A torgyán szabadsága

Maga a Buzera olyan laposra sikerült, hogy Tarlós polgármester intézkedésének emléke valószínűleg túléli a műsorét. Nagyon helyesen cselekedett egyébként a polgármester úr, hogy leszedette azokat a pfujos plakátokat. A szabadság nem egyenlő a szabadossággal, amennyiben a szabadság, az egy viszonylag konkrét dolog, szabadosságnak meg azt nevezek, amit csak akarok, feltéve, hogy éppen nálam van a fejesvonalzó.

Azért is cselekedett helyesen Tarlós úr, mert ehhez a kampányhoz elengedhetetlenül szükséges egy ilyen figura, aki fölháborodik, és nekilát letépkedni a plakátokat, hogy aki eddig nem fütyit meg puncit látott rajtuk, az most már lássa. Az ilyen faszos plakáthoz kell egy életnagyságú illusztráció.

De hát sajnos ez a plakát volt a legkreatívabb komponens a vállalkozásban. A műsor ugyanolyan unottan összedobott termék, mint a Csaó, Darwin, nyilván nem véletlenül, hanem azért, mert Árpa Attila áll mindkettő mögött. De lehet, hogy nem is áll, csak berántja a kétüteműt, aztán megy vissza az árnyékba. A műsor meg majd csak elműködik valahogy, ha összezárunk hat képernyőarcot meg egy tapsoltatóembert. Hogy mit csinálnak, az mindegy, ahogy a másik mestermunkából is látszik.

Ezek itt azt csinálják, hogy megpróbálják kispekulálni a választ kis színes kérdésekre. A kvízmester Bochkor Gábor. Nem, egyáltalán nem túl nagy feladat neki. Igen, hogyne, Bochkor Gáborban megvan az az empátia, emberismeret és figyelem, ami ehhez a munkához kell.

És persze az arcok is mind roppant mulattatóak, különösen Marjai Judit, aki tudjisten, mi okból került oda egyáltalán. Láthatóan egyiküket sem zavarja, hogy ott ül köztük Torgyán József. Verebes István, Havas Henrik és Para-Kovács Imre fesztelenül ülnek le jópofizni ezzel az emberrel, akihez nekik, magyar értelmiségieknek egyetlen kérdésük lehet: miért is van maga szabadlábon?

Torgyán Józseffel nem ülünk le kvaterkázni. Torgyán József nem Uhrin Benedek vagy Kokó. Nem hátbaveregetés, hanem megvetés jár neki, és ezek az urak, akik most együtt sütkéreznek vele, annak idején felismerték ezt. Meg azok az urak is, akik nem ülnek a kamerák előtt, de rábólintottak, igen, csináljunk sztárt a Torgyánból, meg van bocsátva minden, nagyon rendben lesz az, hogy Torgyán József, a TV2 sztárja.

És az se tűnt fel nekik, hogy Torgyán még annyira sem szórakoztató, mint Marjai Judit. Vagy Havas Henrik. Már akkor is csak kínjában röhögött rajta az ország, amikor miniszterként pofázta tele az összes híradót. Torgyán nem showman, mert ahhoz nincs elég esze, humora meg soha nem is volt. Egy velejéig korrupt, egykor veszélyes döbrögi, aki csak azért nem koppant elég nagyot, mert Szabadi Bélára esett. Semmi helye a TV2 képernyőjén. Hülyének Bácsfi Diána is elég hülye, de azért ha leül az asztalomhoz, akkor én felállok. A torgyán a rendszerváltás utáni ocsmányságok kvintesszenciája, akivel becsületes ember semmilyen közösséget nem vállal.

Ez az ember pont az, és semmivel sem több annál, amit a plakát ábrázol.

Szomorú arc, ugyebár.