Mesehősök emléktáblái Budapesten

Mandl Péter író különleges emléktábláiba merülhetnek el azok, akik ez idő alatt a Szimpla Kert, a Szóda Udvar, a Pótkulcs, vagy éppen a Cirkogejzír felé járnak, esetleg megkeresik az emléktáblákat a Hunyadi tér közepén, a Hunyadi téri Vásárcsarnok főbejáratánál, a Vajdahunyad várához vezető hídnál, esetleg a Csengeri utca 61, az Andrássy út 98, és a Krúdy Gyula 11. szám alatt található lakóházak falain.

Közösségi művészet és a helyek szellemei

A fiktív emléktáblákon egy-egy rövid novella olvasható, amelyekben a kerület jellegzetes épületei életre kelnek, és mint mesehősök tűnnek fel.

"Az Írásváros váratlan lehetőség a hétköznapokon az utcán siető, befelé figyelő ember számára, hogy ha csak egy pillanatra is, de kilépjen a mindennapi feladatok, problémák és elvárások rutinjából és átadja magát az utca és a saját szellemének." - mondja Mandl Péter, a meseszerű emléktáblák szerzője, akinek első Mákonypersely című kötete 2001-ben jelent meg az Ulpius Kiadónál. Novelláskötete sok rokonságot mutat a most kiállított fiktív emléktáblákkal, hiszen a könyv is kitalált lények köntösébe bújtatott emberi jellemrajzok gyűjteménye.

Az Írásváros HINTS Institute kortárs képzőművészeti csoport projektjeként valósult meg, és célja, hogy személyesebbé tegye Budapestet, a város épületeit a járókelők számára. A HINTS csoport már 2001 óta a köztéri művészet és a közösségi-művészet egyik legjelentősebb magyarországi képviselője. Projektjeikkel, műveikkel általában egy adott társadalmi csoport aktív bevonására építenek.

"Sokat jártuk a várost, elsősorban Pestet, a VI, VII, VIII kerületet, mert itt sok helyszínt, épületet találtunk, ami magával ragadó, elgondolkoztató, de mégsem annyira ismert, nem turistalátványosság. Olyan helyeket kerestünk, amiről ha eleget nézi, mindenkinek eszébe jut valami." - mondta el a projekt születéséről Mandl Péter, aki szerint az önkormányzatok nagyon segítőkészek voltak, bár egy-két különleges helyszínt - hidakat, alagutakat - így is el kellett vetniük.

A nyugdíjasoknak is tetszik

"Mindenki barátságosan reagált, még a nyugdíjas nénikék is a Hunyadi téren, akik örültek annak, hogy végre valami szépet is írnak a térről, csak azt sajnálták, hogy nem az van rá írva, hogy kutyákat a fűre vinni a tilos. Kicsit antropológiai kísérlet az egész, megnézni, hogy az emberek hogyan reagálnak. Azt sokan kérdezték, hogy miből van, nem réz-e véletlenül. Pedig nem, plexiből van, ez lényeges szempont volt, mivel így nem érdekli a hulladékfém-gyűjtőket." - mesélte Mandl Péter a projekt fogadtatásáról.

Október elseje után az emléktáblákat el kell távolítani, de az alkotók szeretnék, ha minél tovább kint lehetnének a házak falain, így már kérték az engedélyek meghosszabbítását.

Egy emléktábla A vándorló utca A névtáblán olvashatatlan a felirat, az biztos. Jórészt lakóházak és ismeretlen tulajdonú raktárépületek sorakoznak a két oldalán. Egy-két jellegtelen kirakatú bolt, egy pékség, talán egy bár. A bárnak nincs állandó neve, a felirat azonban mindig neonvörösen villódzik. Másfél hete, szerdán a "Velő" felirat díszelgett az ajtó felett, ami nem várt meglepetés volt a korábbról jól ismert "A kék Tetűhöz" illetve "Xanadu"-hoz képest. Nemcsak a bár neve, az utcaé is hétről-hétre változik. Minthogy hivatalosan nem létezik, a térképen felesleges is keresni. Nappal nem is lehet rátalálni. De estefelé a hivatalos dolgok vajmi keveset számítanak. Este rám talál az utca. Csukott szemmel is azon kapom magam, hogy az aszfaltját taposom, pocsolyáit kerülgetem. Elhagyatott, rosszul kivilágított utca, ahogy én szeretem. Akárhogy is hívják aznap este, a bárban áll a levegő. A kelleténél mindig melegebb van egy kicsit. Az asztaloknál csak szórványosan ülnek és bár az arcok ismerősnek tűnnek, másnap sosem emlékszem a nevekre. A pincér kérdezés nélkül tolja elém a poharat, én pedig gondolkodás nélkül emelem a számhoz. Anélkül, hogy megnézném, mit iszom. Az ízét sem érzem. Aztán előbb-utóbb óhatatlanul beszélgetni kezdek magammal. De ez sem kelti fel a többi patrónus figyelmét. Ebbe a bárba maguk miatt járnak az emberek. Elhagyatott, rosszul kivilágított utca, ahogy én szeretem. Ugye.