A műtárgyaknak jó, a munkatársaknak kevésbé

"A műtárgyaknak jobb dolguk lesz, az embereinknek kevésbé" - foglalta össze Néray Katalin, a Ludwig Múzeum igazgatónője a kortárs művészeti múzeum jövőbeli helyzetét. Az Orbán-kormány felülről irányított, monumentális fejlesztéseinek egyikeként megvalósuló Művészetek Palotája ugyanis hiába nyújt korszerű körülményeket a gyűjteménynek, a politikai direktívák alapján megvalósuló tervek jellemzői szerint a végeredmény éppen az élhetőséget, az emberközeliséget nélkülözi.

Legyen itt egy jó nagy múzeum!

Tekintse meg képeinket!

A Nemzeti Színház mellé tervezett Művészetek Palotájába, mint ismeretes, hatalmas kortárs művészeti múzeumot is álmodott a központosított akarat. Már folytak az építkezések, amikor kiderült, hogy a Modern Magyar Művészeti Múzeum névvel már rendelkezik, műalkotásokkal, koncepcióval, igazgatóval és főleg felelősökkel viszont nem.

Eleinte arról volt szó, hogy a Nemzeti Galéria egy része költözik majd ide, esetleg Vasilescu János műgyűjtő magángyűjteményét helyezik el a Nemzeti Színház mellé tervezett épületben (Vasilescu, a beruházó - Demján Sándor - és az akkori kulturális miniszter - Rockenbauer Zoltán - erről alapító okiratokat is aláírtak), végül azonban, egyesek szerint jobb ötlet híján, a Ludwig költöztetése mellett döntöttek.

Munkásmozgalom

A választás nem volt teljesen alaptalan, a Ludwig múzeum jelentős értékű gyűjteménye előbb-utóbb szükségessé tette volna épületének korszerűsítését. Az egykori Munkásmozgalmi Múzeum kiállítótermei nem rendelkeztek például klímarendszerrel, megfelelő biztonságtechnikával, maga az épület sem volt tökéletes, elsősorban nagy, a műélvezetet zavaró ablakai miatt.

Néray Katalin elmondta, hogy eddig meg sem pályáztak olyan kiállításokat, amelyek bemutatását bizonyos technikai felszereltséghez, megfelelő páratartalom, hőmérséklet biztosításához vagy fejlett biztonsági rendszerekhez kötötték.

Ezek az akadályok most elhárultak, az új épületbe korszerű légkondícionáló- és párásítórendszert, megfelelő világítástechnikát terveztek, a berendezések működtetéséért számítógépek felelnek majd. A jóból a közönségnek is jut, külön terminálok felállítását tervezik a kiállítótermekbe is.

Csodák Palotája

A Művészetek Palotáját azonban nem a Ludwig igényeinek és adottságainak figyelembevételével tervezték, hanem egy fiktív múzeumról alkotott elképzelést öntöttek betonba. Így a költözni csak utólagos átalakítások után lehet majd.

A komplexum megtekintésekor megtudtuk, hogy nem csak a múzeumi részen változtattak utólag. A múlt értékeinek ápolására létrehozott Hagyományok Házába például elfelejtettek könyvtárat tervezni.

A nem elég körültekintő tervezésnek azonban főleg a múzeum dolgozói látják kárát. Az eredetileg idevezényelt Nemzeti Galériával szemben a Ludwig nemcsak részben, hanem teljes stábjával költözik. Az irodák számát viszont utólag csak bizonyos mértékig lehetett növelni, így az igazgatónő szerint a Művészetek Palotájában fele annyi hely áll majd rendelkezésükre, mint most.

Tárgyaló hiányában a megbeszéléseket is valamelyik irodában kell majd lebonyolítaniuk, ami a kétszemélyes keltetőfülkék láttán nem tűnik könnyű feladatnak. A muzeológusok helyzete azonban tulajdonképpen irigylésre méltó, hiszen a technikai személyzet egy részének már csak az autóbejárók felett kialakított ablaktalan szobákban jutott hely.

A múzeumnak el kell tekintenie továbbá a nyilvános könyvtárfoglalkozásoktól is, mert könyvtáruk is kisebb lesz a szükségesnél. Az igazgatónő sajnálta, hogy a látogatóknak nem lesz lehetőségük a nyugat-európai múzeumokban népszerű múzeumi ebédekre sem, az étterem - kihagyva a Dunára nyíló kilátás ziccerét - a földszintre került.

Az emberekkel van a gond

Takács Ildikó, a TriGránit kommunikációs igazgatója úgy véli, a Ludwig Múzeumnak éppen elég hely áll rendelkezésére. Inkább a múzeumban dolgozók létszáma okozza a problémát.

Bár beszélgetésre az üggyel kapcsolatban nem volt lehetőségünk, mert a kommunikációs igazgató előre elkért kérdéseinkre csak az egyeztetett választ volt hivatott elmondani, annyit megtudtunk: a TriGránit angol és osztrák múzeumi szakértő cégekre hivatkozva állítja, hogy a nemzetközi gyakorlatban a múzeumok szociális helységei és az irodák aránya sokkal kisebb a magyar Ludwigénál, ahol "még a sofőrnek is külön szobája van".

A tervezők célja inkább a kiállítási tér maximalizálása volt, egyéb tekintetben az általuk normálisnak vélt dolgozói számot vették alapul. Takács hangsúlyozta, hogy a terveket a Művészetek Palotájában helyet kapó mindhárom intézmény igazgatója aláírta.

Bár pontosan még nem tudni, hogy a múzeum hogyan fogja megoldani munkatársainak elhelyezését - Néray Katalin szerint már így is minimális stábbal dolgoznak -, a látogatók valószínűleg nem sokat érzékelnek majd a betonfalak mögötti problémákból. Különösen, hogy a Ludwig gyűjteményének bővítésével készül fel az új helyzetre: még a beköltözés előtt számos, javarészt kortárs magyar műalkotást vásárolnak majd.