A bohém Krausz úgy szórta a pénzt, hogy még a kormányfőnek is jutott belőle

Történetünk egy szellemházról szól, valamint egy bohém pénzemberről, Krausz Simonról. Minden mondata filmbe illő. Szereplői gyönyörű színésznők, írók, költők, politikusok. Vagyis igazán magyaros.

Budán, a Svábhegy felparcellázásakor a mai Normafa utca 26. szám alatti telket Redlich Dávid bankár és felesége, Spitzer Betti vásárolta meg a fővárostól. A házaspár – Bachl Ferenc építész elképzelései szerint – 1889-ben ide egy olyan megemelt járószintű villát építtetett fel, amelynek alagsorát félköríves záródású ablakokkal tagolt terméskövekből, emeletét pedig téglákból emelték.

A svájci alpesi építészetet követő nyolcszobás épület érdekessége, hogy míg az észak felé néző főhomlokzatot két oromfallal keretezi, addig a keleti oldalszárny lényegében nem más, mint egy méretes télikertnek szánt veranda. Ennek a napfényes teremnek a szecessziós stílusú virágmintákat felvonultató ólomüvegeitRóth Miksa készítette el, aki szintén ebben az évben kapta meg a belvárosi plébániatemplom, valamint az unitárius templom opalescens üvegmozaikjainak megtervezési és kivitelezési megbízatását.

Redlich egyébként az ebédlőként használatos fakalickájával szemben 1897-ben építtetett fel egy virágházat, amely ma már sajnos nem áll. Redlichék otthonát 1901-ben vásárolta meg Nagy Ferenc jogász, a kolozsvári egyetem tanára, jeles szakíró, valóságos belső titkos tanácsos és neje, Huzella Erzsébet, hogy ötödik gyermekük már itt születhessen meg.

A bohém pénzember

Az újabb vevő 1916-ban jelent meg a ház életében. A szegény pesti szénkereskedő fiaként született Krausz Simon bankigazgató, bankháztulajdonos, világhírű tőzsdeguru 80 ezer koronáért vette meg a svábhegyi ingatlant.

A pénzügyi szakember a korszak Soros Györgye volt. Krausz már a Kereskedelmi Akadémia diákjaként „felelés elleni részvénytársaságot” alapított, ahol osztálytársai – 20 krajcáros befizetés ellenében – minden reggel megtehették, hogy aznap felelni fognak-e, vagy sem. Ha az illetőt valóban kihívta a tanár a táblához, akkor pénze négyszeresét kapta vissza, ha elégtelent kapott, akkor hatszorosát. Az alaptőke kezdetben öt forint volt, amit húszkrajcáros részvények árából raktak össze. Ezt az összeget minden tanév végén elbulizta a társaság, majd a következő esztendőben újrakezdték a játékot.

Vakmerő tőzsdei manőverein kívül Krausz persze több céget is gründolt. Többek között ő alapította meg az OFA nevű faipari holdingot zürichi székhellyel, a NOVA közlekedésfinanszírozó társaságot, valamint az Első Délszláv Vagon- Gép- és Hídépítő Rt.-t, amelyből 1921-ben lett a Brodi Vagon nevű firma.

Legnagyobb gazdasági érdeme persze az volt, amikor nyugati nyitás jegyében 1913-ban megalapította az Angol–Magyar Bankot, majd a turizmus professzionális megszervezése érdekében 1916-ban elvállalta az IBUSZ vezetését. Közreműködött az újpesti Chinoin gyógyszergyár megalapításában is.

Amikor még nem volt nős, féltucat szép színésznő áldotta Krausz bőkezűségét, hiszen két kézzel szórta a pénzt egy-egy sikeres pénzügyi manővere után.

A Bécsben élő híres énekesnőnek, Jericza Máriának például egy gyönyörű igazgyöngysort vett. Amikor a művésznő legközelebb Pestre jött, elpanaszolta Siminek, hogy elszakadt nyakéke és elgurult öt-hat gyöngy. Krausz rögtön pótolta a hiányt. Pár hónap elteltével megint jött a nő, megint pótolni kellett. Ez így ment még négy alkalommal. A végén a gyöngysor olyan nagy lett, hogy leért Jericza köldökéig.

1904 nyarán, amikor a városligeti Ős-Budavára csődközelbe került, akkor Décsi Gyula igazgató azt javasolta a bohémként ismert Krausznak, hogy finanszírozza meg az első pesti bikaviadalt, amivel kihúzhatnák a vállalkozást a csávából. Persze ez az állatkerti látványosság is befuccsolt. A bikák a viszketőporos kezelés hatására sem akartak bevadulni, a spanyol honból importált torreádor pedig a lomha magyar tinókat látva, és a náluk jóval vérmesebb közönség lincselésétől tartva nem mert kijönni szobájából.

Krausz végletekig szerette a művészeket. Mecénásként havonta adott apanázst József Attilának, Molnár Ferencnek, Keresztury Dezsőnek, Bródy Sándornak, Kiss Józsefnek, Várnai Zseninek és Karinthy Frigyesnek. Amikor meghallotta, hogy az írók ezeket a pénzadományokat kölcsön fejében kérik, így horkant fel:

Kölcsön? Szó se lehet róla! Ez ajándék! Ha én kölcsönt adok neked, akkor vissza kell fizetned. Ha vissza kell adnod, megharagszol rám. Ha nem adod vissza, akkor én haragszom meg rád. Kinek van erre szüksége?

A bohém pénzember persze a politikusokat is gyakran kisegítette. Nemcsak a baloldaliakat, mint például Weltner Jakab és Garami Ernő szocdem-vezéreket, hanem Tisza István miniszterelnöknek is gyakran adott egy kis támogatást.

A Tanácsköztársaság regnálásakor csak a Ritz szállóbeli lakását tarthatta meg. Itt adott vacsorát az odainternált József Ferenc főherceg tiszteletére. A pezsgőket – nagy titokban – a lefoglalt Vilmos császár (ma Bajcsy-Zsilinszky) út 12. alatti bérháza pincéjéből hozatta át.

A Friedrich-kabinet természetesen rajta keresztül akart 900 milliós kölcsönt szerezni hatalma megerősítéséhez, ám az érdi előnévvel nemesi ragot is kiérdemelt tőzsdeguru ekkor már jól tudta, hogy az antanthatalmak jobban szeretnék Horthy Miklóst az ország vezetőjeként, így lett inkább a kormányzó zugbankára, minden jobboldali törekvés pénzügyi támogatója.

Nemcsak Stefánia úti palotáját, hanem annak berendezési tárgyait is elárverezték horribilis, 424 ezer pengő kikiáltási áron. Ekkor adta el a Normafa úti villát is 175 ezer pengőért, amelyet a Parcellázó Részvénytársaság vett meg.

Humora azonban megmaradt a réginek. Amikor egy újabb üzleti ügy miatt Bukarestbe kellett vonatoznia, akkor érkezéskor – szokásához híven – fejedelmi borravalót adott a hálókocsi-kalauznak, konkrétan a jegykezelők havi MÁV-fizetésének háromszorosát.

– Elnök úr! – szólt rá a titkára – Már nem állunk ilyen jól...

– Miért ne adnék? Tehet az a kalauz arról, hogy én tönkrementem?

Ebből az anyagi összeomlásból Krausz még felállt, de az újabb, 1933-as sikertelen pénzügyi manővere után már annyi pénze sem volt, hogy befűtsön Aréna úti otthonában. 

A gyógyszergyártó és a vasasok

Visszaugorva a svábhegyi villához, a Parcellázó Részvénytársaságtól 1933-ban vette meg az ingatlant a modern magyar gyógyszergyártás atyja, Richter Gedeon gyógyszergyáros és neje, Winkler Nina, akik 1935-ben Sós Aladár terve szerint modernizálták otthonukat.

Tőlük a ház kulcsai 1942-ben Somlyó Hugó textil-nagykereskedő kezébe kerültek át, aki családjával közösen főleg nyáron lakta a házat.

Az államosítást követően 1958-ban lett a Vasas Szakszervezeti Szövetség nyugdíjasainak üdülője, akik Kraszner Ferenc építész tervei szerint jelentősen kibővíttették a századfordulós épület konyháját és mosodáját. A villát nyaranta nemcsak idős melósok lakták, hanem az alagsorban működött a Vasas síszakosztálya is.

A rendszerváltáskor a tévesen Krausz-, ténylegesen Redlich–Richter-villa tulajdonjoga, valamint a munkásszálló az olasz ALI Group munkaerő-kölcsönző magyarországi leányvállalatához került, akik szülőföldjük, Lombardia után szabadon kezdetben 14 apartmanból és 6 szobából, majd 32 szobából álló Hotel Duna Bardi nevű szállodát hoztak létre.

A Róth Miksa üvegablakaival dekorált villában 250 férőhelyes olasz éttermet működtettek, de a firma jó tíz évvel ezelőtt szintén csődbe ment. A romos épületeket 2019-ben Drazen Latinovic, a Horvát Ügyvédi Kamarából kizárt volt eszéki jogász, a Vérhalom utcai Budapest British International Academy vezetője vette meg, hogy az épületeket angol nyelvű magánóvodának és általános iskolának alakíthassa át.

Az illetékes kormányhivatal tavaly márciusban fogadta el, hogy az ingatlanok rendeltetésváltása miatt a vállalkozó eltérhessen az országos építési követelményektől. Az átalakítás annyira döcögve halad, hogy az őrzés nélkül hagyott szellemházba nyugodtan besétálhatnak városi felfedezők, és többek között lefotózhatják a cikkben közölt műremekeket is.