A Mozartnak tulajdonított, Salzburgban őrzött koponya nem mutat rokonságot a zeneszerző nagyanyjának és egyik unokahúgának maradványaival - ez derült ki abból a DNS-vizsgálatból, amelynek eredményéről az ORF osztrák közszolgálati rádió és televízió sugárzott a hétvégén műsort.
Az ORF által rendelt vizsgálat során az 1902 óta a Mozart Alapítványnál, Salzburgban őrzött, Mozartnak tulajdonított koponyában, a zeneszerző nagymamájának, Euophosinának, valamint unokahúgának, Jeanette-nek a maradványaiban talált DNS-t hasonlították össze.
"Egyértelműen megállapítható, hogy a három személy nem állt rokonságban egymással" - jelentette ki az ORF-nek Walther Parson, az innsbrucki törvényszéki orvostani intézet munkatársa. Ezt az eredményt erősítette meg az ellenőrző vizsgálatot végző amerikai katonai laboratórium is.
Korábban bejelentették, hogy a vasárnap este sugárzott műsorban szenzációs eredményt mutatnak be, s ez reményt keltett, hogy - a zeneszerző halálának 250. évfordulójához (január 27.) közeledve - pontot lehet tenni a koponya eredetéről folyó hosszú vita végére. A Mozart-családnak a salzburgi Sant Sebastian temetőben lévő sírjában folyó kutatások azonban azt az eredményt hozták, hogy az ott eltemetett személyek semmilyen rokoni kapcsolatban nem állnak egymással, illetve a koponyával, amelyet referencia hiányában nem is tudnak azonosítani.
A 2004-ben, illetve 2005-ben folyó exhumálásokat nemcsak a katolikus egyház, hanem Brigitte Hermann történész is elítélte. "Azért zavarták meg a halottak nyugalmát, hogy reklámot csapjanak a Mozart évnek" - vélekedett a történész.
A koponyát a legenda szerint egy Joseph Rothmayer nevű sírásó "találta meg" 1801-ben a bécsi St. Marx negyed temetőjében, miután tíz évvel korábban ott volt, amikor a 35 éves korában elhunyt zseniális zeneszerzőt tömegsírba temették. Rothmayer állítása szerint megjegyezte, hová került a holttest, s a tömegsír kiürítésekor leválasztotta, s magához vette a koponyát.
Az utóbbi években több tudós is kutatta a koponya eredetét. Pierre-Francois Puech, az törvényszéki orvostudományok francia professzora a koponyát a Mozart-portrékkal hasonlította össze, a bécsi Természettudományi múzeum két munkatársa, Johann Szilvássy és Herbert Kircher pedig a bűnügyi technikában alkalmazott eljárással újraalkotta az arcot, amely a csonton lehetett. Mindhárman arra az eredményre jutottak, hogy a koponya Mozarté. Ugyanígy vélekedett 1998-ban egy harmadik tudós, a bécsi Amadeus Tichy is.
Kurt Schwertsik zeneszerző a hétvégén a szenzációs eredményt ígérő, de azzal adós maradó ORF-műsorban azt hangsúlyozta: a lényeg nem Mozart koponyája, hanem a zenéje.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
