Wagner és a leszbikusok a hegy gyomrában

Már akkor tudtam, hogy minyonvásárlásról szó sem lesz, mikor a fiatal, magyar művésztitánok közös színdarabjáról először hallottam. A Térey János drámáját előadó Krétakör társulat, feat. Mundruczó Kornél, mint rendező kombója nyilván nem tesz engedményeket a kispolgári minyonozásért. Az mégis meglepett, hogy a szervezésben is részt vevő informátorom jó előre szólt: az előadásra meleg ruhát, vizet, termoszban kávét és esetleg elemlámpát is hozzak magammal.

Tekintse meg képeinket.

A Niebelung lakópark című darabot ugyanis a budai Várhegy alatti, katonai célokra épített barlangkórház kazamatáiban mutatja be az alternatív allstar társulat. A helyszínt mégsem a különleges kulturális élmény hangulata lengte körbe. A nézők úgy álltak a nyirkos körben, a vár oldalában, a homályba burkolózó vaskapu előtt, mint akik szabadkőműves szeánszra készültek, és míg a feledékeny páholyvezető hazaszaladt a kulcsokért, a sötétben sutyorognak.

A pökhendi náci és az élő díszletek

A kapuszárnyak lassú feltárulása volt egyébként az utolsó emelkedett mozzanat. Kövekkel kirakott kazamata helyett alagsorszerű, csövekkel behálózott helyiség tárult fel. Egy hosszú, fekete lakk-kabátba öltözött, bakancsos, kopasz férfi ideges sietséggel terelte be a nézőket a hegy gyomrába. Még folyt a fészkelődés a kényelmetlen priccseken, én a fal mellett rideg precizitással feltornyozott katonai hordágyakat vizsgáltam, mikor a náci küllemű alak belefogott az előtörténetbe. Az ármánykodó Hagen, a két, érdekből összehozott pár, Brünhilda és Gunther, illetve Siegfried és Gutrune kavarásának eseményeit olyan leereszkedő stílusban és erőltetett nyugalommal vázolta fel, ahogy az ember egy szappanopera eddig lement, 426 részét foglalja össze különösen értetlen, távoli rokonának.

A cselekmény egyébként - ahogy a német akcentussal beszélő kísérőnk mondja is - bonyolult: óriáscégek és nagytőkés családok egyesülnek, érdekek feszülnek egymásnak, csábító nők és ravasz juppik halásznak a zavarosban, aminek középpontjában a Tiszta Profit Gyűrűje áll.

A nézőnek azonban a bevezető után is figyelnie kell, mert kellékek és díszletek nincsenek, helyüket a színészek töltik be. A rajongó titkárnő néha dohányzóasztalként van a színen, máskor viszont ő a Fókusz-stílusban affektáló narrátor. A néző egy pillanatnyi figyelmetlensége is végzetes lehet.

Wagner Red Bull-lal

Tekintse meg képeinket.

A legtöbben egyébként már az elején feladták, hogy kövessék a féltestvéri viszonyokkal és vérfertőző szállal dúsított, szövevényes családtörténetet. Az analitikus figyelemnek nem kedvezett a nézelődésre okot adó, szürreális óvóhelykörnyezet, és az intenzív színészi játék sem. Ráadásul nem volt idő a látottak emésztésére, a jelenet végén betrappolt a lakk-kabátos guide, és terelni kezdett minket a járatok mélyére. Kísérőnk olyan flegmán utasítgatta a megilletődötten csoszogó nézőket, mint akinek máshol lenne dolga, de egy ismerőse megkérte, ugorjon be estére, mert jönnek ezek a színházbuzik, akik csak eltévednének egyedül, és a történetet sem ismerik.

Valami folyosón, aztán gigantikus sparhelt uralta konyhában zajlott tovább a darab. A nézők teát kaptak a Kertésztől, akit nem sokkal utána megfojtott Hagen, olyan közel hozzám, hogy hátrébb kellett húzódnom, ne akadályozzam a konfliktus kibontakozását, bár felvetődött bennem, hogy odaszólok Rába Rolandnak, ne rángassa annyira szegény nőt.

Prodigy videoklipekből ismerős helyszínekre jutottunk, vibráló neonok fényében, rozsdás csövek és hámló vakolat keretezte, nyomasztó térben bonyolódtak a szálak. A két nagytőkés esküvője botrányba fulladt, mert nőik egy forró leszbikus jelenetben összejöttek, a Gyűrű megszerzéséért törtető Hagent elüldözték, épült egy nagy torony, én pedig a darab második órájához érkezve elfogyasztottam a magammal hozott energiaitalt.

Ez a mi kis magánügyünk

Tekintse meg képeinket

Wagner 16 órás Niebelung gyűrűjében, vagy a germán mondakörben képzettek számára minden bizonnyal többsíkú jelentéstartományok tárultak fel az aktualizált mitológiában, de a hangsúly mégsem a magaskulturális felhangokon volt. A lassan folyó legenda Mundruczó rendezésében önmagukban is értelmes jelenetszilánkokra estek szét. A töredezettség érzését erősítették a szereplők átalakulásai, és hogy idénként egyetlen alakítás is kettéhasadt a szöveget mondó és a némán játszó karakterre.

Nem adott egyértelmű irányvonalat Térey János szövege sem. Véresen komoly monológok csaptak át wagneri pátoszba, hogy aztán műkörömépítő szleng, mint hogy "ez a te kismagánügyed, édesem", vagy hivataloskodó modorosság - "hol van ez helyileg" - zilálja szét a képet. Egészen addig, míg már egy Red Bull után sem tudtam, komolyan vegyem-e a közhelyek szorításában elhangzó míves nyelvi fordulatokat és őszinte vallomásokat.

Terror és mitológia

Feloldotta magát a súlyos mitológia és a banalitás közt csapongó történet: önmagukban álló helyzeteket, jeleneteket, játszmákat figyeltünk, úgy, mint ahogy az a villamosmegállóban szokás, nem pedig a kötelező végkifejlet felé tartó drámában. Mindez persze csak utólag jut eszembe, mert a darab negyedik órájához közeledve már elfelejtettem, hogy színházat látok: követtem a szereplőket a hegy gyomrában, tesközelből figyeltem a konfliktusokat és egyáltalán nem jutott eszembe, hogy léteztik bármi is ezeken a félhomályos, lerohadt járatokon kívül.

Kattintson a képekért!

Az átélésből csak az rántott vissza, mikor Hagen felrobbantott egy felhőkarcolót, lerombolva egyúttal ezt a különös hangulatot is. A kortárs operai elemek mellett (amelyek azt jelentik, hogy a színész fülsértő hangtartományokban beszél) a 911-áthallás volt a Niebelung lakópark gyenge pontja. Mundruczó rendezése a néző elbizonytalanítása, a színész-néző fal lebontása, a dráma terének kiterjesztése révén ugyanis körénk vetítette azt az örök sekélyességet, amelyet a mítoszok (filmek, regények, Romána regényfüzetek) patetikus világmagyarázattá festenek át. A World Trade Center felemlegetése konkrétságával viszont szétszakította ezt a virtuális teret. Szerencsére csak időlegesen, mert aztán befejeződött a darab, és kibotorkáltam a valóságba.

Rendező: Mundruczó Kornél
Díszlet: Menczel Róbert
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Petrányi Viktória
Produkciós vezető: László Flóra
Rendezőasszisztens: Tüű Zsófia
Fény: Nagy András

Szereposztás:
SIEGFRIED: Nagy Zsolt
GUNTHER: Gyabronka József
BRÜNHILDE: Péterfy Borbála
GUTRUNE: Sárosdi Lilla
HAGEN: Rába Roland
GERDA: Láng Annamária
ALBERICH / DANKWART: Somody Kálmán m.v.
TRUCHS / FAFNER / KONFERANSZIÉ: Bánki Gergely
FREI/FÉNYKÉPÉSZ/HOMELESS/BÁRÉNEKES: Csákányi Eszter
HEIMDALL / VOLKER: Scherer Péter
VOGLINDE / FLOSSHILDE: Tóth Orsi m.v.
HOMELESS / GIESLER / PAPARAZZO / WULF: Katona László
GERENOT / FASOLT / VOLFART / GELFART: Terhes Sándor