Földes Andor - Zajongó csodabogarak a Muuu-ban

További Klassz cikkek

Magyarország kísérleti zenével foglalkozó berkei nem túl tágasak, mint ahogyan kis alapterületű hazánkban a szakmabeli tagozódás a világnak megfelelő sokszínűségben tündököl, így az egyre csökkenő számú populációval az egy főre eső avantgárd zenebarátok száma is csökken még akkor is, ha a mezőgazdasági teljesítmény ezekkel ellentétben a jövőben nőhet, sőt fellendülhet.

"A gitár nyakát biciklilánccal lehet díszíteni."

Mégis, néhány arany csodabogár leszarva a mezőgazdaság egyre bővülő összefüggésrendszerét fejjel rohan a hangfalnak, s oldja fel az egzisztenciális vákuumot a hang felbontásainak játékával. A hegedűt lehet cintányérral takarni, hogy nyivákoljon, mint egy fűrésszel simogatott macska, vagy szögekkel pengetni, hogy az önboronálás zakatolása ássa fölbe a hallgatót az úniós agrártámogatások pályázatainak kihirdetésének előestéjén. A gitár nyakát biciklilánccal lehet díszíteni, az erősítő előtt felejtve szamárbőgés-hanggal hagyni, nyakát fojtogatva kanári-hangokat kicsikarni, a megfojtott madarakkal a gitárszíjat díszíteni.

A két Zsolt, Sőrés és Kovács rendületlen pionírjai a világunkban egyre szűkülő végteleneknek, az a két fókavadász, aki azért hajózik az Északi Sarkra, hogy megküzdjön a lehetetlennel, s nem azért, hogy bingó-szalont nyisson az eszkimók átbaszására. A hanggal operálnak, hegedűn és gitáron, s szakítják fel lelkeik rétegeiket egyik-másik kamikázés önmagukba süllyedő zuhanásaik során, s tárják fel számunkra lelki szénkitermelésük eredményeit tálcán, áldozatukként, a közömbös köztudatnak.

Hálátlan feladatra vállalkoznak, minthogy manapság a szellemi szférában dolgozók döntő többsége szintúgy vákuum-lapátolásnak érezheti munkáját a visszajelzések és figyelemfelkeltés teljes hiányában, de ez őket, a Zsoltokat a legkevésbé sem zavarja: játsszanak a csehországi Violin falu focipályáján vagy a párizsi Batofar hajón, ugyanolyan meggyőződéssel törlesztenek a Teremtőnek zsibongásukkal.

Na most, ők azért annyira nem különcök, hogy tevékenységüket és viselkedésüket klinikai gyanakvással kellene megtisztelni: ilyen zeneboncoló a világ szinte valamennyi zugában van, ahol egy-egy hangezermester elfordulva a mobiltelefonok-reklámoktól bezárkózik műhelyébe, lámpáját lelke felé fordítja, s hozzálát a hangvilág-építéshez. Újvidéken él például Király Ernő, aki a citerákból ostorral hámozza elő a pusztai sikolyt, de a szomszédos Ausztriában is vannak hangzásújítók, akik közül kettő részt is vesz szombaton a hang-hegesztésben. Egyikük Franz Hautzinger, ha jól értem Bőréneklő Ferenc, mily ideális név, művésznévnek sem találhatott volna jobbat, aki rajzokból olvassa majd a zenét, a grafikai partitúrákból gyárt majd nekünk gömb-, kocka- és háromszöghangokat negyedes trombitán és szárnykürtön. Mellette a New York-ban (ahhh...) élő Peter Herbert fogja nagybőgőn lejátszani valamennyiünk megdöbbenésére a pillanatnyilag éppen eszébe jutó zenét.

A est fénypontja a négy zeneművész közös kísérleti akciója lesz. Ugyanis " a muzsikusok tervei szerint ez az esemény az osztrák-magyar - ahogyan önma-gukat nevezik: "absztrakt monarchiabeli" - experimentális zenei kvartett első, "bemutatkozó" koncertje lesz, amelyet a későbbiekben egy új és nagyon szoros művészi együttműködés fog követni", vagyis mind a négyen fogják a helyszínen önmagukból kiönteni az Ismeretlent csicsergés, bőgés, monarchiás katonaindulók és mosógépzörejek által további