A tökéletes kép nyomában

Legendás fotós volt: elkötelezettsége, perfekcionizmusa és borzasztó személyisége híressé és hírhedtté tette. Munkamániás volt, ám a tempót csak masszív amfetamin löketekkel bírta, és az alkoholt sem vetette meg.

A teljes egészében fotókra épülő LIFE magazin értelmezte újra a hírfotó szerepét az újságírásban, így lett a fotótörténelem meghatározó lapja. Különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások jellemezték, az olvasók az első perctől kezdve imádták, négy hónappal az indulás után már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A 25 legjobb fotós most az Indexen!

A fotótörténelem meghatározó lapja, különleges, erős, hatásos képek, címlapok, képes összeállítások - ez a Life magazin. Az első, teljes egészében fotókra épülő hírújság, amely teljesen újraértelmezte a hírfotó szerepét az újságírásban. A Life magazint egyébként hivatalosan 1883-ban alapították, de 1936-ban egy szerencsés tulajdonosváltást követően vált jelentős lappá.

Az olvasók az első perctől kezdve imádták ezt az új formátumot, az első példány 380 000 példányban kelt el, négy hónappal később már heti egymillió darabot kapkodtak szét. A Life magazin őrült menőnek számított, ők írtak először az LSD-ről, nem véletlen, hogy a hatvanas évek világát bemutató Reklámőrültek című sorozatban az ellenkultúra éppen egy Life magazin szerkesztő, Joyce Ramsay karakterén keresztül jelenik meg.

Végtelen sokáig lehetne sorolni a híres képeket, Robert Capa normandiai partraszállásról készült homályos foltjai, Gordon Parks jellegzetes, aktivista munkái, Henri Huet ábrázolása a vietnámi háborúról - ezeket mindenki nagyon jól ismeri. Sorozatunkban a Life magazin 25 legjobb fotósát mutatjuk be az Indexen!

 

W. Eugene Smith

Fotó: Ray Fisher
Fotó: Ray Fisher

A Newsweektől azért rúgták ki, mert nem volt hajlandó csak kisfilmes géppel fotózni, és a LIFE magazinnal is egy hülye vita miatt szakadt meg a kapcsolata. Vagyis hülyeségnek tűnik, de Smith folyamatosan dacolt a szerkesztőkkel, a képeit saját maga hívta elő, és nem volt hajlandó rajtuk semmit sem változtatni, nem érdekelték a térbeli elrendezés vagy szöveges kommentár szempontjai. Semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, csak az érdekelte, hogy minél tökéletesebb fotót adjon ki a kezei közül. Korai munkáit meg is semmisítette, annyira elégedetlen volt velük. Pedig egyetemista korában a képei annyira lenyűgözték tanárait, hogy külön ösztöndíjat hoztak létre a számára. Nem mintha ez bármit is jelentett volna számára: egy évvel később nézeteltérésekre hivatkozva otthagyta a tanulmányait.

Kisfilmes géppel szeretett a legjobban fotózni, és bár később mindenféle analóg géppel dolgozott, mindig úgy érezte, hogy a kisgép adja a legnagyobb szabadságot, ami az ő munkáihoz kell, gyakran hat-gép csüngött a nyakában egyszerre, és felváltva fotózott velük.

Az újságokkal való szakítás után teljesen a saját világában élt, óriási projekteken dolgozott, létrehozta a saját gyűjteményes válogatását A nagy könyv címmel, amelyet nemrégiben digitalizáltak is. Több tízezer fotót készített Pittsburgh városáról, három éven át, több ösztöndíjat rászánva, mégsem sikerült befejeznie a nagy művet. Az örökségét gondozó alapítvány által kiadott Eugene Smith-ösztöndíj az egyik legrangosabb fotós elismerés.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!