A világ legcukibb képeinek kiállítása

A világ legnevesebb természetfotós versenyének egyik magyar díjazottját nem a kiállítás megnyitóján ismertem meg, hanem dél-Etiópia egy poros falujában, ahol már többen hordtak ágyékkötőt, mint nadrágot. Tömegközlekedés egyáltalán nem volt, úgyhogy valamilyen arra vetődő járművet vártunk, amikor egy dzsipből kiszállt három szafari ruhás európai, és magyarul beszélgetve bevonultak a lepukkant kávézóba. Az ablakon bebámuló félmeztelen nőktől nem jöttek zavarba, attól viszont riadt fény költözött a szemükbe, mikor magyarul köszöntünk rájuk.

"Miért mentetek akkor tovább?" - kérdeztem a megnyitón Novák Lászlót, aki bevallotta: "azt hittük, csak hülyéskedtetek".

Mivel a kávézóban aztán szívélyes, gyarmati hangulatú beszélgetés alakult ki köztünk a világ legrosszabb étele, az etióp indzsera mellett, itt már nem feszegettem az ügyet. A fotózásra tereltem a szót.

Meditatív műfaj

A Magyarországon háromszor is az év természetfotósának választott Novák elmesélte, hogy etióp képeit egyáltalán nem jelölte a BBC Wildlife Magazine és a Natural History Museum versenyére. Inkább itthon készült képeivel nevezett. A világ legjobb természetfotói mellé összeállított kiállításán is csak két, külföldi útján készített felvétele szerepel, mivel szerinte a jó természetfotóhoz sok idő kell.

"Etiópiában egy tó partján láttam egy madárcsapatot. De az elképzelt képbe ágak lógtak be, és mire a megfelelő pozíciót megtaláltam, már elrepültek a madarak. Ha több időm van, akkor visszamegyek, elhúzom a belógó ágakat az útból, és kis szerencsével meg tudom csinálni a fotót."

A kép elkészítése egyébként nem a kattintással fejeződik be, mivel a digitális technikával készült fotóknál utómunkára van szükség. A digitális fotót Novák szerint szabad vágni, és a Photoshop általános képmódosító eszközeivel javítani, de csak úgy, hogy a kompozíciót ne befolyásolja. Novák meditatív stílusának megfelelően a növényfotó kategóriát, egy másik képével pedig a forma és kompozíció kategóriát nyerte meg. A díj jelentősége, hogy ő az első, felnőtt csoportban díjazott magyar.

A legtehetségesebb 26 év alatti fotós kategóriában a nemzetközi zsűri Máté Bencét tüntette ki, akinek hat képe került be a Londonból induló vándorkiállításra. A húszéves fotós Mosakodó róka című felvételét az állatportré kategóriában díjazták.

Aranyos

A kiállítás egyébként a műfajtól megszokott hatást hozza, azaz rengeteg a lenyűgöző táj, a szívszorítóan élénk szín, a gyönyörű növény, a bravúrosan elkapott fel- és leszállás. Persze a természetfotó-kiállításnak amúgy nem ez a lényege. És nem is az ismeretterjesztés. Hanem az aranyos állatok.

Lehet a fődíjas munka egy seregélycsapatba becsapódó sólyom monokróm felvétele. Jane Goodall-i elhivatottsággal végzett megfigyelés után leszögezhetjük: a közönségre a cuki jegesmedve-popsi, az aranyos kismadár, a vicces arcot vágó majmocska, a csillogó szemű fóka tette a legnagyobb hatást.

Ami persze jó, mert nyugtatóan hat az Üllői útról érkező emberekre. A látogatók a gyönyörű képek közt átérzik, hogy milyen jó lenne, ha nem léteznének városok, gyárak, munkahelyek, üzletek, élelmiszerboltok, gyógyszerek, fűtés, világítás, csak az őstermészet, meg esetleg egy barlang. Aztán újra felszállnak a metróra.