A tévés nézettség manipulálásával vádolják a Nielsent

2012.07.31. 10:11
A nézettségmérés etalonjának számító Nielsent egy indiai tévétársaság 194 oldalas dokumentumban azzal vádolja, hogy a tévés nézettségi adatokat tudatosan, kenőpénz fejében hamisítja évek óta. A Nielsen nemcsak a milliárd dolláros kártérítés, hanem a cég szavahihetősége miatt is aggódhat.

Az indiai New Delhi Television Limited, a szubkontinens legnagyobb és legrégebbi hírtelevízója alaposan nekiment a Nielsennek. Az itt is elolvasható, 194 oldalas periratban az NDTV azzal vádolja a nézettségméréssel foglalkozó céget, hogy bizonyos csatornák érdekében hajlandó meghamisítani a nézettségi adatokat, és ezért cserébe kenőpénzt fogadnak el alkalmazottai. A tévétársaság szerint ez a gyakorlat nem újkeletű, sőt, már nyolc éve tart. Az NDTV az év elején egyszer már szembesítették a Nielsent a vádakkal, és akkor ígéretet kaptak arra, hogy a cég felhagy a manipulációval, de hiába.

Az NDTV nem kispályázik, és dollármilliárdokban mérhető kártérítést követel a Nielsentől, valamint szeretnék elérni, hogy a céget tiltsák ki az indiai piacról. A Nielsen 1923 óta foglalkozik nézettségméréssel, a világ 100 országában vannak jelen, és évi ötmilliárd dolláros bevétele van. Ha az NDTV vádjai igaznak bizonyulnak, az alapjaiban rengetheti meg a nézettségmérésbe vetett bizalmat az egész világon.

Az indiai tévé azzal vádolja a Nielsent és korábbi ellenlábasát, a Kantar Media Research nevű, médiakutatással és nézettségméréssel is foglalkozó céget, hogy Indiában monopolhelyzetbe kerültek a méádiapiacon azáltal, hogy titkos megállapodást kötöttek egymással. A Nielsen befektetői (köztük a The Blackstone Group, a The Carlyle Group, vagy a Hellman & Friedman) az NDTV szerint igyekeznek megszabadulni a cégtől, és drasztikus költségcsökkentésbe kezdtek, ami azt eredményezte, hogy a cég alkalmazottai egyre kevésbé foglalkoznak a cég érdekeivel és nem tartják be az etikai kódex alapvető előírásait sem, hanem megfelelő kenőpénz ellenében bármilyen nézettségi adatot hajlandók manipulálni.

A nézettségi mintát Indiában mesterségesen alacsonyan tartották, mindössze 8000 háztartás adatai alapján számolták ki az eredményeket. Az 1,2 milliárd lakosú országban a 2011-es statisztikák szerint 148 millió háztartásban van televízió, így a nyolcezres minta valóban nagyon kicsinek tűnik. A mérés hitelességét meglehetősen megkérdőjelezhető módszerekkel biztosítják, ráadásul mindezt egy olyan országban, ahol a politikusok rutinszerűen adják-veszik az 515 bejegyzett tévécsatorna némelyikét, és ahol a 8000-es mintában nem egy olyan kormányhivatalnok háztartása is szerepel, akinek érdekeltsége van egy-egy tévéadóban.

Az adatok manipulálása a Hollywood Reporterben leközölt vádak szerint 2004.ben kezdődött, és a médiaparban nyílt titokként kezelik. Mumbaiban egy 2011 novemberi konferencián a hírtelevíziók egyesülete bizonyítékokkal támasztotta alá vádjait. Ezek szerint bizonyos mért háztartásokban a Nielsen és a Kantar külön készülékeket helyez el, hogy a háziak azt nézhessenek rajta azt, amit akarnak, míg a mérberendezésre rákötött tévén előre meghatározott csatornáknak kell futniuk. Az ún. vendéggombbal (a háztartásban elméletileg tartózkodó vendégek megnyomják a mérőberendezés megfelelő gombját, jelezve, mit néznek éppen a tévében) akár tíz személy is bejelentkezhet egy adott műsorra - miközben a tévé előtt egy lélek sem ül.

Ezekért a stiklikért az egyes tévéadók fizetnek a Nielsennek, állítja a NDTV. Amikor a tévéadó januárban jelezte a Nielsennek, hogy hagyjanak fel a mérések manipulálásával, a cég vezérigazgatója és kutatási igazgatója is Új-Delhibe utazott, hogy elsimítsa az ügyet. Amikor az NDTV perrel fenyegette meg a Nielsent, ígéretet kaptak arra, hogy a mintavételben részt vevő háztartások számát 8000-ről 3000-re emelik, és szigorúbb biztonségi intézkedéseket vezetnek be. Áprilisra a Nielsen kénytelen volt beismerni, hogy a vádaknak "van alapja" és az NDTV bizonyítékai "meggyőző erejűek."

Ennek ellenére nem történt semmi, a nyolcezres minta maradt, mint ahogy a megvesztegetések és a hiteltelen mérési eredmények is. Az NDTV azt állítja, hogy a mesterségesen megállapított, de a médiapiacon készpénznek vett, ezek szerint rájuk kedvezőtlen nézettségi eredmények miatt a cég értéke csökkent. A reklámozók a nézettségi pontoknak megfelelően fizetnek a reklámpercekért, a csökkenő bevétel pedig azt eredményezte, hogy az NDTV részvényeinek értéke a 2008-as csúcsnak számító 501 rúpiáról 2011 végére 26-ra zuhant vissza.

A cég 810 millió dolláros kártérítést követel csalás, 580 millió dollárt hanyagság, további százmilliókat pedig különböző, ezekkel összefüggő vádak miatt. Az NDTV a Hollandiában székelő Nielsen vezérigazgatójét azzal vádolja, megszegte a holland pénzügyi törvényeket, és személyesen őt is felelőssé teszik a kialakult helyzetért. Ami viszont a Nielsen számára a legnagyobb csapás lehet, az a dokumentum azon szakasza, amiben a céget ugyanilyen korrupciós vádakkal illetik Törökországban, a Fülöp-szigeteken és Florida államban is, márpedig ha az amerikai nézettségmérés bedől, az időlegesen magával ránthatja az egész ottani tévés reklámpiacot is.

Nézettségmérés Magyarországon

Magyarországon jelenleg egyedül az AGB Hungary foglalkozik - rendszeres - televíziós nézettségméréssel, de ez a monopolhelyzet egyáltalán nem szokatlan, a világban szinte mindenhol csak egy cég működik a piacon. A televíziós nézettségmérés ugyanis eltér más médiakutatásoktól, mivel itt inkább az adatok összehasonlíthatóságán van a hangsúly. A nézettség egy súlyozással és egyéb bonyolult képleteket is tartalmazó módszerekkel előállított érték. Az elektronikus média hajnalán - Magyarországon a 60-as évektől - a nézettséget úgynevezett naplós módszerrel mérték, ami annyit tesz, hogy néhány kiválasztott kezébe egy füzetet nyomtak, hogy jegyezzék fel benne, ha éppen tévét néznek, vagy rádiót hallgatnak.

Az elektronikus nézettségmérésnél viszont a médiafogyasztónak nem sok dolga akad, mivel a készülékbe épített berendezés méri, hogy mikor melyik adó megy a tévén (pontosabban melyik frekvenciát fogja a készülék), illetve hogy ki nézi éppen a tévét. A nézőnek csak azonosítania kell magát egy külön erre a célra rendszeresített távvezérlő segítségével, hogy én most a nagymama vagyok, és rögvest át is kapcsolok a Szerelmes álmodozókra.

A gép ekkor feljegyzi a nagyi belépését a rendszerbe, majd rögzíti, hogy pontosan mikor, melyik adóra kapcsolt, ezt az információt azután a naponta összegyűjtött adatokkal telefonon továbbítja a központba. Az AGB-nél ezeket az információkat azután összehasonlítják a felvett tévéadással, és rögvest kiderül, hogy a nagymama 16 óra 46 perckor az említett dél-amerikai remekműre kapcsolt, de nyolc és fél perc múlva feladta, és inkább kikapcsolta a tévét.

Magyarországon jelenleg nyolcszáznegyven háztartásban van nézettségmérő berendezés, ezzel kétezer-kétszáz ember televíziós szokásait méri a rendszer. A mintasokaság először kicsinek tűnhet, ám arányaiban így is nagyobb, mint a normál, többnyire 500-1000 főt érintő közvéleménykutatásoké.

A felmérésbe bekerült háztartásokat egy bonyolult, 5000 családot érintő alapozó vizsgálat során választották ki, hogy a minta bizonyos szempontok szerint arányaiban hasonlítson a teljes magyar lakosság összetételére. Így végső soron a kor, nem, iskolai végzettség, lakóhely és egyéb változók szerint besorolt nézők a magyar lakosság egy-egy rétegét képviselik; a panel pedig a teljes lakosságra nézve reprezentatív, vagyis az egyes rétegek annak megfelelő súlyt kapnak a számítások során, amekkora részt a teljes magyar lakosságban képviselnek.

A rendszer pontosságának legfontosabb feltétele, hogy a mintában szereplő személyek kiléte titokban maradjon, hiszen különben a csatornák a felmérésben résztvevő 2200 személy meggyőzésével manipulálhatnák az eredményeket. Csalások eddig nem történtek, de már előfordult, hogy egy-egy kisebb műsorszolgáltató élő adásban ajándékot ígért annak az AGB-tagnak, aki betelefonál és felfedi kilétét.

A nézőméréshez használt speciális távirányító Az AGB Hungary üzemében emberi közreműködéssel, speciális szoftverek segítségével ellenőrzik az egyes csatornákon sugárzott műsort. Erre azért van szükség, mert a háztartásoktól csak a nyers adatok érkeznek be, de hogy épppen milyen program volt adásban egy adott időpontban, azt külön egyeztetni kell; márpedig a műsorújság erre nem mindig alkalmas.

Ezzel a rendszerrel megoldható, hogy a nézettségi adatok a csúszások ellenére összekapcsolhatók legyenek a valóságban látható műsorral, illetve hogy a nyomtatásban kiadott programnál sokkal részletesebb, az egyes reklámspotokra is kiterjedő mérést végezzenek.

(részletek A tévé figyel téged című cikkünkből)