Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz örökösödési per 1999-ben, tíz évvel a néhai Vasilescu Jánosné Berger Klára halála után indult. Az idősebb Vasilescu János felesége és a fiatalabb édesanyja végrendelet nélkül halt meg. 1990. márciusában ingatlan hagyatékát átadták, az ingóságok ügyében - ide tartoznak a festmények és az egyéb műkincsek valamint az autó is- azonban nem volt hagyatéki eljárás. Ifjabb Vasilescu János kérelmére indult ugyan egy pót-eljárás, ám ezt megszüntette a közjegyző, mivel az örökösök nem tudtak megegyezni abban, hogy kit és mi illet meg a hagyatékból. Mindenesetre a festmények, szobrok, kerámiák valamint ékszerek Vasilescuné halála után férje birtokában maradtak.
A döntéshez még bőven van mit tisztázni
A perben ezért ifjabb Vasilescu Jánosnak azt kellett bizonyítania, hogy mindaz amit kér, édesanyja hagyatékához tartozik. Édesapjának pedig azt, hogy saját vagyona mindaz amit fia kért tőle. Idősebb Vasilescu János pedig nem bizonyította a bíróság előtt, hogy saját vagyonát próbálja elperelni tőle fia. Ezért egészen a mai napig a fiú járt sikerrel. A Legfelsőbb Bíróság szerint az elsőfokú ítélet legnagyobb hiányossága, hogy a perben szereplő festmények nagy része nem beazonosítható. Nem lehet tudni, hogy kinek a tulajdonát képezik, hol vannak és milyen értéket képviselnek. Ahhoz, hogy el lehessen dönteni, hogy a perben szereplő képek kinek a tulajdonában állnak és kit illetnek, még igen széles körű bizonyítást kell az elsőfokú bíróságnak lefolytatnia.