Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMHanghibákkal és bakikkal, de hírek nélkül mutatkozott be a Nemzeti Hírtévé
További Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Reggel öt ötvenkor, két rém ideges és feszengő műsorvezetővel indult útjára a közmédia idei legnagyobb vállalkozása, a szüntelen hírszolgáltatás, avagy Nemzeti Hírtévé, ami ugye akkor és amikor tudósít majd mindenről, amikor történik. Arra majd külön kíváncsiak leszünk, hogy például a mára tervezett ellenzéki ünnepi megemlékezéseket egyáltalán megtalálja-e a stáb, vagy úgy járnak, mint az Operaház előtt tüntető tömeggel pár éve.
A műsor azzal indult, hogy Hevér Lóránt és Imre Balázs egy lendületesen ívelt plazmafal előtt állva (nem mi találtuk ki, a műsorban hangzott el), a kezükben papírokat morzsinkálva sorolták fel, hogy mostantól naponta 18 órában, hat kollégájukkal karöltve lesznek képernyőn, majd Imre Balázs leült egy asztal mögé, és a háta mögé varázsolt virtuális newsroom előtt ülve megerősítette, hogy itten hírek lesznek, akkor és amikor történnek. Erről az a kismillió kolléga fog gondoskodni, akiket menten be is mutattak, először a határon túli tudósítókat, majd az országban szétszórva dolgozókat, ami kicsit megöli a bulit, semmi lendület nem maradt a műsorban, ami pont úgy kezdődött, mintha valaki beültetett volna minket egy 1992-ig visszamenő időgépbe.
Az már most látszik, hogy a műsorfolyam sarokkövei a híradók lesznek, ebből sok lesz majd, a legfontosabbnak a reggel hét órást és az este fél nyolcast jelölte meg Imre Balázs, utóbbi egy órás lesz ráadásul. A másik fontos pont az időjárás-jelentés, ami a műsorfolyam ötödik percében menten meghozta az első bakit is, a rém lámpalázasnak tűnő Tóth Tamás, és Bori nevű kolléganője (akiből “bor” lett valahogy) egy bazinagy Magyarország-térkép előtt állva magyarázta, hogy ez olyan modern és forradalmi lesz, hogy az valami hihetetlen, tessék utánunk mondani: közösségi időjárás-jelentés, bizony, lehet nekik emailben jelezni, hogy esik-e a falu végén. A kép unalmas és statikus volt, egy távoli kameraállásból mutatták a feszengő párost, az ember várta volna, hogy váltson a kép, de nem tette, közelről nem merik tán megmutatni Borit?
Hatkor kezdődött az első Híradó, ami minden volt, csak hírműsor nem, mert híreket nem mondtak benne, hacsak az nem annak számít, hogy ma van március 15, és lesznek ünnepi megemlékezések, amiket gyorsan ledarált a műsorvezető, megemlítve a kormánypárti és az ellenzéki megmozdulásokat. Ezután jött volna egy bejátszó, de a képhez nem jött hang, illetve igen, csak nem az, aminek kellett volna, mert helyette a műsorvezetőt hallhattuk, ahogy megkérdezi, kérjen-e elnézést a hiba miatt. Nem kért.
A Híradó alatt egyébként a kép egyötödét egy vastag, fehér csík foglalja el, afféle információs terület lenne ez, de azon kívül, hogy kitakarja a hasznos képet nem sok funkciója van, hiszen csak azt írják rá, hogy éppen milyen szegmenst látunk. Alatta, jóval kisebb méretben fut az úgynevezett news ticker, ahol aktuális információkat közölnek, de ezt meg alig lehet látni.
A külcsín egyébként is meglehetősen eklektikus, hiszen az új design lila-kék színvilágához a régi, piros-fekete-fehér inzertek és szpotok nem nagyon passzolnak. A stúdiókép unalmas, de hírtévézésben tényleg nem könnyű újat mutatni, bár a köztévének sikerült egymás után kétszer is elindítani egy bejátszót hang nélkül, amitől Imre Balázs is kizökkent a nyugalomból, és bakizott párat, az ember meg már alig várta, hogy egyszer megtudja végre, miért fontos megmutatni a köztévé épületét madártávlatból. Bár ne tudtuk volna meg, hiszen kiderült, hogy a problémás képsorok egy olyan kisfilmhez tartoznak, amiben - nem viccelünk - a stúdió, mármint amiből közvetítenek, meséli el, egyes szám első személyben, hogyan építették fel, mindezt olyan negédes, idegesítő hangon, amitől az ember hátán feláll a szőr.
A hatórás Híradóba tehát hír nem nagyon került be, a közmédia inkább a saját szobrát fényezte lelkesen, ami egyébként jellemző volt a külső helyszínről bejelentkező kollégákra is. A közlekedési híreket jelentő Orsós Róbert kb. azt bírta mondani egy ponton, hogy ez lesz a legjobb, legpontosabb és leghasznosabb útinform-szolgáltatás, ami valaha volt a magyar tévézés történetében. Az első órába belefért még egy beszélgetés a díszlet angol tervezőivel, amit Fábián Barna vezetett le - ezt sem úsztuk meg kínos pillanat nélkül, két kérdésénél is visszakérdezett az alany, hogy egészen pontosan mire is tetszik gondolni?
Aki a hétórás Híradótól azt várta, hogy majd híreket mondanak benne, csalódott, mert a hatórás Híradó elejének megismétlése (ma van március 15., megújult a köztévé, időjárás-jelentés lesz, sok) mellett megmutatták, hogyan álltak sorban az érdeklődők tegnap a Parlament előtt, mit mondott Rogán Antal egy ünnepségen, hogyan rendeztek gyűjtést a kárpátaljai magyaroknak, akik egy megszólaló szerint lassan már éheznek, és figyelmeztettek, hogy holnap lehet visszavinni az e-matricát. Sporthírek is voltak, a Duna TV-re átkerült Forma-1 mellett csak magyar vonatkozású eseményekről, és mielőtt elfelejtenénk: volt még három időjárás-jelentés is.
Ha az első másfél órából indulunk ki, akkor sokat bakizó műsorvezetőket, lassú, komótos adásfolyamot és nagyon sok időjárás-jelentést várhatunk majd a Nemzeti Hírtévétől. Híreket, azt nem nagyon.