Az előadás bemutatója óta eltelt egy év és az egyes kritikusok szerint zöldnek és lilának titulált koreográfus Frenák Pál ezzel a darabbal mégis bebizonyította, hogy majdnem mindent tud térről és időről és rá se ránt a színpadi hármas egységre meg a szakírókra. És játszották újra a kortárs művészetek fellegvárában. Mit is mondjak, ennek nagyon tudok örülni. A Tricks and Tracks beérett azóta, ahogy Frenák ösztöndíja is a felkelő nap országában.
A kristály felépült, a színpad helyén üveghegy, amit iszonyú vibrálások ráznak, de a nemes szerkezet nem omlik össze. Minden színész típusfigura, mindenki tudja hol kell bejönni és kifelé a sétát tovább folytatják, mint ahogy azt szem fel tudja fogni, párhuzamosokat húznak a Liliom utca végéig. Tíz méter magasból belendül kötélen egy meztelen test, félig "párnakönyvvé" írva, keresi a másik felét ide-oda himbálózva. Veszélyillúzió nyílt színen. Egy percig se higgyük, hogy a színpad csupán horizontális.
Itt kérem négy dimenzióban működik a tér, negyedik a lélek és, amit látunk a számunkra ponttá zsugorodott színpadon, az a végtelenben ér véget. Hozzá pedig helyben komponálja technozenét a ritmusfelügyelő, de hiába az illúzió, hogy ez egy folyamatos dübörgés, abban ugyanannyi a csendszünet, mint a zaj. A szavak már tényleg feleslegesek.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
