Egy öregember azért ásott ki több tucat barlangot, hogy a többiek gyógyulni járjanak oda

Ra Paulette amerikai szobrászművész már lassan 30 éve dolgozik a föld alatt. Az idén 83. életévét betöltő férfi nem bányász, hanem barlangásó – és nem véletlenül.

Választott hivatásának megfelelően kimondottan olyan, 9–13 méter belmagasságú csarnokokat farag ki az új-mexikói fennsík alatt, ahol nem a kiásott kőzet, hanem maguk a kifaragott üregek és az azokhoz kapcsolódó bonyolult járatrendszerekkel megbolondított alagutak az értékesek és érdekesek.

Ezeket a több száz méter hosszú járatokat a művész direkt úgy vájta ki, mintha valamilyen titkos világ maradványai lennének. Az amerikai agg egy korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy nem tudja, honnan jött a késztetés, hogy ásni kezdjen. Egy belső hang súgta neki, hogy vágjon bele új pszichedelikus kalandjába.

A barlangszobrász alkotásai között nincs két egyforma kialakítású. A miszticizmust növeli, hogy Paulette némelyik barlangjában olyan apró tetőablakokat is kialakított, amelyeken csak bizonyos időszakokban süt be a nap vagy a hold. Más járatai olyan sötétek, hogy csak mécsesekkel és gyertyákkal lehet megvilágítani a mélyen tagolt padokat és ülőfülkéket. 

A barlangok falait mindig faragott mintákkal díszíti ki. Ezek a virágszirmoktól az absztrakt formákig terjedő lendületes ívek tényleg úgy néznek ki, mintha természet alkotta volna meg, pedig nagyon nem. A barlangműalkotásokban gyakori visszatérő motívum a Szent Jakab-kagyló, a csigaház, a hullámzó vízfelület, a fatörzsek kérgei, odvai és rügyei, valamint az ovális alakú magok és bimbók.

Paulette műremekeit inkább hobbinak vagy közszolgálatnak tekinti, mintsem pénzkereső vállalkozásnak. A jó fizikai kondícióban lévő nyugdíjas azt reméli, hogy a kamráiba betévedőket a béke és az epifánia keríti majd hatalmába. Reménye nem áll mesze a gyakorlattól. 

A gyógyulás új helyszínei?

Martha Mendoza, a Los Angeles Times kritikusa szerint ezekben a föld alatti mesterséges csarnokokban világvallásoktól függetlenül tényleg

Az újságírónő szerint ezek a föld alatti építmények annyira az ima, a meghittség és a meditáció szentélyeként működnek, hogy oda mindenki örömmel és békességgel az arcán tér be.

Az állítólagos spiritualista megújhodás egyébként tényleg olyan sok látogatót vonz a helyszínre, hogy az Origin at Rancho de San Juan üdülőhely pár évvel ezelőtt már kénytelen volt külön vezetett túrákat is elindítani, hogy a nagyközönség biztonságos körülmények között fedezhesse fel ezeket a kősivatag alá rejtett barlangtemplomokat.

A nappali és az éjszakai túrák során a vendégeknek arra is lehetőségük nyílik, hogy a homokkőbarlangokban meditáljanak, énekeljenek, tibeti hangtálak és kristálytálak segítségével hangfürdőben relaxáljanak, illetve különféle vibroakusztikus terápiákban részesüljenek. 

Ra Paulette autodidakta. Sohasem tanult építészetet, szobrászatot vagy szerkezettant. Csak kéziszerszámokkal dolgozik. Lapáttal, csákánnyal, baltával és kaparóval. Az egyik forrás szerint amikor kivételesen egy megrendelés miatt vállalta egy újabb barlang kiásását, akkor csak 12 dollárt (4212 forintot) kért óránként a munkájáért. A járatrendszerek kialakítása egyébként általában két és fél évnyi intenzív, napi fizikai munkát igényel.

Személyéről és munkáiról Jeffrey Karoff rendezésében Cavedigger címen 2014-ben egy dokumentumfilm is készült. A fénykarcolat annyira sikeres lett, hogy Oscar-díjra is jelölték. 

Jamrik Levente városkutató. A leírtak nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját. Szeretjük az izgalmas, okos, érvelő beszélgetést. Várjuk az ön véleményét is.

Ha lemaradt volna a Járdasziget előző cikkéről, ide kattintva elolvashatja.