Iraki műemlékháború

Az Irak elleni támadás során veszélybe kerülhetnek az ország egyedülálló régészeti kincsei, hívta fel kormánya figyelmét az Egyesült Államok néhány befolyásos régésze és múzeumi szakembere. Arthour Houghton, a térségre szakosodott archeológus, a Paul Getty Museum egykori kurátora kezdeményezést indított: felhívására a múzeumok és kutatók információkkal és térképekkel látják el a Védelmi Minisztériumot, hogy a régészeti körökben inkább Mezopotámiaként emlegetett ország műemlékei felkerülhessenek a katonai akciók tervezéséhez használatos térképekre.

Hatra

A nyugati civilizáció egyik bölcsőjeként számon tartott terület értékeinek védelmét nehezíti, hogy a Tigris és az Eufrátesz folyók környékén a becslések szerint 10 és 100 ezer közötti számban találhatóak feltárt és még feltáratlan műemlékek.

A helyzet urai

Bár az Egyesült Államok kormányának illetékesei szerint a precíziós fegyverek alkalmazása miatt nincs ok az aggodalomra, az archeológusok, az 1991-es iraki háború negatív tapasztalataira hivatkozva mégis aggódnak. A Sivatagi Viharban ledobott 8800 tonna bombának ugyanis csak 8%-a volt precíziós rendszerű, derül ki az Indiana Egyetem Hágai Egyezményt és annak betartását tárgyaló tanulmányából. Így a célpontok kijelölésére is csak korlátozott mértékben volt lehetőség.

Az Egyesült Államok egyébként nem ratifikálta az 1954-es, a műemlékek és vallási épületek támadását tiltó egyezményt, de katonai források szerint az Öböl-háború során mindent megtettek a kulturális célpontok elkerülésére.

McGuire Gibson, a Chicago University keleti tanszékének munkatársa ugyanakkor beszámolt Mezopotámia egykori fővárosát, Urt ért bombatámadások nyomairól, illetve az amerikai állások kiépítése során a Tell al-Lahmi műemlék együttesben keletkezett károkról. A kutató hozzátette, hogy mivel az Egyesült Államok és Nagy Britannia vezette ENSZ Biztonsági Tanácsa akkoriban nem járult hozzá a műemléki károkat felmérő UNESCO-vizsgálat lefolytatásához, jelenleg is csak találgatni lehet a tizenkét évvel ezelőtti háború archeológiai veszteségeit.

Önkontroll

A Pentagon információi szerint a károkért sok esetben maguk az irakiak a felelősek, mivel katonai létesítményeiket vagy fegyvergyáraikat tudatosan telepítik műemlékek közelébe, vagy egyenesen a műemlékekbe.

Samara

Hangsúlyozták viszont, hogy ilyen körzetekben is csak különösen indokolt esetben indítottak támadást. Példaként hozták fel azt a két repülőgépet, amelyet az irakiak Ur, a világ egyik legrégibb városa közvetlen közelében állomásoztattak. Mivel azonban a gépeket nem vetették be, az amerikai légierő - a szakemberek információival ellentétben - eltekintett a műemlék környékére mért csapástól.

Sokak szerint a mezopotámiai emlékek túlélését az sem biztosítja, hogy azok jó részét még fel sem tárták. John Malcom Russel, a Massachusetts College of Art régésze szerint a szárazföldi hadműveletek a föld alatt is jelentős károkat okozhatnak. "Dél-Irak legmagasabb pontjai például gyakran rejtenek archeológiai értékeket. Ezeken a helyeken a katonai járművek, vagy a hadműveletekkel járó földmunka a megsemmisülésükhöz vezethet" - nyilatkozta a kutató a The Art Newspapernek.

Bagdadi tolvaj

McGuire Gibson és a The Art Newspaper cikkírója egyetértenek abban, hogy nem csak maga a háború, hanem annak utóhatásai is veszélyesek lehetnek a történelmi emlékekre. A Saddam Hussein bukását követő bizonytalan hatalmi helyzetben ugyanis felerősödhet a műkincsrablók tevékenysége, ami a műemlékekben gazdag ország esetében súlyos következményekkel járhat.

Ur

Az 1991-ben nyoma veszett például a bagdadi múzeumból biztonsági okokból elszállított, felbecsülhetetlen értékű műtárgyaknak. A központi hatalom átmeneti gyengülésével illegális ásatások sora kezdődött az országban: a feltárt műemlékek közül Ninivéből, Hatrából és Nimrudból egész szobrokat és faragásokat raboltak el. Russel beszámolója szerint 1990-ben, a részvételével kiásott ninivei szobrok mindegyike eltűnt. McGuire Gibson pedig a nemzetközi műkincspiacon egyre nagyobb számban feltűnő mezopotámiai műtárgyakról adott hírt.

Műkincs realizmus

Scott Silliman, az Egyesült Államok légierejének egykori jogásza, a Duke University jelenlegi jogászprofesszora kifejtette: elkerülhetetlen, hogy a műemlékekben gazdag területen folytatott hadműveletek során leletek sérüljenek meg. Optimizmusra adhat ugyanakkor okot, hogy országa már 1991-ben is alkalmazott olyan, az egyes tartományokat behatóan ismerő megbízottakat, akik a katonai beavatkozások körültekintő megtervezéséhez nyújtottak segítséget. "Ebből a gyakorlatból ezúttal sem fogunk engedni" - mondta a jogász a The Art Newspapernek.

A bizonytalankodókat az iraki kulturális intézmények talpraállítására kidolgozott programjával próbálja maga mellé állítani az amerikai kormány. Az Amerikai Kultúrpolitikai Tanács, amelyet a Metropolitan Museum egykori jogásza, Ashton Hawkins alapított, például az Iraki Műemléki Szolgálattal tervez együttműködést, persze csak a sikeres hadműveletet követően.

Érdekes fejlemény, hogy a Szolgálat támogatásával az utóbbi időben maga Saddam Hussein is elkötelezte magát Mezopotámia ügyben. Igaz, a némileg mégis elfogult nyugati régészközvélemény szerint az iraki vezetőt nem az archeológia iránt táplált hevülete, hanem a nemzeti érzelmek erősítésének vágya vezérli.