Miért hazudnak az autósműsorok?

"Kedves nézőink, és most teszteljük ezt a csodálatos autót, amiről mindannyian annyit álmodunk éjszakánként! És aki mindent őszintén elmond önöknek, az az autó hazai importőrének vezérigazgatója. Hát, mondja, kedves Uram, van ennek az autónak hibája egyáltalán?"- mondja a tesztmagazin műsorvezetője, és tenyerébe lehel, hogy elég mentolos-e a lehelete egy kiadós seggnyaláshoz. És a néző már megint átverve érezi magát: reklámot nyomtak le a torkán, az igazságot pedig csak a fórumok mélyéről halászhatja elő. Csak ott derül ki, hogy a felső-középkategóriás családi autó két év alatt darabjaira hullik, hogy a pofás kisautó az első száz kilométer után zörög, és egyébként is azért dicsérik agyon a ronda egyterűt, mert senkinek sem kell.

Mi választja el a tesztmagazint a burkolt reklámtól, hogyan maradhatnak elfogulatlanok az autós műsorok és egyébként is, mit tehet az ORTT, hogy ne nézzék folyamatosan hülyének a tévénézőket?

Megvizsgáltuk a legnézettebb autósműsorokat, megkérdeztük az autós-újságírókat és a médiatestületet, meg persze megnéztük, hogyan regulázzák meg a burkolt reklámot sugárzó csatornákat Romániában. Persze sokan nem szerettek volna válaszolni, volt, aki megkérdezte, hogy mégis miért érdekel ez minket. Több megszólaló a neve elhallgatását kérte, és több esetet csak a cégnevek említése nélkül írhattunk le.

A háttérbeszélgetések után hivatalosan is megkerestük a négy legnézettebb tévécsatorna autósműsorainak készítőit, és találomra felhívtunk nyolc magyarországi gépjármű-forgalmazót. A műsorkészítők közül csak az Index.hu Zrt. tulajdonában lévő Totalcar Kft. által készített Totalcar stábja válaszolt érdemben (naná, egy emelttel lejjebb van a szerkesztőség), egyesek, mint például az MTV Autóvíziójának készítői a kérdéssort figyelmen kívül csupán egy nyilatkozatot küldtek el. ("A műsor szerkesztői minden esetben a szakma írott és íratlan szabályait követik. Információszerzés céljából részt vesznek különböző sajtóeseményeken, de belső rendelkezés, hogy ezeken nem forgatnak. Nem cél elnyerni az autógyártók és forgalmazók tetszését. Az adásban nem hangozhat el vételár, nem buzdíthat vásárlásra a műsor. Vélemény helyett a tények szerepelnek benne.") Mások arra hivatkozva nem nyilatkoztak, hogy az Index tulajdonosa a TV2-n futó autósműsornak (bár a kereskedelmi tévék emlékeink szerint kevéssé szokták szemérmesen kezelni saját hír- és egyéb műsoraikban az érdekkörükbe tartozó vállalkozásokat, műsorokat, személyiségeket).

A nyolc megkérdezett importőr közül csak négy válaszolt, ők is nevük elhallgatását kérték, és többen mindenre nemleges választ adtak (nem is hallottak soha semmilyen etikátlan vagy legalább megkérdőjelezhető kapcsolatról a magyar piacon). Ráadásul ezt is csak azután, hogy megemlítettük: ha elzárkóznak, akkor ezt a márka megjelölésével megírjuk. A semmitmondó válaszokkal a nyilvános megszégyenülés alól először kibúvó importőr ráadásul szólt kollégáinak, és nemsokára híre ment, hogy ezzel a módszerrel lehet elejét venni az Index akadékoskodásának.

Volt már rosszabb is

Az iparági szereplők szerint az autós mutyimagazinok igazi aranykora a kilencvenes évek közepén volt, a közszolgálati csatorna akkoriban nem is nagyon tudta, hogy mit gyártanak a beszállítói, de 1997 után a kereskedelmi adók sem éppen független fogyasztói magazinokkal keresték a nézők kegyeit.

A helyzet azóta sokat változott, de azért még pár éve is előfordult, hogy - mondjuk - egy országos csatornán az egyik neves autómárka hazai forgalmazójának vezetője tesztelte saját sportautóját. Csak azt felejtették el a tesztelő neve alá írni, hogy hol dolgozik.

A bújtatott reklámokat persze nagyon nehéz leleplezni, hiszen általában nem készülnek szerződések, a pénzt gyakran nem a tévécsatorna vagy a gyártó cég, hanem az adásrendező, a producer vagy a műsorvezető kapja. Zsebbe.

A mutyi nem korlátozódik a reklámmegállapodásokra. Névtelenséget kérő informátoraink szerint van olyan magazin, amelyik nem elégszik meg azzal, hogy a gyártó elutaztatja a stábot egy külföldi, gyakran egzotikus országba az új modell sajtópremierjére, de napidíjat is kér, vagyis az autógyártónak kell kifizetnie a teljes stáb munkadíját is. Ilyen esetben az természetesen mindent, a szállás, az étkezés és az utazás költségeit is a gyártó állja, de ez nem magyar sajátosság, ez a nemzetközi gyakorlat, hiszen az autógyárnak is olcsóbb egy helyre gyűjtenie a világ összes újságíróját, mint mindenhova elvinni mondjuk egy luxusautót. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor a kereskedésekben kapható autóknál gondosabban összeszerelt, töbször átnézett tesztjárműveket adhatnak a tesztmagazinok munkatársainak. Az viszont magyar sajátosság, hogy a gyáraknak gyakran még a stáb fizetését is ki kell csengetniük.

"A nemzetközi sajtóbemutatók utazási költségeit rendre a forgalmazók vagy maguk a gyárak állják. Ez azt jelenti, hogy ők biztosítják az utazást és a szállást. A műsorkészítés költségeit természetesen mi fizetjük, azaz sem napidíjat, se semmit nem számítunk fel. Tény, hogy egy külföldi forgatás drágább, mint egy itthoni: idehaza egy autót leforgatunk egy nap alatt, egy külföldi bemutató jellemzően 2-3 nap, ami többszörös költséget jelent" - mondja Bazsó Gábor, a Totalcar Kft. ügyvezetője, az azonos című tévéműsor egyik szerkesztő-műsorvezetője.

Amikor a tévéket a külföldi utakról kérdeztük, az egyik kereskedelmi csatorna - a nyilatkozatot persze visszavonta, így a nevét nem írjuk le - két perc alatt ellentmondásba keveredett. Túlzott óvatosságukban szemrebbenés nélkül rávágták kérdéseinkre, hogy minden külföldi útjukat saját maguk állják a szponzori és reklámbevételekből, pedig ez nemcsak ellentétes az elterjedt gyakorlattal, de teljességgel kivitelezhetetlen is. Hogyan fizet ki egy kéttagú stáb egy nagy autógyár által lefoglalt chartergépen két helyet, és egyébként is hogyan fizetnek a szállásért, ami a hotellánc és az autógyár keretszerződése alapján már rég ki van fizetve?

Az autógyárak fizetnek, és persze cserébe elvárják, hogy ne nagyon mondjanak rosszat az autóról. Ez a minimum, ha már Dubajba vitték a stábot, ötcsillagos szállodába alhattak, és a napidíjon felül a cég még szó nélkül állta a minibár és a pornócsatornák számláját is.

Nem szeretik, ha őszinték

A kialakult helyzetért persze nemcsak a műsorkészítők, hanem az autógyártók és a forgalmazók is felelősek. A megkérdezett tévések, persze szigorúan név nélkül, de sok olyan történetet elmeséltek, amikor egy autógyár tiltólistára tette a stábot, amiért rosszat mertek mondani egy autóról. Persze a legtöbb cég nem merészkedik el eddig, de sokan panaszkodtak, hogy a marketinegesek vagy a sajtósok megsértődnek, és burkoltan fenyegetőznek egy-egy rossz kritika után. A forgalmazók nyomása ellen a tévések úgy védekeznek, hogy nem mutatják meg a teszteket a sugárzásig, de természetesen akkor is számítaniuk kell arra, hogy a munkakapcsolatot elronthatja egy őszinte, odamondós kritika.

"Mindig vannak súrlódások, mert a piac nehezen fogadja el, hogy a mi valódi ügyfelünk nem a gyár, hanem a néző. A gyár dolga jó autót csinálni jó áron, a miénk pedig, hogy ezekről elmondjuk a véleményünket - mondta Bazsó Gábor. - Az is előfordult már, hogy egy ideig nem adtak nekünk tesztautókat, de ezen már végképp csak nevetünk. Aktuális ítéletünk ugyanis mindig egy konkrét autóra vonatkozik, nem a márkára, így simán lehet, hogy a forgalmazó pont egy zaftos dicsérettől vágja el magát, amikor egy szidalmazó kritika miatt nem ad másik autót később. Főleg, hogy szerencsére rengeteg barátunk van, és akármilyen autót meg tudnánk szerezni. Így lett Ferrarink, Rolls-Royce-unk, nyilván nem pont a hétköznapi autókon véreznénk el."