Kékfestő kongresszus

Skorutyák János kékfestõ

Az országban jelenleg 8 kékfestő mesterkedik, közülük egy, Sárdi János Nagynyárádon. Műhelye turistacsoportok számára mindig nyitott, a mostani rendezvényen azonban az ország összes kékfestője megjelent, és segített eligazodni a kézművesség eme jeles műfajában.

Az ünnepségsorozat a szokásos felállásban kezdődött, beszélt a polgármester, a meghívott országgyűlési képviselő, valamint a kékfestő mesterséget nagyobb távlatokból megvilágító múzeumigazgató. Én Sárdi mestert hiányoltam a pódiumról, aki elsősorban az általa személyesen meghívott szakmát kísérgette, és látta vendégül lakhelyén. Innentől aztán egy kicsit kettészakadt az ünnepség: egy falunappá és egy kékfestő "vándorkongresszussá". Persze volt rétesevő-verseny, gyerekeknek ügyességi vetélkedő, postagalamb-röptetés, néptáncos felvonulás, aztán borpince-látogatás. Az már csak a mi balekségünk, hogy a több pincelátogatás közül mi épp egy olyanba tenyereltünk, ahol a két pohárnyi kötelező bor után egy kis ellenzéki képviselőtestületi ülés bontakozott ki. Innen persze távozásunk indokolttá vált. A bor mindenesetre finom volt, elsősorban a fehéret ajánlom az arra járóknak. A két-napos műsorfolyam szervezésében voltak kisebb bukkanók, a technika is kifogásolható volt (elég megemlítenem a püspöki szentmisét, ahol a hangfalak a prédikáció alatt valami ritmusos zenét is dúdoltak - feltehetően valamelyik kereskedelmi adóra hangolódtak az antennák), de el kell néznünk, hiszen a második találkozókra még inkább a műfaji tapogatózás, mintsem a szervezési brillírozás a jellemző.

Az elkészült teritõk

Adott tehát egy falu a Baranyai dombságon, országos hírű kékfestővel, lankás lejtőkkel, szép kilátással, valamint haldokló mezőgazdasággal és fogyó népességgel. A falu a lehetőségek és adottságok mérlegeléséből a falusi turizmust választotta húzóágazatnak. A hétvégén a legtöbb ház előtt szép nagy, általában nyugati rendszámú autó állt, kiadó ágy már az ünnepség előtt egy héttel sem volt. Elmondások szerint 18-20 ház is ad szállást, van ahol a hazaiak még a házból is kiköltöznek, minden férőhelyet a vendégekre hagyva. Sokféle kultúra él itt egymás mellett, ami változatosságot, színt visz a hétköznapokba, és a nemzetközi kapcsolatokon keresztül - nem utolsó sorban - még pénzt is hoz a konyhára, ha nem is közvetlenül. A falu 60%-a sváb, a maradék magyart a Felvidékről telepítették le a második világháború után, így van német és szlovák testvérfalu is. A kékfestő-fesztivál azon túl, hogy látványos kézműves találkozó, kimondottan turista-csalogató program is, a speciális lehetőségek kihasználásának jeles példája ez.