Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMElbocsátott origós: Hitvány hazugsággyárat csináltak a lapból
Szókimondó stílusban megírt, és minden origósnak elküldött levélben búcsúzik a laptól a sportrovat egyik most elbocsátott munkatársa. Mártha Bence a levelében – amiből részleteket idézünk – kőkeményen ír arról, hogyan látja a lapnál uralkodó körülményeket.
„Nádoriék, Weyerék, vagy Pethő Andrisék, és persze a még most is kitartó sportrovat néhány tagja húsz éven át építették fel azt, ami Sáling Gergő kirúgásával aprópénzre váltva lett a lakájmédia konca. Pálmaiék még adtak valamit a látszatra, de a Faktor.hu/Tv2 szabadcsapatai hetek alatt hitvány hazugsággyárat csináltak abból, amiről fel sem fogták, mekkora érték. (...) Két éve ráhívtam volna a mentőt, ha valaki azzal jön, hogy az origónál nemcsak kiszednek dolgokat egy (névvel vállalt) cikkből, de bele is írnak a szerző mondanivalójával tökéletesen ellentétes sorokat” – ír arról, hogy milyen volt, és milyen lett az Origo.
A lap kettővel korábbi főszerkesztőjének, Sáling Gergőnek a kirúgásáról azt írja: „a legvérfagyasztóbb jelenet volt, amit élőben láttam”.
Szerinte a lap mostani vezetése lábon lőtte magát, hiszen mára az Origo „nemcsak hitelességét és karakterét veszítette el (örökre), hanem az olvasottságát és az elérését is. Tehát még azt az alávaló célt sem szolgálja, amiért ezt tették vele (...) butaság volt dörgölőző bértollnokok kezébe adni a kormánylapátot.” Példaként említi a szakmai munka színvonaltalanságára azt, hogy a Vidnyánszky Attilának (a Nemzeti Színház vezetőjének) túlságosan gyakran beszóló kultrovatot a vezetőjével együtt kivágják, vagy hogy „a napiparancsnak ellentmondó fradis írásért” hónapokig térdepeltetik a sarokban a sportrovat egyik legtehetségesebb tagját.
Önkritikusan ír arról, hogy abban, hogy „az lett az Origóból, amit akartak” magát is cinkosnak érzi, bár szerinte nincs szó arról, hogy miattuk ne tudott volna „zökkenőmentesen hazudni az Origo... semmi hatásunk nem volt arra, hogy mi történik, így azt sem tudtuk megakadályozni, hogy az újság meredek zuhanással megérkezzen a kráter mélyére, ahol csak sötétség van.”
Hogy mi lesz ezután? Mártha szerint „az Origo név menthetetlen. És ez azért megbocsáthatatlan, mert rátok, a felelősökre maximum úgy fog emlékezni a sajtótörténelem, mint a magyar újságírás pufajkásaira, de az Origo lehúzása a retyón alaposan túlmutat néhány közepesen tehetségtelen bértollnok sorsán”.