A tökéletes kép nyomában

További LIFE cikkek

Legendás fotós volt: elkötelezettsége, perfekcionizmusa és borzasztó személyisége híressé és hírhedtté tette. Munkamániás volt, ám a tempót csak masszív amfetamin löketekkel bírta, és az alkoholt sem vetette meg.

A teljes egészében fotókra épülő LIFE magazin értelmezte újra a hírfotó szerepét az újságírásban, így lett a fotótörténelem meghatározó lapja. Különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások jellemezték, az olvasók az első perctől kezdve imádták, négy hónappal az indulás után már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A 25 legjobb fotós most az Indexen!

A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások - ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban. A Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá.

Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life magazin szerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg.

Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnámi háborúról - ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin 25 legjobb fotósát mutatjuk be az Indexen!

W. Eugene Smith

Fotó: Ray Fisher

A Newsweektől azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó csak kisfilmes géppel fotózni, és a LIFE magazinnal is egy hülye vita miatt szakadt meg a kapcsolata. Vagyis hülyeségnek tűnik, de Smith folyamatosan dacolt a szerkesztőkkel, a képeit saját maga hívta elő, és nem volt hajlandó rajtuk semmit sem változtatni, nem érdekelték a térbeli elrendezés vagy szöveges kommentár szempontjai. Semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, csak az érdekelte, hogy minél tökéletesebb fotót adjon ki a kezei közül. Korai munkáit meg is semmisítette, annyira elégedetlen volt velük. Pedig egyetemista korában a képei annyira lenyűgözték tanárait, hogy külön ösztöndíjat hoztak létre a számára. Nem mintha ez bármit is jelentett volna számára: egy évvel később nézeteltérésekre hivatkozva otthagyta a tanulmányait.

Kisfilmes géppel szeretett a legjobban fotózni, és bár később mindenféle analóg géppel dolgozott, mindig úgy érezte, hogy a kisgép adja a legnagyobb szabadságot, ami az ő munkáihoz kell, gyakran hat-gép csüngött a nyakában egyszerre, és felváltva fotózott velük.

Az újságokkal való szakítás után teljesen a saját világában élt, óriási projekteken dolgozott, létrehozta a saját gyűjteményes válogatását A nagy könyv címmel, amelyet nemrégiben digitalizáltak is. Több tízezer fotót készített Pittsburgh városáról, három éven át, több ösztöndíjat rászánva, mégsem sikerült befejeznie a nagy művet. Az örökségét gondozó alapítvány által kiadott Eugene Smith-ösztöndíj az egyik legrangosabb fotós elismerés.

W. Eugene Smith-t a világháborús fotói tették igazán ismertté. Ezen a képen egy amerikai tengerészgyalogos egy súlyosan sérült csecsemőt ringat a második világháború japán frontján. A kis testet arccal lefelé találták egy barlangban, ahova a japánok az amerikai támadások elől húzódtak be. Smith nagyon elkötelezett fotós volt, az Okinawa-i ütközet után 12 ezer mérföldet stoppolt Guamba, hogy minél hamarabb eljuttassa a képeket a Life szerkesztőségébe, majd az első géppel repült vissza a frontvonalra (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Smith 1942-től kezdve végig a fronton volt és fotózott, 1945-ben ő maga is súlyosan megsérült, egyszerűen azért, mert nem bukott le, amikor a többiek igen, hogy jó képeket tudjon csinálni. Egy fotós kollégája aggódott is, hogy ezzel a hozzáállással nem fogja túlélni a háborút. Nem lett igaza: bár nagyon sokat szenvedett, és lassan épült fel, Smith túlélte a sérüléseit és visszatért a munkához. A képen egy második világháborús katona látható hasi sérüléssel, akit mesterségesen táplálnak. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

A Life magazin történetének egyik leghíresebb borítója 1945-ben készült Ivo Jima szigetén. A borítóhoz felhasznált kép ugyan álló formátumú, de a logón, és az alapinformációkon kívül semmi mást nem írtak a képre, nem is bírta volna el. Ha valakinek kétségei lennének, Smith egyértelműen leírta: "a füstben egy lakóház volt, benne néhány makacs japánnal, akik nem voltak hajlandóak elhagyni a rejtekhelyüket."

A Life magazin történetének egyik leghíresebb borítója 1945-ben készült Ivo Dzsima szigetén. A borítóhoz felhasznált kép ugyan álló formátumú, de a logón, és az alapinformációkon kívül semmi mást nem írtak a képre, nem is bírta volna el. Ha valakinek kétségei lennének, Smith egyértelműen leírta: "a füstben egy lakóház volt, benne néhány makacs japánnal, akik nem voltak hajlandóak elhagyni a rejtekhelyüket." (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Még egy kép a frontról: amerikai katona cigarettázik a japán Saipan-szigetekért vívott csata utolsó napjaiban. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

A vidéki orvos című sorozat 1948-ban jelent meg a LIFE-ban. Smith 23 napon át követte Coloradó államban Dr. Ernest Ceriani háziorvost és aprólékosan dokumentálta a szerteágazó munkáját. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Egy clevelandi munkásfotó: Mike Modny bridágvezető a Republic Steel bányáinál. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Egy újabb orvosi témájú kép, ezúttal a Notre Dame laboratóriumból: vérmintát vesznek egy majomtól, akit csíramentes környezetben neveltek fel, hogy megvizsgálják, hogyan áll ellen a betegségeknek. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

1950-ben Smith az angliai választásokon fotózott, ám mivel a LIFE alapvetően a munkáspárt-ellenes volt, csak néhány kép jelent meg a munkás Angliáról, köztük ez a három wales-i bányász. Később a BBC egy dokumentumfilmben felkereste őket, és elmesélték, hogyan pózoltak munkából hazafelé menet Smith kamerájának. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

A Life magazin 1951-ben publikálta Maude Callen történetét, Smith több mint 20 képen örökítette meg munkáját Nővér-bába címmel. A déli, elmaradott területeken a mélyszegénységben élő családok számára Callen egyszerre volt orvos, étkezési és életvezetési tanácsadó és nem utolsósorban bába, aki számtalan gyereket segített világra. Ez a Callen-portré egyébként nem jelent meg a LIFE válogatásában. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Kép a Spanyol falu sorozatból: 1951-ben dolgozta fel az Franco-i diktatúra elmaradott spanyol faluját, Deleitosát. A képen egy falubéli halottat hat nő sirat: felesége, lányai és unokái. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Douglas Slocombe tudós egy olyan huzalpiramisra mered, amely a műanyag szerkezetét illusztrálja. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Három kemény arcú katona Franco rettegett gárdájából - a kép sokak számára egyet jelent az 1951-ben publikált Spanyol falu sorozattal, pedig Smith összesen 18, egészen más jellegű képet készített az elmaradott spanyol vidékről. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

A világháborúban szerzett sérülése után Smith sokáig szenvedett, úgy volt, hogy a fotózást sem tudja folytatni. Ekkoriban sétált ki gyermekeivel a kertbe, és készült az egyik leghíresebb, legszebb képe: A séta az édenkertbe. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Charlie Chaplin grimaszol a Rivaldafény forgatásán az öltözőjében. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Monsato nyomozó átvág egy csatornán. Smith egész életében masszív amfetamin-fogyasztó volt, így tudta kielégíteni másik szenvedélyét, a munkamániáját. A különös, meghökkentő kompozícióira, mint például ez, szeretik azt írni, hogy "betekintést nyújtanak a különös, sokszor drogtól terhelt elméjébe." (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Az Albert Schwitzerről szóló képek 1954-ben jelentek meg - végül ez a sorozat vezetett Smith és a LIFE szakításához. A Life oldalán még mindig úgy szerepel a történet, hogy Smith ezt a képet meghamisította és két képből illesztette össze - a nézeteltérés után Smith távozott a LIFE kötelékéből. (Fotó: W. Eugene Smith / Europress / Getty)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Bookline

William Shaw
Autizmus: Az alapokon túl

8000 Ft

Radnóti Miklós
Válogatott versek

1607 Ft