Iszonytató leckével folytatódik a szülőgépek sztorija

A szolgálólány meséjének első évada megnyert mindent, amit csak lehetett: Golden Globe- és Emmy-hegyeket, az tévés szakmai szervezetek díjait és nem utolsósorban ezt választottuk az Index kedvenc sorozatának tavaly. A díjesőnél csak a médiavisszhangja volt nagyobb: több száz cikk, esszé, vitairat született a sorozat kapcsán elsősorban persze Amerikában, de itt, Magyarországon is sokat foglalkoztunk vele. A jó sorozatok szerencsére egyáltalán nem ritkák. A sorozatgyártás soha nem látott minőségi magasságokba jutott, jól megírt, rendezett, eljátszott sorozatok tucatszám jönnek ki minden évben. 

A sorozat alapjául szolgáló 1985-ös regény szerzője, Margaret Atwood maga is elismerte, hogy könyvének, amit megjelenésekor sokan túlzónak tartottak, kifejezetten jót tett Trump elnöksége. A szolgálólány meséjét az író elmondása szerint a 17. századi Amerika inspirálta, melynek légköre szerinte a jelenlegi politikai helyzetben ismét “felbugyog”. Utalt ezzel többek között a Trump által hozott abortuszellenes intézkedésekre, vagy az amerikai elnök nőkkel kapcsolatos nyilatkozataira. Atwood ebben a 17. századi Új-Anglia puritán értékeinek visszatértét látja, amikor is a nők helyét a társadalmi hierarchia alján jelölték ki.

A Hulu által készített és Közép-Európában az HBO Europe által vetített sorozat első évada úgy tudott baromi izgalmas lenni, hogy aki ismerte a regényt, annak az ég világon semmilyen meglepetést nem tartogatott. A készítők, Bruce Miller producer-íróval az élen, ugyanis tartották magukat a könyvhöz. A valaha volt Egyesült Államok területén jártunk, egy Gileád Köztársaság nevű totalitárius államban. Sorozatos katasztrófák miatt az ország területének nagy része lakhatatlan, súlyosan szennyezett, itt végeznek kényszermunkát az állam ellenségei. A többiek kasztrendszerben élnek, ahol a férfiak uralkodnak, a nőknek nincsenek jogaik, nincs tulajdonuk, nem végezhetnek fizetett munkát. Mivel a szennyezés miatt a többség meddő, a kevés termékeny nőt, a szolgálólányokat kiutalják az állam vezetőinek, hogy nekik szüljenek gyerekeket. Főhősünk, Offred (Elisabeth Moss) is egy ilyen szülőgép, aki a köztársaság egyik fontos vezetőjének (Joseph Fiennes) és feleségének (Yvonne Strahovski) házában él.

Az első évad végén a szolgálólányok fellázadtak, és Offred vezetésével megtagadták, hogy halálra kövezzék egyik, bűnösnek mondott társukat. 

A büntetésre persze nem kellett sokáig várni, az évad végén eljött egy fekete furgon Offredért. Az új, immár Atwood könyve nélkül, de az ő produceri segédletével készült évad rögtön ezután veszi fel a fonalat. A bűnös szolgálólányok kapnak iszonytató leckét, ki mástól, mint Lydia nénitől. Offred viszont, ahogy az előző évadban kiderült, terhes, így őt kímélni kell. Lydia néni, akin végre megjelentek a munkahelyi stressz jelei, persze gondoskodik róla, hogy legalább olyan kínokat álljon ki, mint a társai.

Az évad első része Offredre, vagyis June-ra koncentrál, és a végén nem akármilyen fordulatot hoz. Megtartották az előző évad szerkezetét, most is ugrálunk az időben, egyre több mozaik kerül helyre azzal kapcsolatban, hogy mégis hogyan válhatott az Egyesült Államok pár év alatt a legsötétebb diktatúrává. Az előző évadban a rengeteg bizarr, kegyetlen, szadista jelenet mellett nekem azok voltak a legemlékezetesebbek, amikor látszólag minden erőszak nélkül fordultak a dolgok elnyomásba. Amikor elküldték a nőket a munkahelyekről, legalább annyira megrázott, mint amikor megverték őket. Rögtön az új évad első részében akad egy hasonló erejű jelenet. June hőemelkedéssel vitte iskolába a gyerekét. Ez pedig, a kiépülőben lévő Gileád Köztársaságban súlyos, a gyereket komolyan veszélyeztető tett. És egyáltalán, hogy is lehet gondoskodó, szerető családja egy olyan gyereknek, akinek mindkét szülője teljes állásban dolgozik?

 Azokat a helyeket, ahová a legelvetemültebb szolgálólányokat száműzik, akiket már termékenységük sem ment meg a deportálástól. Itt találkozunk újra Emilyvel (Alexis Bledel), és ide kerül végül szegény Janine (Madeline Brewer) is. A flashbackekből sokkal többet megtudunk Emily múltjáról, aki igazán nem tehet szemrehányást magának, hogy nem ismerte fel a veszélyt időben, mégis Gileád foglya maradt. A gyarmatokra, ahol a radioaktív hulladék lapátolásától szó szerint lerohad a nők húsa, leesik a körmük, nem csak szolgálólányokat száműznek. A második epizód meglepetése az Oscar-díjas Marisa Tomei feltűnése, aki feleségként esett bűnbe. Éppen az ő karakterének sorsa veti fel a kérdést, hogy ha valakit rengeteg kín ér, joga van-e bosszút állni. Ha egy szolgálólány olyan eszközökhöz nyúl, mint a fogvatartói, ezzel nem veszti-e el az erkölcsi fölényét?

A sorozat tempója sem változott, így aki eddig lassúnak találta, az most is annak fogja. Nekem viszont kifejezetten tetszett, ahogy lassan bomlanak ki a dolgok. Egy percig sem unatkoztam, egy percig sem engedett a nyomás. Továbbra sincs semmilyen direkt aktuálpolitikai utalás, de mégis húsba vágóan aktuális maradt A szolgálólány meséje. És a politikusok pakolnak is alá rendesen, elég csak a miniszterelnök tervére gondolni, mely szerint megállapodást kötne a magyar nőkkel, akik per pillanat nem szülnek eleget. Természetesen ennek a tervnek semmi köze ahhoz, amit a sorozatban látunk, de az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok erősítik bennünk A szolgálólány hatását, egyszerűen azért, mert így működik a szorongás. Anélkül, hogy erről a szálról sokat mondanék, az új évad szép tiszteletadás a független sajtónak, azon belül is elsősorban a Spotlightban már megénekelt The Boston Globe szerkesztőségének.

Nyomasztó hetek elé nézünk, mert A szolgálólány meséjét nézni most is keserves élmény. De továbbra is megéri, mert (az első két rész alapján legalábbis) ugyanolyan erős, bátor és ugyanúgy játszik a legmélyebb félelmeinkkel, ahogy korábban.

(Az első epizód premierje április 26-án lesz az HBO GO-n, ezeket hetente egy új epizód követi az HBO GO-n, és később az HBO-n is.)