárosban kialakított portál rózsaszín márványból, zöld fémrészekből és aranyozott betűkből állt. Az édességbolt belsejét aranyozott szegélyű diófákból állították össze. A folyamatos kakaóellátáshoz a cég 1930-ban alakította ki újabb külföldi lerakatát az ekkor Olaszországhoz csatolt 

Abbáziában (ma Opatija), ahol termékeiket az 1900-ban átadott Glace pavilonban (ma Paviljon Juraj Šporer) lehetett megkóstolni. ezt egyébként még a pesti Gerbeaud Emil cukrászmester építtette a bécsi Amand Louis Bauqué építész tervei szerint.

1931-ben már Fiume (ma Rijeka) városában is megnyitottak egy lerakatot, amelyet kötelezően megnézendő látványosságként jellemzett az ekkor megjelent Grieben című német útikönyv.

A világhír felé

A fejlődésnek nem lehetett gátat szabni. Amikor a jól prosperáló firma 1928-ban családi részvénytársasággá alakult át, akkor Stühmer Géza a Szentkirályi utcai ingatlanon egy új, ötemeletes székházat és gyárépületet építtetett. Míg a külső és belső művészi kialakításért Kende Ferenc és Dávid János építészek feleltek, addig a vasbeton szerkezetek megtervezését a Castelli Adolf és Fia nevű cég vállalta magára.

bár Az épület sóskúti kőlapokkal lefedett homlokzatát elegánsnak és nyugodtnak tervezték meg, azt a kis trükköt azért csak ellőtték, hogy a földszint fölött ugyanolyan kőből faragott bécsi rózsakosarakat helyeztek el, mint amilyeneket a Százszorszép bonbonok díszdobozain láthatunk.

Az ajtó feletti sávban – a korabeli német mintát követve – fekete üvegfelületen rakták ki a Stühmer feliratot aranyozott fémbetűkkel, amely fölé már nem kőből faragott virágkosarat, hanem az 1915-ben elfogadott,

angyalok tartotta magyar koronás középcímert helyezték el, amely alá kiírták: „Hiszek Magyarország feltámadásában”.

Ez alatt alakították ki a cég központi üzletét, amely kőkeretes nyílásban elhelyezett szimmetrikus üzletfront volt. Az apró boltban három, fényezett diófából, bükkből és madárjávorból készített pult mögött zajlott az eladás. A mintaterem kisebb-nagyobb méretű szekrényei sárgára fényezett borovi fenyőből készültek, amelyeket alumínium pillérburkolatokkal szegélyeztek.

A falakat mellmagasságig fényezett diófából készült téglalapokkal osztották fel, amelyek fölé márványlapokat tettek. Az épület bal oldalán a nagybani kereskedelmet, jobbján a gyárba és a munkavállalók lakásaihoz vezető bejáratot alakították ki. Itt a padlót sárga és szürke színű kőlapokból rakták ki. Szintén jobb oldalról lehetett megközelíteni a harmadik emeletig sorakozó irodákat.

Mivel az irodaházat hamar kinőtte a Stühmer, az igazgatóság 1935-ben megvette a szomszédos Szentkirályi utca 10. szám alatti bérházat is, amelyet Szilárd István tervei szerint egybeépítettek a központi épülettel. A jelentős bővítés ellenére a családi vállalkozás ezt a székhelyét is kinőtte. 

Az Olgyay fivérek terve alapján az új gyárukat 1941-ben avatták fel a Vágóhíd utcában. Ekkor már 900 alkalmazottjuk volt.

Egy évvel később a Szentkirályi utca 10. szám alatti bérházban létrehozott munkaszobákat és raktárakat visszaalakították lakásokká, azóta is ebben a formában használják őket.

Az 1947-es államosítás után a Stühmer-birodalom a Magyar Édesipari Nagyvállalatba olvadt bele, amely nem sokkal később a Budapesti Csokoládégyár nevet kapta. Persze a Stühmer-címert, azaz a csőrében kakaóbabot tartó hollót – mások szerint stilizált kvézált – megtartotta magának a szocialista gyáróriás.