A belvárosban nem művészet a Sztriptíz

A műértelmező bürokráciával találkozott néhány napja Sugár János képzőművész, amikor az ötödik kerületi önkormányzattól megtudta, nem kapja meg az építési engedélyt egy, szakmai szervezetek által egyébként már jóváhagyott köztéri munkájához.

A szóban közölt elutasítás indoka, hogy a mű egy nemkívánatos témának, a graffitinek kíván emléket állítani.

Sztriptíz

A Munkácsy-díjas szobrász munkája ennél persze bonyolultabb, de az igaz, hogy egy falfirka áll a középpontban. A graffiti a Városház utca egyik házának falán volt olvasható tizenöt éven át. A 40-80 centiméter magas betűkből álló felirat - Sztriptíz - Sugár János kutatásai szerint egy rövid életű punkzenekar nevét örökítette az utókorra.

A művész alumíniumba öntve alkotta volna meg a felirat életnagyságú mását, majd azt a helyszínen, a műkő lábazatra erősítette volna fel, a graffiti helyére. Az alkotás így egyszerre takarná el és örökítené meg a falfirkát, felvetve a kérdést: mi kell ahhoz, hogy valami a város elfogadott részévé váljon. (Válasz persze így is van: hivatalos pecsét.)

A szobrász szerint a mű egyúttal érdekes feszültséget teremtene azáltal, hogy a művészet terepére vonná be az eredetileg illegalitásban dolgozó, nem művészi alapállású falfirkást.

A Képzőművészeti Egyetem intermédia tanszékén tanító Sugár János a munkát még 1993-ban, a Soros Alapítvány által szervezett Polifónia kiállításra tervezte. Bár az alapítványtól megkapta a kivitelezéshez szükséges összeget, a fővárosi önkormányzat kulturális bizottsága pedig, mivel nem műemléki épületről volt szó, engedélyezte a tervet, a Sztriptíz végül nem kerülhetett fel a falra.

Az épület tulajdonosa, a Matáv ugyanis nem tartotta jó ötletnek a feliratot a házfalon. Sugár munkája több mint tíz évre feledésbe merült, ennyiben követve a graffitik szokásos életútját. Idén a művész azonban pályázott a koncepcióval az Erste Bank kortárs művészetet támogató programjának, a Tranzitnak az egyik pályázatára.

A meg nem valósult műveket támogató pályázaton a Graffitimentés című munka ismét nyert. Sőt, úgy tűnt, minden egyéb akadály is elhárul a megvalósulás elől. A Matáv utódcége, a Magyar Telekom nem csak ahhoz járult hozzá, hogy kihelyezzék a művet, hanem vállalta, hogy azt a falrészt rendbe is hozza.

A Budapest Galéria művészeti szakértői - Beke László művészettörténész és Körössényi Tamás szobrászművész -, akiknek az a feladatuk, hogy a közterekre kerülő munkákat értékeljék, pozitívan nyilatkoztak. "A terv az alkotó művész magatartásának logikus következménye, amelyben a nagyvárosi kultúra alig észrevehető elemeit felfedezi, kiemeli és megörökíti. Ezzel reflektál a homogén és ellenőrizetlen nagyvárosi folklórra" - írták.

Cenzúra

A művet végül ott cenzúrázták, ahol a művész már csak formaságokra számított: az ötödik kerületi önkormányzatnál. A kerület feladata az építési engedély kiadása, amit azonban megelőzött a kulturális bizottságban, majd a városfejlesztési, műemlékvédelmi és környezetvédelmi bizottságban folytatott vita.

A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kérdés előhozta az önkormányzati dolgozókból a művészettörténészt. A városfejlesztési bizottságban megszólaló Tóth Lajos MIÉP-es képviselő például pontot tett a hosszú ideje folyó művészetelméleti vitára, hogy mi is a műalkotás, megállapítva: ez például nem az. Véleménye szerint hatására egyre több lenne a graffiti a városban.

Az MSZP-s Pócs Dánielnek tetszett az ötlet, majd rögtön művészeti műfajjá emelte a graffitit azzal, hogy kijelentette: ellentmondásos, hogy olyan "műfajról" emlékezzenek meg, ami ellen az önkormányzat amúgy harcol.

Az SZDSZ-es Palotás Imre pedig - rátapintva a mű üzenetére - úgy vélte, a graffiti lényege a megszűnés, "a kérelem ennek pedig ellentmond."

A városfejlesztési bizottság ugyanúgy nem támogatta a javaslatot, mint a kulturális, ahol azonban hárman kiálltak Sugár mellett, igaz, az egyik SZDSZ-es a szavazásnál végül tartózkodott.

Pásztor Tibor MSZP-s képviselő, frakcióvezető egyenesen kijelentette, hogy szereti a graffitit (ami azonban más, mint a falfirka), és mértéktartóan megjegyezte, nem szeretné felülbírálni a Budapest Galéria szakértőit. Hasonló véleményen volt Hell Nagy István és Molnár Péter, az SZDSZ delegáltja is.

A szocialista Ripp Gézáné szobrászati szakértővé igazolva az anyaghasználatot kifogásolta, mert szerinte az alumínium snassz. Ezért ellenezte a felirat kihelyezését Wohlmuth István fideszes delegálttal együtt.

A kerület képviselőtestülete 18-2 arányban, Rogán Antal fideszes polgármester vezetésével végül leszavazta a javaslatot. A műszaki osztály ezt követően tájékoztatta a képzőművészt: nem kapja meg az építési engedélyt.

Minden máshogy van

Cikkünk írása közben azonban érdekes fordulatot vett az ügy. A cenzúrát elutasító Pásztor Tibor MSZP-s képviselőtől megtudtuk, a bizottságoknak csak véleményezési joguk van, és azt a hivatalnak nem is kell figyelembe vennie. A bizottságok véleménye inkább az épület tulajdonosának szól, a hivatalnak pedig meg kell adnia az engedélyt abban az esetben, ha az összes szükséges papírt benyújtották.

Márpedig az épület tulajdonosának hozzájárulása, a Budapest Galéria véleménye és a fővárosi önkormányzat korábbi engedélye birtokában az építési engedély kiadása kötelező. Információink szerint a hivatal januárra ígért a művésznek végleges döntést.