Mária
0 °C
3 °C
Index - In English In English Eng

Sergio Leone ilyen Star Warst rendezett volna

mandalorian-trailer-images-38.png
2019.11.12. 16:54
A The Mandalorian jelenleg az a Disney-nek, ami a Stranger Things a Netflixnek vagy a Trónok harca volt az HBO-nak. A nagybetűs, brandet építő Termék, amire állítólag 130 millió dollárt költöttek első körben. A presztízssorozat, az, amiről mindenki beszélni fog, aminek a kedvéért hajnalban ébred Európa és nem fekszik le Ausztrália. A Nagy Durranás.

A The Mandalorian széles vállaira egy másik terhet is pakoltak: az is a dolga, hogy behúzzon annyi előfizetőt, amennyivel a részvényesek előtt meg lehet majd indokolni az egész vállalkozást, mármint a Disney+ nevű streamingszolgáltatás elindítását, de főleg a fejlesztésre elköltött nagy halom lóvét, illetve a streamingjogok alól kivont filmek és sorozatok után keletkező kb. félmilliárd dollárnyi veszteséget. Erre persze egy sorozat nem lesz képes, de az irányt meg tudja mutatni, azt, hogy merre halad majd a Bob Iger Disney-főnök irányította hajó, csillagromboló lesz-e belőle, vagy sem.

A Disney különösebb csinnadratta nélkül indította el a szolgáltatást, volt tán valamiféle visszaszámlálás, de ezt senki nem vette komolyan, főleg az nem, aki a piros gomb mögött ült, és egyszer csak az eddig feliratkozó kb. kétmillió képernyőn megjelent az indítókép a The Mandaloriannal a középpontban. Nálunk sajnos csak a jövő év második felére várható az elindulása, de a finnek, franciák, dánok, lengyelek, németek, svédek, spanyolok és portugálok örülhetnek, az ő felirataik már elkészültek az új sorozathoz, gondolom, nem azért, hogy aztán jól ne mutassák be náluk. Mivel a türelem nem tartozik az erényeink közé, alternatív forrásból beszereztük az Első fejezet alcímű első részt, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, működik-e a Star Wars, ha a nagyon régóta emlegetett élőszereplős sorozat formátumba szuszakolják be.

Működik hát.

Nincs beúszó szöveg és John Williams téma, űrhajó van és egy utcára nyíló kocsmaajtó, idegen lények és félhomály, emberkedés idegen nyelven és ótvaros nagy pofonok. És amikor a tévé előtt felüvöltesz, mert TUDOD, hogy a balhé végén mondani fogja Pedro Pascal, a Mandalori (ha minden igaz, ez a hivatalos elnevezés) hogy "sorry about the mess", de nem mondja, mert a fanservice-nek is van határa, csak sóhajt egyet és csóválja a sisakos fejét. Ez volt az a pillanat, amikor Jon Favreau, a sorozat alkotója egyetlen gesztussal megvett, egy hullámhosszra kerültünk, és ez a meglehetősen rövid, 38 perces pilot végéig kitartott. A sorozatot úgy akarták eltávolítani a kánonfilmektől, az animációs sorozatoktól és a két antológiafilmtől (meg a karácsonyi különkiadástól, de attól MINDENKI el akar távolodni), hogy megőrizze azokat a klasszikus jegyeket, melyek alapján Star Wars marad, de ne telepedjen rá a nosztalgia naftalinszagú kipárolgása.

Az első rész expozíciótól terhes, de hát mitől legyen, ha nem attól: megismerjük a főhőst, aki a Boba Fett nevű fejvadász által divatba hozott páncél-sisak kombóban hozza a spagettiwesternek névtelen, arc nélküli (pisztoly)hősét, nem tudni, honnan jött és hova tart, neki dolga van, a söpredéket begyűjteni, majd felmarkolni a vérdíjat, és melózni tovább. Nem nagyon beszél, a sisakot nem veszi le (ha ez végig így lesz, elég nagy luxus volt Pedro Pascalt leigazolni a szerepre), de ettől is érdekes, pont mint Vader vagy Fett volt, hogy ne menjünk messzebbre. Az első küldetés után jöhet a főcsapás, a fejvadászok céhétől kap egy különleges megbízást, ami jól fizet, de kockázatos, ami a Mandalorit nem nagyon zavarja, megy, és teszi a dolgát.

És jön a következő akció, majd az epizód végén a tévétörténelem egyik legnagyobb cliffhangerje.

Spoilermentesen kábé ennyi fér bele egy cikkbe a sztoriról (nem akarom feszíteni a húrt), ami egyelőre sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Kik ezek a Mandaloriak? Mit keresnek a Birodalom bukása után rohamosztagosok a Peremvidéken? És így tovább, megint csak a spoilermentesség kedvéért leállva. Már értem, miért hetente adagolja a Disney+ az epizódokat: a fanfórumok aktivitása exponenciálisan nő reggel óta, teóriák születnek szinte percenként, a sztoriban elszórt apróságokon pont úgy csámcsog a Reddit népe, mint a Westworld epizódok után, a Twitteren elég hamar trending tag lett a #themandalorian, stb. És ez így jó, legalábbis nekem, aki ugyan rajongója a Star Warsnak, de nem olvastam az összes regényt és képregényt, nem láttam az animációs sorozatokat,

és fogalmam sincs, melyik bolygóról származik a gyíkfejű lény, aminek a faja eléggé felülreprezentált a fejvadászok céhében.

A The Mandalorian egyszerre szól a hardcore SW-fannak és annak a faternak, aki megnézi a filmeket, aztán megveszi a legókészletet "a gyereknek". Izgalmas kérdés, hogy aki még nem látott egy fimet sem, hogy áll fel a tévé elől, de ha úgy veszem, hogy ez egy scifi-sorozat egy fejvadászról, aki elég jól céloz, és nem sokat kérdez, akkor működnie kell, ahogy egy spagettiwestern is működik a városba érkező faszival, aki kis szivarkát rág, és két óra alatt nem szól hat szónál többet. Ez a sorozat nekem inkább Firefly, mint Star Wars egyébként, azt a határvidéki hangulatot és humort adja vissza, mint Joss Whedon fájdalmasan korán elkaszált sorozata,  viszont a tévében eddig nem nagyon látott minőségben.

Hogy aztán 130 vagy 150 millióba fájt, az legyen a könyvelők problémája, de az biztos, hogy amit ráköltöttek, az ott van a képernyőn. Nincs az az érezésem, hogy ez megúszós, szegény ember Star Wars-sorozata, a CGI működik (az elején, a jégmezőn sétálás közben azért van pár beállítás, amiben a karakterek leugranak a háttérről), a praktikus trükkök, a megépített űrhajóbelső, a robotok, az idegen lények, az egész képi világ és hangulat magával ragadja az embert, és akkor a zenéről még nem is beszéltem, ami úgy tud pont jó lenni, hogy a klasszikus motívumok közül egyet sem bírtam felfedezni benne. Az amerikai sajtónak megmutattak egy félórás, összevágott anyagot, amiben minden részből volt valamennyi képsor, és ennek alapján azt lehet tudni, hogy a látványvilág továbbra is ezen a magas szinten működik, nemcsak a pilotra költöttek, el egy rahedli pénzt.

A Disney+ az egyik legokosabban, de legszámítóbban összerakott streamingszolgáltatás.

A cég pontosan tudja, hogy amint lejárnak a jogok, és minden Disney tartalom visszaszáll rájuk, a családok körében egyeduralkodó szereplők lesznek, hiszen ha a gyerek Disney-t akar (márpedig akar), akkor vagy torrentezni kezdesz, amire sokan nem hajlandók, vagy kifizeted a 2000 forint környéki havidíjat. Meg mellé a Netflixet. Meg az HBO GO-t. Meg az Amazont. Meg az Apple TV+-t. Meg... hogy hosszú távon melyik szolgáltatónak van esélye, az még nem dőlt el, és nem is a magyar piacon fog. A Disney+ nagy előnye a gyerekfilmek és -sorozatok mellett az a rengeteg brand, ami a sajátjuk, kezdve a Simpsonsszal (a FOX megvásárlásával lett az övék), folytatva a Marvel-univerzum filmjeivel és sorozataival, egészen a Star Wars-franchise-ig, amiből az induláskor az eredeti trilógia máris 4K-s verzióban volt elérhető. Hogy ez mire lesz elég, az nem világos, de ha a többi új tartalom (most éppen 8-10 sorozat forog egyszerre) olyan színvonalú, mint a nyitány volt, az én havi díjamra tuti számíthatnak.

(Borítókép: IMDB)