A Helyszínelőkkel véget ért egy korszak

2000 hihetetlen izgalmas év volt az amerikai CBS csatorna számára. Május 31-én bemutatták a Survivor című reality sorozatuk első epizódját, július 5-én elindult a Big Brother beköltözős reality első évada, október hatodikán pedig bemutatkoztak a Helyszínelők és megkezdődött a CSI című sorozat világhódító útja.

Péntekre, meghalni

Az eredeti, Las Vegas-i helyszínelőket, 2000-ben mutatták be és akkor a CBS sem tudta, hogyan fog a közönség reagálni a sorozatra. Pénteken, azon a napon küldték adásba, amikor a nézettség nem sokat számít (hiszen mindenki bulizik este, és nem a tévé előtt ül), de mikor látták, hogy milyen szerencséjük van (17,8 millió néző, 21 százalékos közönségarány), akkor hamar átkerült csütörtökre, ami az amerikai országos csatornák esetében a legnagyobb presztízsű este, itt ment a Jóbarátok, a Vészhelyzet, Az elnök emberei és ide került A Grace klinika is, miután nagyobb siker lett mint a Született feleségek, amivel eredetileg párban adták vasárnaponként.

A közönség szinte első pillanattól kezdve szerette a sorozat újszerű stílusát, a csatorna viszonylag hamar felismerte, hogy a sikeres recept nagyon könnyen lemásolható, ezért már 2002-ben bemutatkozott a Miami egység, 2004-ben pedig a New York-i. A legutolsó testvérsorozat a CSI:Cyber 2015-ben indult, de ez soha nem volt igazán nagy siker.

A recept nem volt túlságosan bonyolult, mindössze a tévékkel egyidős nyomozós sorozatos műfajnak adott egy modernebb csavart. Jerry Bruckheimer hollywoodi producer volt a legnagyobb név projekt mögött, aki többek közöt Michael Bay-jel dolgozott együtt több filmen, részben az ő közreműködésének is köszönhetően főleg a külsőségekre erősített rá a sorozat. Az operatőri munka, a különböző szűrők folyamatos használata nagy újdonságot jelentett, ehhez jöttek hozzá a számítógépes animációk, amik szemmel láthatóvá tették a tudományt, ami a főszereplők mindennapi munkáját jelenti.

Egy újfajta nyomozó

A 80-as, 90-es évek rendőrös sorozataiban általában a kihallgatáson volt a lényeg, ezen keresztül jutottak közelebb az igazsághoz a nyomozók. Ezzel szemben a Helyszínelők főszereplői néha ugyanúgy belekeveredtek egy-egy üldözésbe vagy lövöldözésbe, mint a klasszikus tévés zsaruk, de a lényeg mégis, az aprólékos munkájukon volt. Azon, hogy a tetthelyből megfelelő módszerek mellett milyen sokat tudnak meg a szakemberek.

Az egyedi vizuális nyelv mutatta az ujjlenyomatokat, hajszálakat, és illusztrálta azt is, milyen rombolást végez a golyó ha behatol a koponyába. Ezt a stílust rengeteg különböző sorozatba importálták, a leghíresebb talán a Dr. House, ahol hasonló stílusban csak az emberi testben lévő különös betegségeket mutatták meg a nézőknek.

A 2000-es évek közepére mindenki a Helyszínelőket másolta. Maga Jerry Bruckheimer is próbált belőle ügyvédes változatot készíteni a FOX-ra (Justice), ez azonban bukás lett, csak 13 rész készült belőle. Sokkal több volt azonban a sikeres próbálkozások száma, amiből az NCIS túl is nőtte az eredetit és még mindig stabil pontja a CBS programjának és újabb évadok, illetve spinoffok készültek belőle. (Jelenleg az eredeti mellet még a Los Angeles és a New Orleans fut.) Hirtelen nem volt elvetélt ötlet eddig kizárólag mellékszerepekben feltűnő korboncnokokat és egyéb mellékes munkát végző figurákat megtenni a főszereplőnek.

Dr. Csont, Döglött akták, Gyilkos elmék, Nyughatatlan Jordan, NCIS, NCIS:LA, NCIS: New Orleans, Gyilkos számok, Nyomtalanul, Halott ügyek, Bűnügyi akták, A hidegsebész, Felejthetetlen, American Justice, Cold Case Files, Waking the Dead, Justice.

Magyarországon a Viasat 3 volt az első, ami igazán ki tudta használni a Helyszínelők népszerűségét, az országos csatornák csak később reagáltak, de a TV2-nek éveken keresztül stabil sorozata volt az NCIS. Ezek sorozatok legnagyobb fegyvere (ami egyben idejétmúlttá is teszi őket) az, hogy az epizódok külön külön is élvezhetőek és bár vannak nagyobb narratívák a fontosabb nyomozók magánéletét illetően, de ezek a legtöbb esetében nem befolyásolják túlzottan az epizód élvezhetőségét. 

Az eredeti sorozat főszereplője Gil Grissom, mint főszereplő szinte forradalminak számított, mert első számú tulajdonsága a hihetetlen precizitása volt. Eleinte nem derült ki semmi abból, hogy mi lehet a gyenge pontja, vagy olyan tulajdonsága, ami miatt az átlagnéző könnyebben azonosulhat vele. Később az évadok során sikerült ezt árnyalni és a CSI: Miami vezető nyomozója, Horatio Caine figuráját és háttértörténetét már a kezdetektől fogva is drámaibbnak írták meg, bár rá leginkább számos internetes mémet ihlető egysorosai és híres napszemüvegei miatt emlékezhetünk. Azt, hogy az eredeti Helyszínelőkben a Miami kiadással ellentétben mennyire nem volt fontos a főszereplő személye, az is mutatja, hogy Grissom távozása után is stabil maradt a sorozat nézettsége, érkezett Laurence Fishburne, majd Ted Danson, hogy átvegye a stafétát. Az eredeti változatban volt a legfontosabb a csapat, illetve, hogy a munkatársak egyfajta családot alkottak.

Nem volt elég komplex

Időközben a presztízssorozatok nem az egy epizód=egy vagy két nyomozás+kevés magánélet irányba mentek, inkább a hosszú évadokon keresztül áthúzódó, komplex történetszálakra helyeződött a hangsúly. Ezek az ún. szerializált sorozatok olyan részletesen tudják árnyalni a különböző szereplőket, amire a mozifilmeknek esélyük sincs. Viszont az ilyen sorozatokat általában az első résztől kell követni és minden egyes epizódnak megvan a jelentősége a nagy egészt tekintve. Ez a közönségnek jó, a tévécsatornáknak kevésbé, akik jobban szeretik azokat a műsorokat, amiket szabadabban lehet ismételni és bármikor be tud kapcsolódni az átlagnéző.

Ezért lehet azt hallani a tévés szakemberektől, hogy egyre nehezebb az amerikai piacról olyan krimisorozatot beszerezni, ami itthon is sikeres lehet - manapság egyre ritkábban egyezik az amerikai ízlés a hazaival. Közben odakint is egyre nehezebben találnak olyan epizodikus sorozatot az országos csatornák, amit a közönség is megszeret. 

A reality-k mellett, a CSI különböző változatai határozták meg igazán a 2000-es éveket és rengeteg másik sorozaton láthatjuk azokat a jegyeket, amiket a Helyszínelők ihletett. De ha a kulturális lábnyomát vizsgáljuk a sorozatnak, akkor meglepő helyekre juthatunk. Annak idején újdonságnak számított, hogy köpenyes szakemberek kerültek a főszerepbe, és nem csak a kemény nyomozók oldották meg az ügyet a kihallgatószobában. Ebből a szempontból a CSI előfutára volt olyan sorozatoknak is, mint például az Agymenők (The Big Bang Theory) ahol 4 fura tudós figura volt a főszereplő és a széles közönség számára ezek a tudós figurák is elfogadhatóak, sőt kedvelhetőek voltak.

Készült számos akciósorozat is ilyen főszereplővel (Chuck), vagy ott van a Dexter című széria, aminek a főszereplője egy sorozatgyilkos volt, aki nappal a rendőrségen dolgozott vért elemző szakemberként. Korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen technikai jellegű munka ilyen prominensen megjelenjen a képernyőn, a CSI azonban megnyitotta az utat.

A tudomány, és annak fontos szerepe az igazságszolgáltatásban olyannyira átragadt a társadalom egészére, hogy az amerikai igazságügyi szakemberek a "CSI-hatás"-ról beszélnek, ami azt jelenti, hogy a sorozat megváltoztatta az esküdtek hozzáállását a bizonyítékokhoz. A Helyszínelők óta sokkal nehezebben ítélnek el valakit például megfelelő DNS-minta nélkül. Különböző beszámolókban arról lehet olvasni, hogy ez veszélyes is, mert a valóság (nem túl meglepő módon) nem úgy működik, mint a sorozat és az igazi helyszínelők sokkal ritkábban találnak olyan mennyiségben és minőségben mintákat, ahogy azt a sorozatban bemutatják. Az ügyészségnek nehezebb dolga van ezek után, ha be akarja bizonyítani az igazát.

A CSI:Cyber végével ugyan a CSI-franchise végleg eltűnik az amerikai képernyőkről, de a közeli és nem olyan közeli testvérek még mindig adásban vannak: a Dr. Csont például az utolsó évadát kezdi meg ősszel. Az nem látszik, hogy mi lehet a következő ilyen nagy hatású sorozat, jelenleg a legnagyobb kérdés az, hogy meddig lesz életképes a hirdetésekre épülő modell és mikor adja át a helyét a különböző on-demand szolgáltatásoknak.

Ne maradjon le semmiről! (PREVIEW)