További Klassz cikkek
Galériák a sátorban
A kortárs művészeti vásárok területén váratlanul megjelenő űr adta az ötletet, hogy az Antik Enteriőr mellett ezzel a területtel is foglalkozzunk, mondta az Indexnek a Plug egyik szervezője. A MEO Artfair és az Artexpo megszűnésével a gyűjtőknek ugyanis nem volt lehetőségük arra, hogy egy helyen tekinthessék át a magyar képzőművészet friss alkotásait, megismerkedhessenek a galériákkal és vásárolhassanak is.A november 24-27-ig tartó Plug kilenc hazai és két külföldi galériát mutat be a Műcsarnok mellett felállított, 700 négyzetméteres sátorban. A galériák kiválasztását nem szakmai zsűri végezte. Azok a galériák állíthattak ki, amelyek rendelkeznek állandó kiállítótérrel, ingyenesen látogatható tárlatokat szerveznek, saját művészkört menedzselnek és már szerepeltek nemzetközi művészeti vásárokon is.
Láthatóak lesznek tehát az acb Galéria, a Deák Erika Galéria, a Dovin, a Karton Galéria, a Knoll Galéria, a Missionart Galéria, a Vadnai Galéria, a Várfok és a Vintage műalkotásai. A külföldi kiállítók a párizsi Serge Panijel Galerie és a zürichi Lutz und Thalman Galerie lesznek.
Klasszikus minta
A művészeti szalonok hagyományát szeretné meghonosítani a Kogart Szalon, amely nem galériákat, hanem közvetlenül művészeket hívott meg. A december 2-31-ig tartó vásáron a sajtós tudomása szerint 160 művész munkáit állítják ki. A válogatást, amely a múlt héten zárult le, Fertőszegi Péter művészettörténész végezte. A Kogart honlapján látható lista alapján úgy tűnik, az Andrássy úti épületben is láthatóak lesznek a kortárs képzőművészetben ismert nevek munkái.A Plugon legnagyobb helyet bérlő galéria, a Várfok tulajdonosa, Szalóky Károly szerint a két, egymást követő művészeti vásár nem jelenti, hogy robbanás történt volna a kortárs képzőművészeti piacon. Lassú változások zajlanak, a gyűjtők ismerkednek a kortárs képzőművészettel, de az árak és az érdeklődés még a kritikus szint alatt van, adott komor helyzetképet a galériás.
A jelenlegi helyzet nem világvároshoz méltó, tudtuk meg. A kétmilliós Budapesten ugyanis legfeljebb ha hat, nemzetközi mércével mérhető galéria működik, szűk a kereslet és kevés a kortársba folyó pénz, állította.
Művész, mint pékáru
A Plug szervezője, Bencze Judit azonban optimista, már csak azért is, mert szerinte a klasszikus műtárgyak lassan elfogynak, és szükségszerű, hogy a figyelem a kortárs felé fordul.Szalóky jónak tartja a Plug koncepcióját, amely ugyan eltekintett a nagy idő- és pénzráfordítást igénylő zsűrizéstől, de a külföldi vásáron való részvétel kritériumának köszönhetően mégsem engedett a színvonalból. A zsűrizés feladatát ugyanis így a neves, külföldi grémiumokra hárították. Mivel mindegyik külföldi kiállítás másra nyitott, várható hogy a Plug a szokásosnál színesebb, többpólusú lesz.
A galériás egyébként úgy véli, a jövő a Plughoz hasonló vásároké, ahol galériákon keresztül mutatkoznak be az alkotók. Így működnek a világ nagy művészeti vásárai, a Kogart-féle szalonstruktúra pedig inkább a múltra jellemző. A közvetlenül a művészeket meghívó szalonokban ugyanis főleg olyanok állítanak ki, akiknek még nincs saját galériájuk. Felvetésünkre, hogy a Kogartnál ez nincs így, hiszen például a Várfok saját művészeit is a listán találtuk, Szalóky elmondta, nálunk még nem teljesen tisztult le a rendszer, és amúgy ő maga adott engedélyt a nála tevékenykedő alkotóknak az ottani megjelenésre.
Mivel a Várfok tulajdonosa a kérdésben érintettnek volt tekinthető, megkérdeztük a Kogart Szalonon kiállító Nagy Gabriellát, vajon melyik típusú művészeti vásáré a jövő. A festőnő meglepő módon Szalóky véleményét támasztotta alá. A fejlett művészeti élettel rendelkező országokban a kiállítótermek, kurátorok, vásárok nem állnak kapcsolatban a művészekkel, mindent a galéria intéz, az képviseli, támogatja, menedzseli a művészeit.
"A művész csak egy kifli, amit vagy megvajaznak, vagy nem" - foglalta össze a művésznő frappánsan a helyzetet, megjegyezve, hogy ő egyelőre a legvonzóbb galéria feltűnésére vár.
Szeptemberben, Chicagóban Rippl-Rónai, a "Kalitkás Nő I." című festményének vázlata 520.000 dolláros leütési árral világrekordot állított be: ez lett az Egyesült Államokban legdrágábban eladott magyar műalkotás, és a harmadik legtöbb pénzért megvett magyar festmény.