Mária
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Művészeink tartanak a szextől

2008.01.25. 15:33
A fiatal, magyar képzőművészeket mindennél jobban érdekli a szex, derül ki a VAM Design tematikus kiállításán, ahol először mutatkoznak be együtt a művészek, akik szerződtek az ellentmondásos intézménnyel. A kritikus megpróbálja megfejteni a Király utca titkát, de hátha Önnek nagyobb szerencséje lesz.

Nem oszlott a homály a Király utcai sztárgyár körül, azután sem, hogy megnéztük az intézménybe gyűjtött művészek első nagy kiállítását. A Hit, Erotika, Politika című tárlatból annyi persze kiderült, hogy a fiatal magyar képzőművészeket mindennél jobban érdekli a szex. A VAM Designt működtető üzletember három témájából ugyanis szinte mindenki a másodikat választotta.

Ne várjunk azonban arcpirító, libidótól csöpögő műveket. A VAM Designba nyugodtan szervezhetünk családi programot kisgyerekkel és nagymamával. Már ha közeli hozzátartozóinkat feltétlenül el akarjuk riasztani a kortárs művészetektől. De ne rohanjunk előre.

Semmi pajzánság

Annyi biztos, hogy a kiállított anyag alapján leszámolhatunk a laza erkölcsű, a szexualitás minden ízébe belekóstoló, a polgári erkölcsöt sárba tipró művész képével. Mert hiába gondolnak a kiállító festők folyton csak arra, ha számukra az erotika elvont, borongós dolog, aminek leginkább a belekhez, oszláshoz, elhidegüléshez és az LSD-utazáshoz van köze. Vagy a lakberendezéshez.

A megnyúzott szadomazo egerek megdugják a szívet. Kattintson!

Mindezzel egyébként - ha ilyen a korhangulat - nincs semmi baj. Inkább attól jöttem zavarba, hogy a vulgárpszichológiai megállapításon túl nehezen tudtam értelmet találni az anyag egészében.

Hiába reméltem, hogy mégis van valami rejtett értelme annak a korábban ismertetett koncepciónak, amely távol tartja a szakértőket, és egy önjelölt szervezőre bízza a művészeti program kidolgozását és lebonyolítását.

A bedrogozott lány összejön a medvével. A további művekhez klikkeljen!

A punkos szakértőellenességet igazolhatta volna, ha a VAM első kiállítása belemenősen progresszív. Tudvalevő azonban, hogy a haladó kortárs képzőművészet már nem olajképekkel kísérletezik, hanem intermediális munkákkal, art and techkel, videóval. A Hit, Erotika, Politika művei, két szobrot és egy installációt leszámítva viszont mind festmények. Ez pedig a belterjes magyar közízlés, azon belül is a kereskedelmi igények kielégítéséről szól, nem pedig arról, amit a VAM hangoztat: azaz hogy ez az intézmény segíti majd a magyar művészeket összekapcsolni a világgal. A világot ugyanis már jó ideje nem érdeklik annyira az olajfestmények.

A rejtély

A Hit, Erotika, Politika ráadásul nem is igazán nevezhető kiállításnak. A művekben - azon kívül, hogy festésük közben minden alkotónak a dugáson járt az esze - semmilyen közös nem érezhető. Sem stílusban, sem szellemiségben, sem gondolatiságban nem fedezhető fel bennük olyan, ami indokolná, hogy a képeket valaki egymás mellé akasztgassa a falra.

A bemutató inkább művészeti vásárra emlékeztetett, ahol nem a kurátori koncepció rendezi össze a munkákat, hanem azok eladhatósága. És egyébként még ez sem igaz, az anyag kereskedelmi szempontból sem értelmezhető. Bár látni néhány jó festményt, meg sok közepeset, a legtöbb mégis olyan, amit egyáltalán nem venne meg senki, mert lakberendezési tárgynak túl művészi, művészetnek viszont túl amatőr.

Kecskék, levágott fejek, erotika. Klikkeljen!

Mi értelme van tehát egy ilyen kiállításnak, tettem fel magamnak a kérdést az ötmilliárd forintos épületben állva. Az évi 275 millió forintba kerülő művészeti program értelmét azonban nehéz kihámozni, ha a program vezetői is látványosan tojnak az egészre. A festményeket nem védi semmi és senki, a kiállítótérben kövező munkások a vásznaknak támasztják a csákányaikat, az állítólag értékes műtárgyakra száll a por. Az első emeleten a gangra kerültek a festmények, azokat tehát csak 20 centiről vagy 30 méterről lehet nézni. A kiállítást nem hirdeti az utcán semmi, és az egész bent sincs kitáblázva. Teremőrök hiányában nekem egy biztonsági őr adott tájékoztatást, de kiderült, hogy rosszul, mert a pincében és az emeleteken nem is ez a kiállítás látható. Nincs katalógus, a portás pedig kiabál a látogatóval, mert meggyőződése, hogy őt fényképezik, nem pedig a festményeket.

Mindehhez a honlapon elhelyezett NKA-logó szerint pedig már állami pénzt is sikerült szereznie Vincze Miklós vállalkozónak. Értetlenül állok a jelenség előtt.

Röviden a VAM Art Projektről

A VAM tulajdonosa, Vincze Miklós szerint művészeti programja arra koncentrál, hogy olyan markáns képzőművészeti arculat alakuljon ki vállalkozása körül, ami távolabbról, külföldről nézve magát a kelet-európai művészetet jelentheti majd.

"Ma egy képzőművész, ha tehetséges, húsz-huszonöt év alatt lehet sikeres. Mi ezt az időt lecsökkentjük másfél-két évre" - fogalmazott korábban az Indexnek Vincze. "Két és fél-három év múlva a VAM Design adhatja meg a keresztmetszetét a kortárs képzőművészeti közegnek." A vállalkozó víziója, hogy a program Közép-Európa művészeti központjává teszi Budapestet, és ezen belül a VAM "globalizációs kisközpont" lesz.