10 milliárd forintból újjáépítik a zsámbéki romtemplomot, felemás terv született

Jogos szirénhangok

A zsámbéki önkormányzat idén áprilisban írta ki a település ékének számító premontrei templomrom és környezetének megújításáról szóló tervpályázatát, amely nemcsak az egykori istenházának és a feltárt monostornak teljes, lehetőleg legpontosabb történelmi rekonstrukciójáról szólt, hanem a török uralom ideje alatt elveszített liturgikus funkciók visszaállításáról is. 

A hír hallatán a sajtó és a műemlékvédelem is felkapta a fejét. Joggal. A diósgyőri vár hatalmas fiaskója után ugyanis sok szakértő úgy gondolja, hogy a hiteles műemlékmegóvás helyett napjainkban az a módi, ha a látvány, a turisztikai igények, a túlépítettség, a történelemhamisítás, az értelmezhetetlen kortárs megoldások, illetve a rossz anyaghasználat kerülnek előtérbe. Érvelésük szerint az 1220 körül emelt templom és legfőképpen a település akkor járna jobban, ha tényleges újjáépítés helyett meghagynák az ikonikus romjelleget.

Hasonló aggályokat fogalmazott meg az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága is, amely nyilatkozatában nem győzte hangsúlyozni, hogy csak azokat a tervjavaslatokat tudja elfogadni, amelyek 

Summa summarum, az önkormányzat felhívására 22 pályamű futott be. A 15 fős bírálóbizottság a Tima Zoltán és Kelemen Bálint Zoltán vezető tervezők által jegyzett Közti Zrt. pályaművét hirdette ki győztesként, amely a szirénhangoknak „megfelelve” valóban sok olyan kortárs megoldást vonultatott fel, amelyek közül jó pár részlet újragombolásért kiált.

Milyen lesz a régi-új templom?

A kiírás alapján a Közti építészei teljesen újraépítenék az 1453-as tűzvész és az 1763-as komáromi földrengés során félig összedőlt, eredeti anyagából csak 40-50 százalékában megmaradt háromhajós templomot. A győztesnek megválasztott Tima-féle terv abból indult ki, hogy ha műszaki állapotuk megengedi és a visszaállítandó geometriát nem zavarja, akkor csaknem az összes eddig konzervált töredékes részletet megőriznék, legyen az középkori anyag, az 1889-es Möller István-féle kő-tégla alapú, az 1934-es Lux Kálmán és Lux Géza-féle beton- és műkő-kiegészítések, valamint a 1980-as évek Sedlmayr János tervei szerint megvalósult, helyenként sohasem volt és hiteles téglaszerkezet-pótlások.

A Közti építészei úgy látják, hogy a templomrom nagy biztonsággal helyreállítható. Nézetüket megerősíti Szőke Balázs történész-művészettörténész és csapata tavaly elkészített digitális rekonstrukciója is. Ők arra a következtetésre jutottak, hogy a déli kapu egykori faragványai, annak komplett kinézete, valamint a templom egykori északi mellékhajója fölé magasodó főhajófal kinézete az egyedüli kérdéses építészeti elem a templom esetében, hiszen ez utóbbinál könnyen lehet, hogy sohasem voltak ablakai.

A fenti gordiuszi csomót átvágva Tima és munkatársai a hiányzó északi gádorfalba sóskúti durva mészkövekkel keretezett gótikus ívű nyílásokat képzeltek el. Szerintem helyesen.

amelyek ugyanakkora tömeggel, tagolt lábazatokkal, törzzsel és fejkialakítással rendelkeznének, mint a megmaradt déli oldalon sorakozóknál látható. Természetesen ez utóbbi megoldás lenne a támogatandó, s nem a mélygarázsok zsaluzott vázszerkezete.

Az északi fedetlen toronysisak sem lenne tükörképe a csúcsívben végződő délinek. Ez annyit jelent, hogy a visszaépíteni kívánt romtemplom nem lenne azonos a Möller István elméleti rekonstrukciója során 1933-ban megvalósult budapesti Lehel téri replikájának a viszontmásolatával. 

Ez a toronyvég csak annyiban volt azonos a jelenlegivel, hogy felületét nem cserepekkel, hanem szintén sóskúti, durván megmunkált mészkövekkel borították be. A háromszintes tornyok áttört mellvédjeit persze ismételten sóskúti mészkövekből faragnák ki az eredeti kőfalak színével megegyező kivitelben.

A 22,86 méter magasra tervezett főhajó régi-új boltozatának kialakítása érdekében a meglévő kőtári elemeket 3D-s szkennelt másolatokkal és újrafaragott műkövekkel pótolnák. A hiányzó falakat olyan kis méretű téglákból építenék fel újra, amelyeknek színe ismételten megegyezne az eredeti kövekével. Elképzeléseik szerint a sótalanítás után lézerrel és ioncserélő pasztával szilárdítanák és tisztítanák meg ezeket az „ősi” falakat, amelyeket a végén alacsony gélkiválású kovasav-észterrel kezelnének.

Az északi torony emeleti kápolnájának 1934-ben beépített betonfelületeinek javítását kompozit csapokkal (bazaltrúd, üvegszál és epoxigyanta hibridjeivel) foltoznák be. A vasbeton hiányainak javítását ásványos, szerves tartalomtól mentes javítóhabarccsal hoznák rendbe, amelyeket akril emulziós tapadóhíddal rögzítenének. Én – mint fentebb említettem – ezeket a Horthy-korszakban beépített elemeket kibontanám, és természetesebb anyaggal pótolnám anastylosis technikával.

Bár ismert, hogy a templom ablakai színesek lehettek, ám az egykori képek szakrális tematikája, mintázata még úgy sem ismert, hogy a normann–francia származású II. Smaragd ispán és testvére, Egyed ispán, valamint az egyház akkori döntése alapján tudjuk, ki volt a templom védőszentje.

A 425 négyzetméteres szakrális tér visszaállítása miatt a karzaton egy orgonát is elhelyeznek majd. A megtalált leletek alapján ismét lesz padlója a templomnak, amely mészkőadalékos terrazzo lesz. Ezen a járófelületen emléktáblák segítségével megjelentetik a templomtéri sírokat, valamint a korábbi templom kontúrját, amelyet még a kegyúri jogokat birtokló Smaragd-nemzetség építtetett.

Górébeütéses kolostor

A legnagyobb építészeti kihívást a 85 százalékosan elpusztult kolostor jelentette. Ami 15 százalékosan biztos volt, hogy az egykori rendház kerengőjének északi felén, az eredeti helyén megmaradtak a boltvállak helyei, pár boltváll indítási töredéke, illetve a kerengőablakok profiljai és parapetmagassága. Ennyi információból a Közti építészei már vissza tudták szerkeszteni a kerengő késő gótikus terét.

A XV–XVI. századi – pálos rend általi – átalakítás kapcsán készült bordás hálóboltozatból is találtak jó pár eredeti elemet, amelyek valószínűleg a kolostorépület refektóriumát fedhették. Ahol nem tudták egyértelműen eldönteni a felületképzést, ott téglafonatokat alakítottak ki.

Ez az eljárás nem más, mint a téglaelemek egymástól 3–5 centiméteres térbeli megmozgatása, ahol a hangsúlyosabb helyeken „kilyukasztják” a falat, mint például a fogadócsarnoknál, a 20 négyzetméteres préposti kápolna keleti falában, illetve a kerengő összes ablakánál. 

Nekem vizuálisan nagyon zavaróak ezek a hézagosan rakott kül- és beltéri téglafonatok. 

Én a Közti helyében jobban visszanyúlnék a Szőke Balázs történész-művészettörténész vezette szakértői csapat digitális rekonstrukciójához, ami a történelmi analógiát követve sokkal jobban várszerűbb, a földszinten osztott kőkeretes ablakú, az emeleten lőrésszerű ablakokat felvonultató kolostort elevenített fel.

• A nulláról teljesen újjáépíteni kívánt emeletes rendházat a premontrei szerzetesek fogják használni.
• A keleti szárnyban alakítanák ki a hálószobákat, a rendi konyhát, az ebédlőt, a Szent Ágoston reguláját követő barátok munkaszobáját, valamint a rekonstruált préposti kápolnát is, amely működhet sekrestyeként vagy privát imahelyeként.
• A jelenleg kőtárként használt északi szárnynál lenne a kolostor új megközelítési pontja. Itt alakítanák ki a felvonót, az üzemeltetési és fogadóirodát, a büfét és az ajándékboltot, valamint az emeleten az állandó kiállítást.
• A nyugati szárny egykori fogadótér-gótikus ebédlő-melegedő térsor helyén konferenciatermet álmodtak meg Tima Zoltánék. A terem az egykori osztófalak mentén mobilfalakkal két teremre osztható lesz. Ide képzelték a látogatóközpont fogadóterét is. Az emeleten időszakos kiállítótermet és múzeumpedagógiai helyiséget is kialakítanának.

Szerintem itt is érdemes lenne finomhangolni ezt az egyébként ötletes elképzelést. Az eredeti padlóburkolatokból, töredék alapján, a kolostor kerengőjében halszálka rakású téglaburkolat, néhány kolostorhelyiségben pedig téglaporos terrazzo kerül vissza.

Megújul a templom környezete is. A kolostor keleti oldalán bemutatnák az egykori három kemencés üveghuta és a hospícium romjait, valamint a tőlük délre eső, Valter Ilona régész által 1986 és 1991 között feltárt 467 sírt is, amelyeket burkolati jelzéssel látnának el. Az Erzsébet-lépcső útvonalát meghosszabbítva elbontanák az itt álló rossz állapotú épületet, hogy annak helyén egy új földszintes zarándokszállást alakíthassanak ki.

Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.