Nem engedhetek meg magamnak egy idegösszeomlást

Mennyire volt nehéz egy idegösszeomláson áteső karakter bőrébe belebújni?

Á, nem nehéz az, én kifejezetten élveztem, mert egyrészt kihívás, másrészt egész életemben úgy éreztem, hogy menten kiborulok, de nem lehet, mert ott a család, meg a meló, érted, nem engedhetek meg magamnak egy idegösszeomlást. Carter, a sorozatban játszott karakterem azonban nagyon vicces, mármint a karakter is az, de eljátszani is. Szerepeltem procedurális sorozatban, így pontosan ismerem a kliséket, és az, ahogy Carter ezekből viccet csinál, miközben pont egy procedurális sorozatban szereplő színész, na, az nagyon meta.

Elég sok nyomozós sorozat van a tévében, a Carter miben más?

Egyrészt azért, mert pont a sablonos krimikkel viccel, másrészt meg az alapötlet szerintem nagyon szórakoztató. Az, hogy egy színész botcsinálta nyomozónak áll, de úgy, hogy a tévésorozatok full kamu szabályait alkalmazza a valóságban. A procedurális sorozatokat (az a fajta krimi, amiben a nyomozás a lényeg, hétről hétre új esetet kapunk, az egyes részek megértéséhez nem szükséges a megelőzők ismerete)  a mai napig nagyon szeretik a nézők - az elején meghal valaki, a végén megvan a tettes, közben meg van 42 perced, hogy együtt gondolkozz a karakterekkel. Itt meg erre rájön az a plusz réteg, hogy a főhős még ki is figurázza az egészet.

Mennyit lehetett improvizálni a forgatáson?

Nem sokat, de nem hiányzott, Gary Campbell, a sorozat alkotója rém vicces fazon, és az íróink is azok, szóval megvolt minden a forgatókönyvben. Pár apróság persze bekerült, de ez természetes, lereagálod azt, ami történik a forgatáson. De alapvetően erre semmi szükség nem volt, jók voltak a könyvek.

Pár éve volt egy Carterhez hasonló alapfelállású sorozat, a The Grinder, abban egy ügyvédet alakító színész költözött haza, és szállt be a családi ügyvédi irodába. Tudtál róla, amikor eléd került a Carter?

Tudtam, hogy van, ismertem a premisszát, de egy részét sem láttam. Sokan jelezték már, hogy hasonló az alapfelállása mint a Carternek, de… Nézd, vagy húsz éve forgattam egy filmet, a Mars mentőakciót. Ugyanabban az évben kijött egy másik marsi történet. Nem hinném, hogy szándékosan, hogy egymás ötletét ellopva készültek a filmek, ahogy a hasonló témájú sorozatok. De ott volt az Armageddon és a Deep Impact, és sorolhatnám még. A tévés példákat meg reggelig. Mi abban vagyunk mások a The Grindertől, hogy én nem ügyvéd vagyok, Kanadában játszódik a történet és nem Idahóban, és én közel sem nézek ki olyan jól, mint Rob Lowe. Neki olyan haja van, hogy sírva nézem. 

Te sem sokat változtál az elmúlt 25 évben. Mi a titok?

A botox, mi más? Vigyázok arra, mit eszem, meg rendszeresen mozgok, nagyjából ennyi. Meg azok a fasza lengyel gének.

A Carter mellett idén az Agymenők két epizódjában is szerepeltél. Az hogy jött össze?

Rendesen mennem kellett meghallgatásra, úgy. Szóval nem rám írták a szerepet, vagy ilyesmi, hanem kerestek valakit, aki Sheldon bátyját el tudja játszani, és jól áll neki a Bundesliga-frizura. Hú, nagyon akartam azt a szerepet, beleadtam mindent. Nagyon megtisztelő, hogy engem választottak, nagyon jól éreztem magam a sorozatban.

Előfordulhat, hogy visszatér George karaktere?

Nem tudom, de ha igen, azonnal felveszem a parókát, és rohanok.

Mire vagy a legbüszkébb a karrieredben? És mi az, amire nem szívesen emlékszel vissza?

Nem akarok kiemelni egy melót sem, ami kiemelkedően nagyon jó lett volna, és nem akarom megsérteni azokat, akikkel esetleg nem volt olyan jó a munkakapcsolatom. De nem kikerülni akarom a választ, azt hiszem, arra vagyok a legbüszkébb, hogy ennyi idő elteltével még mindig a pályán vagyok, mert az elején ezt el sem tudtam vagy mertem képzelni. A negatív része meg… Mindenkinek vannak nemszeretem munkái, gondolom, neked is. Akadtak olyan sorozatok, amiket nem sokkal a bemutató után elkaszáltak, ezekre nem vagyok büszke, de ezekből is tanultam, szóval megbánni nem nagyon bántam meg egyet sem. Nem könnyű meló ez, amikor aláírsz egy sorozathoz, szó szerint gőzöd sincs, hogy fél év múlva lesz-e még munkád. Ilyenkor fontos, hogy a családod ott legyen melletted.

A feleséged, Rebecca Romijn is színész, sőt, a Carterben is szerepelt. Milyen volt a közös meló?

Ó, az nagyon vicces volt, a sorozatbeli képzeletbeli tévésorozatban alakította a főnökömet. Nagyon élveztük a forgatást, na akkor volt improvizálás rendesen, de nem minden került be a végleges verzióba. Amellett, hogy a feleségem, ő a legjobb barátom, nagyon egy hullámhosszon vagyunk.

Ha eljátszhatnál egy híres detektívet, ki lenne az?

Imádtam a Miami Vice-t gyerekkoromban. Azon a sorozaton nőttem fel, Crockett (Don Johnson karaktere) szívesen lennék.

A sorozatban Carter élete elég nagyot változik, otthagyja Hollywoodot és hazaköltözik. Te nem gondoltál már arra, hogy válts?

Egy ideig tuti nem fogok. Családom van, a gyerekek iskolában, melózni kell. Addig, míg a lányaim el nem mennek egyetemre, tuti, hogy semmi drasztikus változás nem lesz az életünkben.

A rendezésbe viszont már korábban belekóstoltál, a Slidersben öt epizódot, a Zűrös viszonyokban kettőt is te jegyeztél, ez lehet egy új irány?

Amíg ilyen jól nézek ki, addig maradok a kamera előtt. Jó volt a rendezés, más típusú meló, de a lényeg, hogy ott vagy a forgatáson, és azt csinálod, amit szeretsz. Hogy melyik oldalon, az már annyira nem lényeges szerintem, engem az egész miliő nagyon stenkel. Később persze miért is ne?

A Sliderst nem lenne érdemes rebootolni?

Dehogynem, azt a verzióját, amiben én is benne voltam. Nemrég beszélgettem az alkotójával, éppen valami mással van elfoglalva, szóval ha lesz is belőle valami, az nem most lesz.

Miért szálltál ki annak idején?

Az utolsó évad előtt hagytam ott a sorozatot, akkor, amikor az eredeti alkotógárdából már nem sokan voltak benne. A szerződésem lejárt, két eredeti színészt már kiírtak a sorozatból, nem sok értelme volt maradnom.

Nem fura, hogy 18 év elteltével még mindig előkerül a Sliders?

Hát még az, hogy szinte nincs is olyan interjúm, amiben ne kérdeznének az Állj mellém! című filmemről amit ugye 1986-ban forgattam. 32 éve volt, de annyira mélyen beleivódott a köztudatba, hogy rengetegen a mai napig ezzel azonosítanak. Az Állj mellém! sikerének köszönhetek mindent, ha az nem jön be, szerintem nem lettem volna színész, szóval nagyon hálás vagyok neki.

Az nem szokott előkerülni, hogy szinkronszínészként voltál már Captain Marvel és Superman is? Most akkor Marvel vagy DC? Melyik a nyerő?

Ó, baszki, ezt még nem kérdezték, de nem is bánom, mert ez hitvita szintű kérdés. Na mindegy, ha már itt vagyunk, nem akarom megbántani a Marvel-rajongókat, de én DC-fan vagyok. Már dobozban van a Death of Superman (Superman halála) és dolgozunk egy következő animációs Superman-filmen is, szóval nekem a DC áll a szívemhez közelebb. A Superman halálát én már megnézhettem, állati jó lett, csak ajánlani tudom.

A Carterből várható második évad?

Ez az a kérdés, amire egy színész sem tud megbízható választ adni. Az biztos, hogy dolgozunk rajta, és előkészítés alatt vannak az új részek, de ehhez az kell, hogy az első évadot sokan nézzék. Ezért beszélgetünk most is, hogy eljusson a híre az olvasóidhoz. A helyzet az, hogy ma a tévés piacon annyi tartalom van, hogy egyre nehezebb kitűnni, pedig szerintem, és ezt most nem kötelességből mondom, de tényleg nem, a Carter megérdemli a folytatást. Én nagyon bízom a második évadban, van egy olyan érzésem, hogy hamarosan be is jelentik majd.

Annyi mindent forgattál már, van hiányérzeted? Amit nagyon szeretnél megcsinálni?

A Cartert nagyon szeretem csinálni, és jól éreztem magam az Agymenőkben is, de pár éve, nem sokkal azután, hogy Magyarországon jártam egy másik sorozat miatt, szerepeltem egy Broadway-darabban, a Szeminárium címűben, Alan Rickman oldalán. Az hatalmas élmény volt. 2015-ben is játszottam színházban, egy másik darabban, és őszintén szólva hiányzik ez a fajta színjátszás. Keresek is olyan darabot, amit szívesen megcsinálnék, de csak a Carter után, most a sorozat a legfontosabb.

Milyen darabot keresel? Tragédiát? Komédiát?

Nagyon szeretnék valami dramedyben játszani, a kettő között félúton. Vagy fekete komédiában. A kortárs darabok között rengeteg ilyen van, érdemes elolvasni párat, mert rém jók. Tavaly felkértek egy musicalre is, ami ugyan nem az én műfajom, de rábólintottam, mert érdekesnek tűnt. Egy hónapon át próbáltuk, alakítgattuk, de baszki, amikor a táncjelenetekre került sor… Hihetetlenül tehetségtelen vagyok, borzasztó volt. Nem ezért nem lett belőle semmi, de leckének jó volt - nem kell erőltetni, ami nem megy.

A Carter itthon az AXN-en látható vasárnap esténként.