Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Klassz cikkek
Egy egész várost matricáz tele kedvenc street artosunk, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) vezetője. Az akció veszélyességi fokát csökkenti, hogy a város falapokból és hungarocellből készült egy galériában.
A Kis-Magyarországról, a viccesen átalakított közlekedési tábláiról és álhirdetéseiről ismert Kovács Gergő ugyanis első kiállítását nyitja meg csütörtökön a Liget galériában. Mivel a galéria sem nincs Szegeden, sem pedig nem köztér, a pártvezető sokáig gondolkodott, hogy elvállalja-e a felkérést.
"Ez végül is galéria, úgyhogy nem illik ide, amit csinálok" - erősítette meg azt a korábbi kijelentését, hogy a Szegeden látható munkái nem művészeti alkotások. Ezért döntött végül úgy, hogy ugyanazt csinálja, amit egyébként, csak kicsiben. Így a galériában felépíti egy város 1:5 méretarányú makettjét, amiben elhelyezi munkáinak kicsinyített mását.
Itt minden buszmegállóban plakátok lógnak "Itt egy fa van. Miért nem autópálya?" felirattal, a közlekedési táblán zebra megy át az ember alakú felfestésen, a tereken pedig pénzérmékből összeragasztott Bábel tornya lesz.
"Terveztem egy másik szobrot is. Magas talapzaton egy fegyver áll majd, mutatva, hogy miről is szól a dolog" - mesélt az egyik, még el nem készült munkájáról az alkotó, bizonytalanul megjegyezve, valószínűleg egész éjszaka dolgozni fog, hogy a másnapi megnyitóra befejezze a makettvárost.
Ez egy kemény világ
A kiállítással párhuzamosan odakint, a való világban is elhelyezett néhány plakátot, miközben kiderült, Budapest keményebb terep Szegednél.
"Már az első fél órában elkaptak a közterületesek, és elkobozták, ami nálunk volt. Kaptunk egy átvételi elismervényt, amin rajta volt, hogy elvettek tőlünk 2 darab hirdetményt, a vonatokat direkt nem takarítjuk felirattal" - mondta a pártelnök, miközben az eladó termékek árlapjainak keresett egy szabad felületet. A lapon munkájának melléktermékeit kínálta megvételre. A régi sablont, alátétnek használt fémlapot, félbetépett matricát százmilliókért árulta az alkotó. Vettem a poént, de közben felfedeztem egy 11 millós tételt is.
"És mi van, ha ezt az összeget valaki kifizetné?" - utaltam az angol sztár street artos, Banksy árverési sikereire, ahol a művész fontmilliókat kaszált az utcáról ismert munkáival.
"Akkor arra a cikkre már most ráírom, hogy eladva" - mondta elgondolkozva Kovács Gergő, és én már nem lepődtem meg. Az alkotó saját pénzből, olcsó és gyűjtött anyagokból dolgozik a kiállításán is, és továbbra sem hajlandó összeszűrni a levet a gazdasági élettel.
"Amit Banksy csinált, az cinikus húzás volt. Értem, hogy mit akart ezzel mondani. De így abba is belerúgott, aki szereti a munkáit, nem csak a sznob és gazdag hülyékbe."
Kovács Gergő szerint mostanra leült a magyar street art. Az évek óta majomfejeket matricázó srác például megvásárolható pólót és jelvényt csinált a majomfejből, és így a munkája tulajdonképpen a termékek gerillamarketingje, vélte.
Unszolásunkra, hogy ha valaki mégis tuszkolná rá a pénzt, mit kezdene, végül elárulta, tervezi hogy létrehoz egy alapítványt, azt lehet majd támogatni. Az alapítvány "legális street artot" folytatna, azaz Szeged köztereit alakítaná át.
"Itt a mondanivalót vissza kellene fogni. Inkább dekoráció lenne. Például reklámhelyeket alakítanánk ki, amelyeken környezetvédelmi dolgokat lehetne hirdetni, olyan felületeket csinálnák, amelyeken lehetne matricázni, lefestenénk a kopott utcai tárgyakat. Mindezt akár a város beleegyezésével.
Az a cél, hogy Szeged utcái jobban nézzenek ki. Ehhez nem kell sok pénz, Szegeden pár millió forint elég lenne. Csinálnánk például mintás padokat. Magyarországon minden pad egyszínű. Miért ne lehetne a padokon minta? Biztos lenne, aki szívesebben ráülne, és olyan is, aki szívesen festene ilyet."