Fantasyrajongók százezrei várják Futakit

Miért nem a filmhez lett időzítve a Villámtolvaj?

A képregény majd csak október 19-én jelenik meg, mert a Percy Jackson-könyvek írója, Rick Riordan akkor mutatja be legújabb fantasysorozatának nyitókötetét. Ricknek és a Percy Jackson-történeteknek hatalmas rajongótáboruk van, nagyon reméljük, hogy a Villámtolvaj képregényváltozatát is ugyanilyen jól fogadják. Hihetetlenül jó érzés, hogy több százezer rajongó várja a munkámat, és hogy én is hozzáadhattam valamit egy remek fantasvilághoz. Mindenki azt hiszi, hogy ez a megbízás a Disney Hyperion Bookstól egy kelet-európai srác meseszerű sikersztorija, aki jó időben jó helyen volt. Pedig a szerencsén túl az elszántság és a kitartó munka is fontos volt. Én nemcsak álmodozok arról, hogy egyszer menő képregényrajzoló leszek, hanem rengeteget dolgozom is érte.

Akár Amerikába is kiköltözne?

Nyáron valószínűleg hosszabb időt töltök az Egyesült Államokban, de végleg nem szeretnék sehová sem kiköltözni. Az, hogy bizonyos időt pihenésképp a kedvenc nagyvárosaimban töltök, pont elég inspirációt ad, hogy hazaérve gőzerővel folytassam a munkát.

Bevállalja a Percy Jackson-széria többi részét is?

Persze, de erről még korai beszélni. Ha túl leszünk a Villámtolvajon, visszatérnék egy félbehagyott, 46 oldalasra tervezett horrorképregényhez. Szeretem váltogatni a stílusokat, látványos fantasy után jó lesz zárt helyen játszódó, Lovecraft-hangulú munkán dolgozni, ami kevésbé feszes határidejű.

Ennyire durva a külföldi képregényipar?

Nem az, ha betartod a három legfontosabb szabályt: imádd a képregényt, imádd a képregényt, imádd a képregényt! Ezt a műfajt nem lehet csak pénzért csinálni. Ha nincs meg benned a gyermeki lelkesedés, véged. A profizmus meg a határidő betartása csak egy dolog, a nagy kiadók azonnal kiszimatolják, ha nem szereted eléggé a műfajt, mert mindig a szerkesztők a legnagyobb képregényrajongók.

Hogyan telik egy napja?

Egy hónap alatt 22 oldalt kell leadnom. A Villámtolvaj 128 oldalas lesz, szóval most csak kávén élek, és kizárólag arra figyelek, hogy a cucc 100 százalékosan nézzen ki. Délben kelek. Kutyát sétáltatok, benyomok három kávét, hogy magamhoz térjek. A pesti lakásom egyben a műtermem is, este 7-ig itt rajzolok, és közben folyamatosan kávézok. Először teledobálom az oldalt skiccekkel. Referenciákat keresek, amiket bedolgozok a kompozícióba: sisakokat, jelmezeket. Vagy hogy milyen az Emepire State Building teteje. Aprólékos ceruzarajzaim vannak, mert itt már végig tudom fejben, mi milyen lesz tussal kihúzva. Délutánra már az amerikaiaknál is elkezdődik a munka, levelekre kell válaszolgatni, van, hogy egyetlen képregényoldalhoz kétoldalnyi javítást küld a szerkesztő. Az éjszakai műszak éjfél után kezdődik, ezt élvezem a legjobban. Hajnali 4-ig rajzolok, 5-kor eszek valami rendes kaját, aztán elalszom valami filmen, délben meg kezdem elölről az egészet. Pihenni akkor lehet, ha már kijött a képregény.

A befutott képregényrajzolók asszisztenst is tartanak. Önnek van már?

Persze, és nagy segítség, sok időt lehet így spórolni. Amikor megkapom a szöveges forgatókönyvet az írótól, átküldöm az amerikai asszisztensemnek, aki megtervezi a storyboardot, a képkockák és a plánok beállítását. Ezeken persze még változtathatok, de nem nagyon kell, mert a srác zseni. És még csak 22 éves. Vele amúgy a San Diegó-i Comic Conon találkoztam. Láttam a storyboardjait, utána meg este egy kocsmában poénkodtunk, hogy csinálhatna ilyet a Villámtolvajhoz is. Másnap reggelre összerakta. Amikor megkaptam a melót, azonnal szóltam neki.

Hogy jutott ki a Comic Conra?

A Magvetőnél megjelent Spirált Franciaországban a Carabas adta ki. Itt ismertem meg José Villarrubiát, aki az egyik legfelkapottabb színező a képregényiparban. Igazi nagyágyú: Alan Moore-ral is dolgozott már, amikor a regényét és a verseskötetét illusztrálta. Megmutattam neki a képeimet, mire azt mondta, ezek az elmúlt pár év legjobb rajzai, azok közül, amiket elküldtek neki. Végig támogatott, mellettem állt, a Comic Conon pedig bemutatott Robert Vendittinek, a Hasonmás írójának, aki a portfólióm lapozgatása közben a Villámtolvaj regényről beszélt, hogy már régóta keresik a megfelelő, realista stílusú rajzolót, de még mindig nem találták meg az igazit. Bólogattam, pedig azt sem tudtam, miről van szó. Venditti azt mondta, megmutatja a rajzaimat a Disney Hyperion Books szerkesztőjének, mert egyedül nem dönthet. Nem hittem különösebben abban, hogy engem választanak, de aztán felhívtak, hogy próbaoldalak kellenének, mert még a könyv írója, Rick Riordan is úgy látta, a stílusom rengeteg pluszt adhat hozzá a történethez.

Igazodni kellett a mozifilm látványvilágához?

Nem. A karaktereket már jóval korábban megterveztem. Tetszett néhány filmbéli megoldás is, de engem ez már nem befolyásol. Ragaszkodom az eredeti elképzeléseimhez, és hű maradok a könyvhöz. A képregényben ráadásul benne lesz egy rakás helyszín, ami a filmből kimaradt.

Például?

Egy nagy harc St. Louisban, a kulcsjelenet az Orákulummal, és a találkozás magával Árésszal, a háború istenével. Az eredeti regény tele van ehhez hasonló, részletesen kidolgozott eseményekkel, és én nagyon élvezem a sok fantasydíszlet megrajzolását. Nálam mindig fontos, hogy a figurák ne légüres térben lebegjenek. A múzeumos rész a sok geometriai forma miatt már kötöttebb volt, szerencsére ki tudtam tombolni magam vizuálisan az Orákulumnál, amikor egy félelmetes, múmiaszerű lény megjósolja Percy jövőjét. Imádok mindent, ami horror és fantasy, mert a Kaland-Játék-Kockázatokon nőttem fel: a Tolvajok városa meg az Elátkozott ház képein beszartam, annyira jók.

És a képregények közül melyik hatott önre legjobban?

A Spawn 2. része. Felnyitotta a szemem: egy képregényben levágott kezek is repkedhetnek! Most visszanézve ez már nem nagy szám, de akkor az itthon kiadott silány Pókemberek és Supermanek mellett igazi felüdülés volt. Én mindig valami sötétebbet, komorabbat kerestem a képregényekben, a filmekből is csak a bizarr, a groteszk érdekelt. Tim Burton, Polanski, Kubrick munkái, Lucio Fulci összes horrorja. Azóta is ezekből táplálkozom, a filmrendezőktől érdemes ellesni a jellegzetes plánokat, hangulatokat és színeket. A híres festők közül Andrew Wyeth és Helnwein hatottak rám, a képregényes műfajban pedig Alberto Breccia, Das Pastoras meg Carlos Nine. És Juanjo Guarnido is zseniális, ahogy állatfejű embereket rajzolt a Blacksadben.

Guarnido spanyol, de a franciáknál futott be, mint ön. Minden magyar rajzolónak külföldre kell dolgoznia?

Van más választásunk? Itthon nincs képregényszakma, nincsenek profi forgatókönyvírók. Vannak jó rajzolók, de ők nem profi képregényrajzolók, nem tudnak leszállítani 24 oldalt egy hónapban. De ha tudnának is, Magyarországon hiányzik a felvevőpiac, mert az emberek azt hiszik, hogy a képregény egy rajzolt baromság. Pedig a filmhez hasonlóan ez is egy szórakoztató iparág. Ha itthon mozijegyet veszel, tudod előre, mit kapsz érte cserébe. A képregénynél nem.

Mi a megoldás?

Ki kell nevelni egy képregényfogyasztó generációt. Online képregény kell minden hírportálra, akár az Indexre is, amit beletolnak a képedbe. És akkor az emberek egy idő után automatikusan hozzászoknának. De itthon még mindig azon görcsölünk, hogy a képregényt művészetnek adjuk el. Nem ezt kéne erőltetni. Az 500 példányos szerzői kiadásoknak semmi értelmülk, mert a fele úgyis a haveroknak meg a családtagoknak megy, a többi meg majd valami boltban fog porosodni. Ide egy populáris, nagyot szóló dolog kell, amit legalább tízezren elolvasnak.

Van ilyen önnél talonban?

Jelenleg sajnos nem tudok vállalni semmilyen itthoni nagyobb képregényt, évekre előre be vagyok táblázva, főleg, ha sikeres lesz a Villámtolvaj. Itthon a legfontosabb a szilárd forgatókönyv lenne, ugyanúgy, ahogy a filmiparban. És hogy az írók végre tisztában legyenek a képregényes műfaj szabályaival. Ha ez magvan, onnantól már lehet szárnyalni, újítani, világot megváltani.