Tucatlakópark épül a volt svábhegyi gyerekszanatórium telkén

Átépül az egykori Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet svábhegyi gyermek-tüdőszanatóriuma.

A Béla király út 18–20., a Laura út 1–3. és a Mátyás király út 25–27. által közrefogott 3,34 hektáros terület központi éke a 2005-től műemléknek számító Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa. A kivitelezéssel megbízott WHB Group már elkezdte a bontásokat. Az ősfás park helyére lakópark épül.

A Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa

A dokumentumok szerint a hamarosan főnixként megújuló Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa az 1822-ben emelt, Grabofszky Atanáz-féle „savógyógyintézet” alapjaira épült, amelyet még Kraus Károly kereskedő és Leszkány Márton orvos adott el Frivaldszky Imre természettudósnak. 

A botanikus-zoológus az egykori balneológiai központ alapjait felhasználva 1843 és 1845 között építtette a Svábhegy oldalában romantikus stílusú villáját, amelynek szellemi előképe a zsolnalitvai vár volt. Az épület terveit Brein Ferenc készítette el, aki a megrendelő kérésének megfelelően egy termetes csipkézett tornyot is hozzábiggyesztetett a villához.

1845-től 1847-ig a középkori lovagvárat utánzó villát minden évben felkereste báró Eötvös József jogász, író, későbbi vallási és közoktatási miniszter, felesége, Rosty Ágnes palotahölgy, valamint Eötvös jó barátja, Trefort Ágoston művelődéspolitikus, az MTA későbbi elnöke és az ő neje, Rosty Ilona.

A nagy meztelencsiga-gyűjtő hírében álló Frivaldszky Imre 1875-ben adta el szeretett tulajdonát Mauthner Lipót bőrkereskedőnek, akinek örökösei 1908-ban passzolták tovább a birtokot gróf Pálffy Annának.

Mivel a szociális érzékenységéről és jótékonykodásáról híres arisztokrata hölgynek nem tetszett a lovagvár, 1908-ban teljesen átépíttette tulajdonát. Grioni Antal terve szerint ekkor került a neogótikus torony helyére biedermeier stílusú lakótömb, amelyet három tágas terasszal osztottak fel. Hein János terve alapján megújult a 25 355 négyzetméteres telek is. Az angolparkban tölgyeket, kőriseket és keleti tujákat ültettek el.

A svábhegyi villát 1934-ben vette meg 130 ezer pengőért a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület, amely főként az első világháború árváit és özvegyeit támogatta. Petényi Géza belgyógyász főorvos vezetésével az Erdei Gyógyintézetben alultáplált és legyengült gyerekeket kezdtek üdültetni.

Az államosítás után az intézményből az Orvostudományi Egyetem II. Számú Gyermekklinikája lett, ahol főleg tbc-s fiúgyermekeket gyógyítottak. Az épület 1951-ben került a Szabadsághegyi Állami Szanatórium kezelésébe, akik már modern sebészeti műtővel is felszerelték a tulajdonukat. Ágyszámcsökkentésre hivatkozva az intézményt 1997-ben zárták be.

Rekonstrukció szépséghibákkal

A publikussá vált tervek szerint a 11,87 méter magas és 15,59 méter széles műemléket viszonylag korhűn fogják rekonstruálni. Újjáépítik a villa elmállott mellvédfalait, az eredeti geometriát követve az attikafalat vasbetonból újrahúzzák, amelyhez szálbeton és gipsz épületszobrászati elemeket fognak majd rögzíteni. A lábazatot kicserélik fagyálló kemény mészkövekre, illetve kijavítják a koronázó- és osztópárkányokat, valamint a sarokkváderezést is.

Ezt az elemet érdemes lenne újragondolniuk. De ha az épület tágabb környezetét nézzük, akkor már több problémát veszünk észre.

Természetesen azzal nincs gond, hogy a felújításra váró villa mellé a XXI. században már dukál egy feszített víztükrű medence, valamint a modern fürdőkultúrához szükséges szauna és jakuzzi, ám a lamellás pergola sajnos azt a késő Sóva-kori japán építészetet veszi alapul, amely 1980 óta már a szigetországban sem népszerű. Ha a beruházónak fontos lenne az európai építészeti tradíció, akkor mérnökei számára nem engedné meg ennek a 

Stílus és formanyelv tekintetében célszerűbb lenne ennek az új fürdőháznak a megjelenítését ahhoz az 1832-ben átadott favázas növényháznak a tagoltsága, esztétikája és ritmikája felé elvinni, amelyet 

A Central European Ingatlanalap persze eltüntetné a föld színéről a szintén a reformkorban átadott, keskeny nyeregtetős üvegházat is, amely egyébként – kora ellenére – nem képvisel semmilyen építészeti értéket.

Ezeknél a zikkurat stílusú lakóépületeknél a beruházó ismételten nem veszi figyelembe a hely múltját, a szóban forgó központi villa építészeti jegyeit, valamint Budapest eklektikus építészeti örökségét. A leendő tucatszerű épületek annyira hűen követik a szocialista lakótelepek hagyományait, hogy a szovjet katonai építészet íze is érződik rajtuk. A különbség csak annyi, hogy ezeknek 

Az épületek alatt és között egy tekintélyes méretű mélygarázst is kialakítanának, amelynek lehajtóját a Mátyás király útról építik meg. Mivel a parkolóhelyek száma így is kevés lesz, a Béla király útra néző fronton is felépül egy 11,50 × 16,52 méter nagyságú támfalgarázs.

A Váradi-villa

A jelenlegi tervek szerint felújítják a Béla király út 18/B alatti, 10288/2 (korábban 9556/1) helyrajzi számon látható kétszintes nyaralót. A 2127 négyzetméter alapterületű telken pompázó villát még 1885-ben építtette dr. Váradi Antal országos hírű drámaíró, költő, színészpedagógus, műfordító, udvari tanácsos, az Országos Színművészeti Akadémia igazgatója, a Vígszínház kitalálója és megszervezője, valamint neje, Hickmann Gabriella.

A német fachwerk építészetet követő épületet Tóth Sándor építészmérnök tervei szerint kivitelezték. Míg a földszint oldalfalai teljesen kivakoltak, addig az épület utcai homlokzata vakolatlan sárga téglákkal kitöltött boronakeretekből áll. Az épület második szintjén egy tágas, kerítéssel védett verandát is kialakítottak, amelynek csipkézett tetejét enyhe hajlásszögben döntötték meg a Svábhegy irányába.

Az épület a német építészeti hagyományt nemcsak feltűnő ácsszerkezetével, kváderezésével, a nappalit lezáró csonka kontyban végződő tetejével követi, hanem a szuterénszintig terméskövekből kirakott építési módjával is. A tetőszerkezet egyes részleteiben felfedezhetők a szecesszió játékos mintázatai is. Az egyre jobban gyarapodó Váradi házaspár a nyaralót 1890-ben bővíttette ki délnyugati irányba, ennek a félköríves hozzáépítésnek a tervezője Majorossy Géza építőmester volt.

Érdemes megemlíteni, hogy 1886-ban ebben az épületben született Váradi harmadik gyermeke, Aranka, akiből országos hírnévnek örvendő színésznő lett. Tehetségének és kifinomult színpadi játékának köszönhetően a Nemzeti Színház 1923-ban választotta meg örökös tagjának, majd 1940-ben Corvin-koszorút is kapott.

Második férje gróf Bánffy Miklós polihisztor, író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus és külügyminiszter volt. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkező család tagjaként férfiágon nála halt ki a losonci Bánffy család grófi ága. Közös gyermekük az idén 99. életévét betöltő gróf Bánffy Katalin memoáríró és műfordító, aki jelenleg is a marokkói Tangerben él.

Szintén ebben a villában látta meg a napvilágot az ifjabbik Antal, illetve Ilona is, aki két (1922, 1926) alkalommal is Magyarország teniszbajnoka lett, majd az első három magyar női olimpikon egyikeként 1924-ben részt vett a párizsi nyári játékokon is.

Amikor Baál Károly igazgató-főorvos, miniszteri tanácsos 1937-ben áthelyezte a gyermekszanatóriumát a Hűvösvölgyi út 47.-ből ide, akkor ő lakta be ez a villát. 1944-ben Sally Géza zeneszerző lett az épület egyik lakásának bérlője, akinek olyan nótákat köszönetünk, mint

• Az a szép, akinek a szeme kék,
• Szeretnék még egyszer 20 éves lenni,
• Ne nézzen úgy rám,
• Orgonavirág,
• Minden rendes úrilány.

Ő komponálta az 1917-es Pál utcai fiúk és az 1935-ös Szent Péter esernyője című játékfilmek betétdalait is.

A Majorossy–Förstner-ház

Az ingatlanfejlesztés második üteme során lebontanák a Béla király út 18/A szám alatti, 10288/3 (korábban 9556/2) helyrajzi számon látható földszintes épületet.

Ez az egykor fából készült kertészlak Majorossy Géza építőmester megrendelésére készült, a saját tervei alapján 1898-ban adták át. A négy gyermeket nevelő mesteremberről érdemes megemlíteni, hogy az ő cége építette fel a Szépművészeti Múzeumot, a Műegyetemet, a budavári Pénzügyminisztériumot, valamint a Szabadság tér és a Margit rakpart legtöbb palotáját. 

Förstner Gyula belgyógyász neje, Pethő Irén kezdeményezésére a kertészlakot 1940-ben bontották le, hogy csaknem pontos, de már kőből emelt mását építhessék fel a helyére. A terveket Béla Antal építész szignózta.

A klinkertéglás kertészlak érdekessége, hogy sátortetejének élei enyhén íveltek, pagodaszerűek. A puritán küllemű kétszobás épület cukiságát szintén csak növelte, hogy csak két apró, zöldre festett zsalugáteres ablakot nyitottak meg rajta. Amikor az északabbra fekvő nyílászárót 1962-ben kibontották, és méreteiben ormótlanul megdupláztak, az épület elvesztette báját.

A publikussá tett tervek szerint a korábban a kertész, majd egy inas házaspár lakta házikó helyén olyan háromszintes, két kubus összeillesztéséből kialakított, félig zöldtetős épület fog épülni, amelynek vizuális megjelenítése nem lesz szebb a lebontott ingatlanénál, főleg, ha összevetjük a mellette álló boronakeretes, izgalmas tetőszerkezetű Váradi-villával.

A Reisinger–Rothmann-villa

Szintén a második ütemben bontanák le a Laura utca 1/A cím alatti, 10288/4 (korábban 9556/3) helyrajzi számon látható kétemeletes házat. Ez az épület a jelenlegi fejlesztési terület második legrégebbi háza. Eredetileg földszintes volt, és még 1832. szeptember 20-án vásárolta meg magának Szekeres Gergely sebésztudor.

A doktor nem sokáig őrizte a kulcsokat, tulajdonát két év múlva már el is adta a görög származású Vrányi Konstantin táblabírónak, pesti nagykereskedőnek, aki csaknem tíz évig pihent itt. A klasszicista stílusú épületet 1843. szeptember 15-én vette meg tőle Reisinger János sebészdoktor, királyi tanácsos, egyetemi tanár.

Az orvos 1847-ben építtette át tulajdonát Brein Ferenc tervei szerint. A verandával körbeölelt, biedermeier stílusú épületet a tágabban vett Hegyvidék sorrendben 483.-ként megvalósult lakóházaként tartották számon, amely előtt díszkertet és kültéri szökőkutat is felavattak.

Több tulajdonosváltás után a 4121 négyzetméteres telek felső részében megbújó épület 1895-ben lett kétemeletes ingatlan, amely csapott oromzatán jó messziről hirdette, hogy itt működik Rothmann Ármin orvosdoktor, egyetemi tanár fogászati magánklinikája. A fennmaradt dokumentumok szerint a hatalmas, tábla méretű ablakok mögött aktív fogorvosképzés is folyt.

A szecessziós mintázatú téglaarchitektúrát felvonultató épület tervezője egyébként ugyanaz a Korb Flóris volt, aki az erzsébetvárosi Szövetség utca 14–16. alatti egykori Apponyi Albert Poliklinikát tervezte, amelynek ekkori főigazgatója persze ismételten Rothmann Ármin professzor volt. Neki köszönhető, hogy ennek az intézménynek is lett fogászati osztálya.

Az egyre idősebb és betegesebb Rothmann 44 ezer pengőért adta el tulajdonát Förstner Gyula belgyógyásznak és nejének, Pethő Irénnek, akik a vásárlás évében, 1928-ban alakították át gyereküdülővé a tulajdonukat.

Kezdetben csak a Bulyovszky utcai leánynevelő intézet hallgatói pihentek itt, később már az ország összes szegletéből várták a 13 évnél nem idősebb fiatalokat, akik nemcsak pihenhettek, hanem a kertben aktívan sportolhattak és teniszezhettek is. Amikor nem gyerekzsivajtól volt hangos a környék, akkor csendre és nyugalomra vágyó felnőtteket fogadtak a robusztus méretű épületben, amely 1935-ben kapta meg a Svábhegyi üdülő elnevezést.

Amikor Baál Károly igazgató-főorvos, miniszteri tanácsos 1937-ben áthelyezte a gyermekszanatóriumát a Hűvösvölgyi út 47.-ből ide, akkor ez az épület lett a beteg gyerekek kórháza.

addig ennek az épületnek a szocializmusban levert egykori vakolatarchitektúrája könnyen kikövetkeztethető a Szövetség utcai rendelőintézet alapján, de vehetnék mintának a Frivaldszky–Mauthner–Pálffy-villa kváderezését is.

Célszerű lenne a Király utca 40.-hez hasonlóan itt is fasszádizmusban gondolkodni. Az épület erős, az 1830-as évek elején rakott főfalait és a lépcsőházi kovácsoltvas korlátját megtartva csak ki kellene cserélni a födémeket, hogy a belső terek szabadon feldarabolhatók legyenek. De meghagyhatnák egybefüggő tereknek is ezeket a szinteket, hogy a lofthatás jobban érződjön.

A lényeg, hogy az európai építészeti tradíció itt is jobban érvényesüljön, s ne az „újkori”, 40 éve már Japánban is megunt „paneles” beépítés legyen a mérvadó. 

A Heller-ház

Bár a bontási kérelem még nem futott be, de a tulajdonos már az első építési ütem során eltüntetné a Laura utca 1/B alatti, 9556/4 helyrajzi számmal rendelkező lakóházat. Ezt a szebb napokat látott, 1795 négyzetméter alapterületű telken látható épületet Heller Ármin szerszámgép-kereskedő és felesége, Silberberg Johanna megrendelésére 1898-ban adták át Szentpály József terve szerint, és 1908-ban bővítettek ki Molnár Gyula építész terve alapján. Nyaranta itt pihent a tulajdonosok lánya, Heller Olga, aki egyébként Rothmann Ármin felesége volt.

A Heller-ház helyére a tervezők olyan zöldtetős lakóépületet álmodtak meg, amely pincéjével együtt 7,82 méter magas és 23 méter hosszú lesz. Mivel ennek a – nagyképűen villának hívott – leendő egyszerű téglatestnek csak a földszinti sávját szeretnék apró faleveleket ábrázoló ragasztott burkolattal befedni, így a háromszintes ingatlannak csupán az első emeletét vakolnák be.

A bunkerélmény fokozására a déli front kivételével a nyílászárók többségét jó keskenyre kívánják kialakítani, és természetesen előregyártott alumíniumból készülnének el. A provinciális érzést erősíti, hogy az épület Béla király útra néző homlokzata elé olyan – néhol lamellás, néhol tömör vasbetonból készült – előtető kerülne, amely ismételten a buszmegállóélményt erősíti.

Ez a tucatkoncepciós elképzelés onnantól válik tervezőjére nézve kínossá, amikor összevetjük a projekt fő elemével, az eredetiségről és stílusról árulkodó villával. Az engedélyeztetési procedúrára most beadott terv talán egyetlen, pozitívumba hajló részlete a várhatóan magas eladási ára lesz.