Magyar lány menni Kína

Milyen a kínai tévés piac?

Kína hatalmas ország, több mint 100 országos tévéadóval, így erre a kérdésre nem lehet általános választ adni. Az azért biztosan elmondható, hogy közel sem annyira centralizált, ahogy azt a magyar vagy a nyugati média híradásaiból gondolhatnánk. Alapvetően a nagy tévécsatornák ott is szórakoztató adók, amik ugyan kevés nyugati sorozatot vagy filmet adnak, ez azonban részben annak is tudható be, hogy rengeteg saját gyártású és rendkívül népszerű kínai vagy ázsiai sorozat van. Ettől függetlenül a nyugati sorozatok - a legfrissebb House vagy Született feleségek - mind beszerezhetőek a dvd-boltokban. A CCTV külön téma. Ez a kínai központi televízió, ami állami adó. A CCTV-nek 16 országos lefedettségű csatornája van: külön adója van az operának, a művészeteknek, a tudománynak, de van angol nyelvű adó és persze olyan is, amin filmeket adnak. Bár a CCTV egyes programjainak nézettsége valóban igen magas, a Hunan TV, a Jiangsu Tv és egy-egy egyéb adó mégis versenyre kel vele, sőt le is hagyja. A Hunan Tv egyik népszerű nyári műsora a Kínai Híd (Hanyu Qiao) elnevezésű verseny, amelyen én is részt vettem két evvel ezelőtt.

Ez állami vagy magántévé?

Kínában az országos lefedettségű tévék mind állami fenntartásúak, a  magántőke bevonásával készülő tévék nem rendelkeznek teljes országos lefedettséggel. Ettől függetlenül a Hunan szatelit-tv-t és más országos vagy tartományi nagy csatornákat is kereskedelmi tévéknek neveznék, mivel nézettségüket és kínálatukat tekintve körülbelül olyanok, mint itthon az RTL Klub vagy a TV2.

Milyen a Hunan főműsoridős kínálata?

A legtöbb nézett adóban délutántól általában sorozatok mennek, főleg kínaiak, koreiaiak vagy tajvaniak, amerikai vagy brazil szappanoperákat nem nagyon látni. Persze sok tévének van saját gyártású sorozata is, amik viszont nem végtelen történetek. Természetesen a legtöbb adónak van korai esti hírműsora. Esténként a kínai adók gyakran nem filmeket adnak, hanem szórakoztató, párkereső és beszélgetős műsorokat, illetve vetélkedőket, tehetségkutató versenyeket, amikből mellesleg már van külön gyerekeknek és családoknak szóló is. A műsorokat Kínában is borzasztó hosszú reklámblokkok szakítják meg.

A Kínai Híd főműsoridőben ment?

Igen, ez a külföldieknek rendezett, amolyan Ki tud többet Kínáról? verseny. Magyarországon is volt egy előválogató, amire én a Keleti Nyelvek Iskolája indulójaként jutottam el. A magyarországi versenyt megnyertem, aztán a kínai elődöntőből bejutottam a döntőbe. A produkció nem egyszerűen egy "ki beszél helyesen kínaiul?" verseny. Nekünk, döntősöknek több fordulón keresztül kellett olyan produkciókkal fellépnünk, amikben nemcsak a nyelvtudásunkat tesztelték. Az egyik döntőben például egy pekingi operából kellett részletet énekelnünk, ami eléggé megviselt, mert ez egy számunkra nagyon szokatlan, sőt a kínaiak számára is rettentő nehéz műfaj. A hivatásos pekingi operaművészek már kisgyerekkoruk óta nagyon keményen tanulják ezt a műfajt. Emellett be kellett mutatnunk színdarabrészleteket, volt, akinek kínai harcművészetet is egy többszereplős, nagyszabású show keretében - mindezt egy színházteremnyi helyszíni közönség és sok tízmillió tévénéző előtt, akik a döntőket élőben nézték, körülbelül este nyolc és fél tizenegy között. A verseny annyira népszerű volt, hogy amikor kimentünk az utcára, minden megváltozott körülöttünk. Az emberek megismertek, fotózkodtak velünk, gratuláltak.

Mennyire voltak valósághűek ezek a műsorok? Próbálták manipulálni az eredményeket vagy eseményeket?

Sok minden függ attól, hogy hogyan vágnak össze egyes jeleneteket, olyanra volt példa, hogy valami nem pont úgy történt, ahogy mi azt megéltük, és megpróbáltak kategóriákba sorolni minket: az ausztrál lány volt a helyes, aranyos, modern, a belga lány volt a visszafogott, konzervatív, az ausztrál fiú a hős típus, akibe az összes tinilány beleszerethetett.

Te mi voltál?

Én voltam az erős, határozott, önálló, független nő. De műbalhékat nem kellett csinálnunk, mert ott a botrány nem feltétlenül jó reklám. A média szereplői általában visszafogott, kulturált, helyes emberek, mindenesetre nem hajlanak át bizonyos extremitásokba. Persze azért ott is vannak botrányhősök, de őket más kategóriába sorolják, és inkább az interneten lesznek híresek vagy hírhedtek. Van például egy ilyen internetes botrányhősnő, aki mindig a szexuális kalandjairól ír, de akiket igazán preferálnak, azok aranyos vagy okos, finom szépségű nők, akiknek nem kell kihívóan viselkedniük, és nem harsányak vagy közönségesek. Ezek a preferenciák talán azon is jól lemérhetőek, hogy a Kínai Híd versenyen 2009-ben a konzervatívnak beállított belga lány lett az első. Sok kínaitól hallottam, hogy a stílusában és megjelenésében, fellépésében van valami a hagyományos kínai női szépségideálból.

Őt az emberek szavazták meg sms-ben?

Nem. Úgy tudom, a kínai tévékben 2008 óta nincsenek sms-szavazások. A mi versenyünkön biztosan nem volt. Ismert személyiségekből álló zsűri volt, és a közönség körében lehetett szavazni.

Milyen volt a show látványvilága?

Nagyszabású, lenyűgöző. Minden egyes műsorszámot részletesen megkomponáltak, hatalmas díszleteket mozgattak, sok táncost használtak, nagyon feltűnő, színes kosztümöket készítettek a fellépőknek. A verseny során főleg a fiúk szokták meg nehezen, hogy néha igen furcsa ruhákat kellett felvenniük. Kínában egyébként a műsorvezetők is kirívóbb, színesebb, a hétköznapitól eltérőbb ruhákat viselnek általában, mint ahogy azt itthon megszoktuk. Ａhivatalosabb műsorvezetésekhez kápráztató estélyi és elegáns öltöny dukál, szórakoztató műsorhoz meg szinte bármi, ami eltér a szokásos viselettől.

Mennyire voltatok elzárva a külvilágtól?

Fizikailag eléggé, nem nagyon engedtek ki minket az ötcsillagos hotelből, mondván, hogy a normál adásmenetet biztosítani tudják. De az interneten nyomon tudtuk követni a versennyel kapcsolatos fórumokon, hogy mit gondolnak rólunk az emberek.

Miután vége lett a versenynek, mi történt?

Nyertem egy ösztöndíjat, úgyhogy éltem az egyetemisták rendes életét, azzal a különbséggel, hogy miután sok tévés és tévénéző megismert, kezdtek hívogatni a különböző tévéktől, hogy menjek ebbe meg abba a show-ba. Egyre több és többféle felkérést kaptam, például, hogy vezessek gálaműsorokat, vagy különféle műsorokban énekeljek. Aztán voltam már gyerekeknek szóló tehetségkutató műsor megnyitójának a vezetője, illetve a CCTV 3 egyik utazó műsorában egy akvárium állatorvosának egy napját kísértem végig.

Amikor énekelned kell, milyen repertoárból választasz? Kell mozgalmi dalokat énekelned?

Igen, előfordult már, de ezek inkább lelkesítő hangulatú popslágerek. Azonban főleg modern, kínai popdalokat és persze magyar népdalokat énekelek, ezeket nagyon szeretik.

Hogy állsz ezekhez a lelkesítő dalokhoz? Nem zavarnak? Mit gondolsz Kína politikai berendezkedéséről?

Az én munkámat a politikai berendezkedés nem érinti. A hétköznapi élet pedig teljesen a piacgazdaság elvei szerint működik.

Rendben, térjünk vissza a médiára. Hogy lett ezekből a meghívásokból állás?

Tavaly nyáron kerültem kapcsolatba a Hongkong Szatelit TV-vel (Xianggang Weishi), ahol a Kelet és Nyugat című műsorba hívtak meg. Később ennek a műsornak lettem az egyik állandó beszélgetőtársa, és most szeptembertől az egyik műsorvezetője leszek, egy amerikai fiúval felváltva vezetjük majd az adásokat.

Milyen a műsor tematikája?

Ez egy napi félórás műsor, amelyben egyes aktuális vagy kulturális, életmóddal kapcsolatos témákat beszélünk meg a különböző kultúrák tükrében. Elsősorban Kínában élő, kínaiul beszélő külföldieket hívunk meg, alkalmanként vannak kínai vendégeink is. A témától függően szórakoztató vagy mély beszélgetésekre is alkalmas a szerkezete, amiben a szerelmi szöktetésektől kezdve a dollár-jüan árfolyam ingadozásáig bármiről lehet szó.

Mi történne, hogy ha jönne egy vendég, aki elkezdené a kínai kormányt szapulni a műsorban?

Mivel ez a műsor nem élőben megy, bármi, ami elhangzik, vágható, de a finom kritikát benne szokták hagyni. A Kelet és Nyugat amúgy is elég engedékeny. Azt tudni kell, hogy Kínában az olyan műsorok, amelyekben külföldiek is szerepelnek, nem teljesen élőben mennek, mindig van egy legalább pár másodperces csúsztatás. A Kínai Híd sem volt teljesen élő, félperces csúsztatással ment, így nem történhet semmi váratlan.

Mit jelent, hogy engedékenyebb? Hogy árnyaltok?

Például ha szociális problémákról vagy egyes intézkedésekről mondja el valamelyik vendég a véleményét, akkor az a műsorban marad.

Hányan nézik ezt a csatornát és ezt a műsort?

Ezt nem tudom pontosan megmondani, de az biztos, hogy nemcsak Hongkongban fogható, hanem egyes dél-kínai városokban és persze az interneten is. Az egészen biztos, hogy ez a műsor az adó legnépszerűbb programja, a nézettségét azonban nem szokták az orrunkra kötni.

A verseny résztvevői közül lett még rajtad kívül valakiből médiasztár?

Az ausztrál fiút is hívták később egy-egy műsorba, és egy amerikai fiú szintén munkát kapott a Hongkong Szatelit TV-nél. Kínában egyébként a kellemes külső talán még fontosabb a médiában, mint nálunk.

Te megfelelsz ezeknek az elvárásoknak?

Viszonylag. Állítólag. Szokták mondani, hogy van bennem egy kis ázsiai beütés, hogy nem néznek annyira idegennek. Szokták dicsérni, hogy milyen szép kezem van, hogy szép kerek szemem, meg az is előnyöm a kínaiak szerint, hogy nem lapos az orrom. Azt pedig különösen dicsérik, milyen szép, fehér a bőröm. Kínában a fehér bőr számít szépnek, és nem a napbarnított, ezért majdnem minden kozmetikum tartalmaz fehérítőt.

Mit gondolsz, a Megasztár második helyezettjeként itthon lett volna belőled tévés műsorvezető?

Nem tudom, valószínűleg nehezebb lett volna bejutnom a médiába, mint Kínában. Sokkal kisebb a piac, és sokkal kevesebb emberre van szükség. Kínában hatalmas a piac, és keresik a képernyőképes külföldieket. Ez egy speciális helyzet, egy trend. Először könnyű képernyőre kerülni, mert érdekes vagy, de bent maradni nagyon nehéz, annak ellenére, hogy az én versenytársaim nem a kínai műsorvezetők, hanem a külföldiek, de belőlük is egyre több vannak, főleg oroszok, amerikaiak, franciák.

Leírnád, mit jelent az, hogy te médiasztár lettél? Miben nyilvánul ez meg? Hol élsz, milyen kocsival jársz?

Nem szoktam magamra médiasztárként gondolni, és nem is kell nagy dolgokra gondolni. Mondjuk, megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy Peking belvárosa közelében béreljek egy lakást egy orosz barátnőmmel. Ehhez persze tudni kell, hogy brutális árak vannak arrafelé. Kocsim nincs, mert naponta háromszor olyan dugók vannak, hogy jobban megéri taxival vagy tömegközlekedéssel járni. Van viszont egy ügynököm, mert már annyi a felkérés és a meghívás, hogy nem bírom megszervezni. Ő biztosít egy saját sminkest, ami elengedhetetlen, mert nem minden műsornál vannak olyan sminkesek, akik tudják, hogy hogyan kell egy európai nő arcát előnyösen kifesteni. De mindössze ennyi a sztárság, nem kell nagy dolgokra gondolni.

Vannak új terveid?

Az biztos, hogy most két-három évig még ezt szeretném csinálni, lehetőleg egyre magasabb presztízsű tévéknél, aztán meglátjuk, hogy sikerül-e. Jelenleg arról folynak a tárgyalások, hogy én lehetnék esetleg a Peking TV újévi műsorának az egyik műsorvezetője, annak azért nagyon tudnék örülni. De persze van B-tervem is, arra az esetre, ha a karrierem mégsem úgy alakulna a kínai médiában, ahogyan én szeretném. A kínai nyelvtudásomat és a kapcsolataimat biztosan hasznosítani tudnám külkereskedelmi cégeknél, végül is ez az eredeti szakmám.