Fekete Pákó és a román cigányok a magyar zene megrontói

"Az állam ki akar vonulni a zenészvizsga területéről, mert ehhez semmi köze" - olvasta fel a gazdasági minisztérium ifjú bürokratája az ülés alapvetését a lobbistáknak, én pedig hátradőltem. A helyzet olyan volt, mintha valami edzőmérkőzés kezdődne, ahol a nagy bokszoló ellen kiállítanak egy helyiérdekű sztárt, hadd lásson valamit a közönség a nagy összecsapásig. Persze tudvalevő, hogy ilyenkor jönnek a legnagyobb meglepetések.

"Gyurikám drága, kicsit hangosabban"

Az egyik sarokban még csak bemelegített a reformoktól fűtött állam, egész pontosan a liberális párt által működtetett gazdasági minisztérium. Nem akartak sokat veszkődni, informátorom is azt súgta a telefonba, el fogjuk törölni a rendeletet. Előtte még lesz egy beszélgetés néhány szakemberrel, mert őket is meg kell hallgatni, gyere el te is.

A túlsó sarokban nyolc megszeppent csinovnyik hallgatta Csepeli György bevezetőjét, miszerint társadalmi kezdeményezés indult a jogszabály ellen. A minisztérium a liberális elveket szem előtt tartva szintén úgy látja jónak, ha a piac, nem pedig egy vizsgabizottság dönti el, ki zenélhet. Amúgy is, a kérdés nem a GKM-hez tartozik, profiltisztítás van, a kereskedelmet nem érintő rendeleteket kigyomlálják.

Felolvasták a Gazdasági Versenyhivatal levelét is, ami arról szólt, hogy a szakvizsga versenyellenes. Csepeli György láthatólag beszélt volna még kicsit a liberális irányvonalról, de egy ciklámen öltönyös, taxisofőrnek tűnő, festett hajú úr előrehajolt a kerek asztal túlsó felén: "Gyurikám drága, kicsit hangosabban legyél szíves". A közpolitikai igazgató megtorpant, nem számított ilyen hangra, körülnézett, de mire kimondhatta volna, hogy piacgazdaság, már a Zene és Táncművész Szakszervezet elnöke beszélt.

Román cigányok özöne

"Nem értünk egyet a rendelkezés hatályon kívül helyezésével" - indított Gyimesi László, és előhozta a már ismert érveket: a szórakozóhelyek tulajdonosai nem elég képzettek ahhoz, hogy eldöntsék, mi a jó zene. Ehhez vizsga kell.

De nem csak ez. Mert itt sorsokról is szó van. "A cigányság a zenészek élcsapata, ha elveszik tőlük a vizsgát, annak elképesztő következményei lesznek". Megpróbáltam elképzelni a zenész apokalipszist, de a cimbalmokat számszeríjjá alakító bandák víziója semmi volt a gyakorlott lobbistáéhoz képest: "Ha megnyitják a piacot, akkor román, szlovák cigányzenészek özönlik el a vendéglátó egységeket".

Vigyorogva néztem körül, de senki nem röhögött. Egy felül kopasz, oldalt éjfeketére festett, és prodigys stílusban felfelé fésült hajú úr szomorúan bólogatott: "Háromezer zenész kerülhet utcára". Szirmai László, a vizsga monopóliumát birtokló Országos Szórakoztató Zenei Központ vezetője kompromisszumos megoldásként felvetette, enyhítsenek úgy, hogy a vizsga csak munkaviszonyhoz kelljen.

"Hány zenész van, amelyik bejelentett munkavállalóként dolgozik?" - kérdezett vissza Csepeli, amire zavart szöszmötölés volt a válasz. Ezt a pillanatot használta ki a vendéglátós ipartestület vezetője, hogy elmondja, hadd döntse már el a vendéglátós maga, hogy a saját helyén kivel zenéltet. "Amikor Magyarországon Fekete Pákó vagyonokat keres, felesleges egy ilyen szabályozás" - mondta tréfásan, de a hangulatot a liberális elvek és négerezés keveréke sem tudta oldani.

Vizsga helyett kábítószer

Az egyre sűrűsödő, drámai masszán aztán rutinos szörfölésbe kezdett az idős, ciklámenöltönyös jampec. "Én kétszeresen megválasztott klarinétkirály vagyok. Kállai Kis Ernőnek hívnak, itt mindenki ismeri a díjaimat. Maga írta a beadványt?" - állt fel, és mintha a végítélet órája érkezett volna el, a nyurga, underground hiphop-dj-nek tűnő srácra mutatott.

"Nem csak én, hanem" - válaszolta a petíciót jegyző civil társaság munkatársa, amikor a klarinétkirály közbevágott. "Ne szóljon közbe! Maga zenész? Ne szóljon közbe! Hát akkor, ha nem zenész, miről beszél. Én 1958-ban kinn voltam a világkiállításon, és annyi pénzt muzsikáltam össze, hogy abból lettek a metrók, a hidak. Kérem szépen, ez itt nem popart, nem bal-jobb kérdés. Én játszottam Horthy Miklósnak, és abban az időben is volt vizsga. Én húztam Kádárnak, és akkor is volt vizsga. Most támadás zajlik a magyar nóta ellen. Aki pedig nem szereti a magyar nótát, az nem is magyar ember."

A klarinétkirály peckesen körbejárt, selyem zsebkendője rezgett a mellén, és egy láthatatlan, több ezres tömeghez szónokolt: "El akarja venni a vizsgát a cigányemberektől? Én a fiam álla alá raktam a hegedűt a pólyában, úgy neveltem. Aztán mikor tizennyolc éves lett, azt mondtam, fiam, most menj be az OSZK-ba, és vizsgázz le. Vagy az a jó, hogy menjen el inkább kábítószerezni?"

Kontárok, barbárok

Egy ideig teljes csönd volt a teremben, Csepeli György megtörölte a homlokát, ahogy a cigányzenész maga alá húzta a széket. "Nekünk tulajdonképpen az is jó, ha a vizsgán belük eltörlik a kategóriákat, hogy bármilyen besorolású zenészt alkalmazhassunk" - enyhített hirtelen az álláspontján a vendéglátós ipartestület vezetője, Herz György, érezve az erőviszonyok átrendeződését.

"Vizsga kell, mert ez az egyetlen dolog, ami elválasztja a szakembert a kontároktól, barbároktól" - ragadta magához a szót egy pillanatra Fodor Erika, a magyar diszkósok érdekvédelmi szervezetétől. "Nálunk még drogprevenciós oktatás is folyik" - mondta, majd elsodorták az egymásra licitáló lobbisták.

"Miért korlátozná a verseny a vizsga?" - kérdezte költőileg Suri Imre, a Juventus rádió kockás öltönybe burkolt promóciós igazgatója. "Három dologhoz ért mindenki Magyarországon, a diszkózáshoz, az MLSZ-vezetéshez és a politikához. Pedig minderről papír is kell" - tette hozzá, az egyre szótlanabb Csepelire nézve. "Miért akarják megfosztani a cigányokat a vizsgájuktól?!" "Az üzletvezető nem tud dönteni jó és rossz zene közt, csak a szakember!" "A cukrászoknak és taxisoknak is kell vizsga!"

A kegyelemdöfést a szakállas, vadászöltönyös úr adta meg. "Puskás Attila vagyok a kulturális minisztériumtól. Felolvasom a közigazgatási államtitkár tárgyban írt levelét." Leesett az állam. Még a kulturális tárca is ellenzi a vizsga eltörlését, derült ki a szövegből. Ismertem a dokumentumot, Benedek András írta a választások előtt, de ahogy az akkori miniszter, Bozóki András fülébe jutott a nyilatkozat híre, azonnal visszavonta azt, és kiadott egy éppen ellenkező értelmű levelet. Arról itt azonban nem volt szó.

Ilyen a politika

"Nem tudjuk megcsinálni" - súgta Csepeli György döbbent munkatársának. Majd előre dőlt, és elégedetten kijelentette, kompromisszumos megoldás kidolgozására tesz javaslatot Kóka miniszternél. A kompromisszum azt jelentette, hogy megmarad a vizsga, ezentúl is csak papír birtokában lehet előadni, tehát továbbra is működik az állami gyámkodást el nem ismerő előadók kiszorítása. Viszont nem osztják 1., 2. és 3. kategóriába a zenészeket.

Elégedett mormogás töltötte meg a termet, az idős jampecek körbezsongták az állami bürokratákat, a kulturális tárca embere félrevonult a diszkós érdekvédőnővel. "Úgy tudom, a felolvasott levél nem tükrözi a minisztérium hivatalos álláspontját" - szóltam közbe udvariatlanul. Puskás Attila rövid gondolkozás után a dobozokra kente az ügyet. A választások utáni átszervezések miatt neki ezt a levelet adták, és bár tudja, hogy nincs aláírva, nem volt ideje átböngészni mindenféle bedobozolt iratokat.

"Nem akartunk mi problémázni, végül is tanítod a lányomat az egyetemen. Csak jókat mondott egyébként rólad" - smúzolt Gyimesi László Csepeli Györggyel, amikor folytattam udvariatlankodásom. "Mit gondol a minisztérium kudarcáról?"

"Nincs szó kudarcról, kompromisszumot fogunk kidolgozni. Identitáspolitikai vetületei is vannak az ügynek, arra is megoldást kell találni."

"De a bejelentettekkel ellentétben megmarad a vizsga..."

"Tudja, a politika összetett ügy."

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!