Rafael
17 °C
30 °C
Index - In English In English Eng

’Olcsóbban tudunk majd tévézni’

2007.04.19. 10:39
Miért jó, ha törvénybe foglalják az állampolgárok tájékozódási szükségleteinek kielégítését szolgáló adók kötelező sugárzását? Egyébként is ki határozza majd meg, hogy mi elégíti ki az állampolgárokat? Mi lesz a kábeltévékkel a digitális átállás után? Sarkady Ildikó, a MEH médiapolitikai főtanácsadója a törvénytervezetről és a must carry-elvről beszélt az Indexnek.

Miért került be a törvénytervezet szövegébe, hogy a "vélemények sokszínűsége és a nemzeti kultúra megőrzését szolgáló rendelkezések, különösképpen azok a passzusok, amelyek az "állampolgárok tájékozódási szükségleteinek kielégítését" szolgáló adók továbbítását megkövetelnék a nagyobb műsorterjesztőktől?

Sarkady Ildikó: A Magyarország előtt álló átfogó médiaszabályozási reform szinte valamennyi jelenleg hatályos médiával foglalkozó törvényt érinti. Ez azt jelenti, hogy nem egyetlen törvényen belül kell megkötni a lehetséges és szakmailag még vállalható kompromisszumokat, hanem egy új szabályozási rezsim elemei között is meg kell találni a megegyezés lehetőségét.

Az egyébként az ORTT által is kifogásolt médiakoncentráció elkerülése érdekében volt szükség bizonyos tartalmakat érintő szabályozási elemek Dtv-be való beépítésére. Egyre erősödő nemzetközi tendencia a televíziók és a műsorterjesztők közötti úgynevezett vertikális integráció, ami a valódi sokszínűséget valóban akadályozó tulajdonosi összefonódások, kereszttulajdonlások kialakulását eredményezheti. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy az Alkotmányból levezethető értékek a szolgáltatók – egyébként természetes kereskedelmi törekvései miatt hátrányt szenvednek. Ezeket a káros hatásokat igyekszik a tervezet az Médiatörvényben eddig is szereplő must carry-kötelezettségek fenntartásával és egy újabb igen enyhe kötelezettség bevezetésével kiküszöbölni.

Ez a passzus, a kábelszolgáltatók értelmezése szerint, nem csak a digitális földfelszíni sugárzásra, de minden egyéb, más technológiát alkalmazó műsorszolgáltatóra is vonatkozik, így felmerül a kérdés, hogy az EU-irányelveivel összhangban van-e a piaci versenyt korlátozó tervezet? Vizsgálták-e már ezt a kérdést?

Szeretnék kimerítő választ adni ebben a kérdésben, mert számos elhamarkodott és meglapozatlan vélemény kering a sajtóban. A kérdést természetesen vizsgáltuk magunk is, és egyeztettünk a társelőterjesztőkkel, a közigazgatási egyeztetés folyamatában pedig az illetékes Külügyminisztériummal és a kérdésben ugyancsak érintett GVH-val.

Az európai közösségi szabályozást e kérdéskörben az elektronikus hírközlésre vonatkozó ún. Új Szabályozási Keretrendszer (New Regulatory Framwork) adja meg. Ennek egyik irányelve az ún. Keretirányelv, amely preambulumának (5) bekezdése szerint az elektronikus hírközlés szabályozástól függetlenül akár közösségi vagy nemzeti szinten a kulturális és nyelvi sokszínűség előmozdítása, valamint a médiapluralizmus védelme érdekében hozhatók jogalkotói intézkedések: „Az átvitel szabályozásának és a tartalom szabályozásának egymástól való elválasztása nem sérti az ezek között meglévő kapcsolatok figyelembevételét, különösen a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség és a fogyasztóvédelem biztosítása érdekében”. Így a szabályozást az európai közösségi jog szempontjából megalapozottnak tartjuk.

A tervezetben szereplő kötelezettségek, mivel a technológia-semleges szabályozás elvét követik, amit szintén az Új Szabályozási Keretrendszer ír elő, miden szolgáltatóra vonatkoznak, függetlenül attól, hogy milyen technológiával juttatják el a műsorokat az előfizetőhöz. Így a kábelszolgáltatók helyesen értelmezik a jogszabályt, amikor úgy látják, hogy a „must carry” kötelezettségek nem csak rájuk, hanem minden műsorterjesztő szolgáltatóra vonatkoznak.

A „must carry” vagy továbbítási kötelezettség lényege, hogy a műsorterjesztők részére előírják: közérdekből mely csatornákat kötelesek továbbítani az előfizetőhöz. A „must carry” kötelezettségeket az elektronikus hírközlést szabályozó, ún. Egyetemes Szolgáltatási Irányelv 31. cikke írja le. A tervezetben foglalt szabályozás az említett egyeztetések alapján maradéktalanul megfelel ezeknek az előírásoknak.

A „verseny korlátozásával” kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy ezek a kötelezettségek jelenleg is szerepelnek a Médiatörvényben. A tervezetben szereplő egyetlen új kötelezettség pedig csak igen enyhe módon korlátozza a versenyt: csak a legnagyobb szolgáltatókra vonatkozik, és csak azon csatornákra, amelyek a vélemények sokszínűsége, a nemzeti kultúra megőrzése és más alkotmányos szempontokat szolgálnak. Ráadásul a továbbítás feltételeit a szolgáltatóknak kell meghatározniuk, a hatóság kizárólag azt ellenőrzi, hogy a szolgáltatók betartják-e azokat a feltételeket, amelyeket saját maguk állítottak össze. Véleményünk szerint ez aligha lehet az alkotmányosan szükségesnél jobban versenykorlátozó hatású.

Milyen szempontok alapján ítélnék meg, hogy mely tartalmak számítanak az "állampolgárok tájékozódási szükségleteinek kielégítését" vagy az "etnikai kisebbségek nyelvének ápolását" elősegítő tartalmaknak? Mely hivatal, testület feladata lenne ennek megállapítása?

A tervezet szerint ezen kötelezettségek betartását (nem a kiszabását) az NHH ellenőrizné. A Keretirányelv 8. cikk 1. bekezdése szerint az NHH számára előírható ilyen feladat. Ebben a kérdésben úgy látjuk, hogy a médiaszabályozó hatóság szakhatóságként való bevonása indokolt lehet, erről még további egyeztetések folynak.

Véleménye szerint előfordulhat-e, hogy a Duna Televízió és az MTV csatornáinak terjesztésén túl egyéb más adók sugárzását is kötelezettségként írják elő már a multiplexek üzemeltetésére kiírt pályázatban?

Nem tartom kizártnak, de erről még folynak a tárgyalások. Az Országgyűléshez benyújtandó tervezetben már szerepelnie kell az a kötelezettségi rendszernek, amelyet a pályáztatás során a kiírónak majd érvényesítenie kell.

Véleménye szerint milyen hatással lehet a televíziós- és kábelpiacra, ha a digitális földfelszíni sugárzás inkább az ingyes multiplexek modelljét követi, vagyis a tematikus csatornák sem számíthatnak előfizetési díjra?

Az erős multiplex szolgáltatói modell lényege éppen az, hogy az állam – a kötelezően és ingyenesen továbbítandó csatornák körének meghatározásán túl - nem köti meg a szolgáltató kezét a tekintetben, hogy ingyenes, fizetős vagy vegyes szolgáltatói modellt alkalmaz. Ez olyan üzletpolitikai döntés, amelynek meghozatalakor a szolgáltatónak majd azt kell mérlegelnie, hogy melyik megoldással tudja a felhasználók és a műsorszolgáltatók számára egyaránt vonzóvá tenni a platformot.

Várakozásaink szerint egyébként a földfelszíni digitális műsorszórás – ahogy Európa más országaiban is – hatással lesz a többi műsorterjesztési platformra is. Általánosságban elmondható, hogy a földfelszíni digitális műsorszórás elindulása az előfizető számára a platformok versenyének erősödését, s így alacsonyabb árak és/vagy jobb kínálatot és magasabb szolgáltatási minőséget (összességében tehát jobb ár-érték arány) elérését tette lehetővé. Remélem, hogy az utóbbi években a hírközlési tarifák folyamatos csökkenése mellett is évről évre inflációt meghaladó mértékű áremelést érvényesítő magyar műsorterjesztési piac is a verseny irányába mozdul.

A tematikus csatornák egyik legfőbb problémája az, hogy lényegében nem férnek hozzá a reklámpiachoz, így a legfontosabb, sok csatorna számára pedig az egyetlen bevételi forrás az előfizetőktől a kábelszolgáltatókon keresztül beszedett műsordíj. Ennek oka a két országos kereskedelmi televízió reklámpiaci dominanciája. A szabályozási kereteket a tervezet a Médiatörvényhez képest nem változtatja meg, csupán hatékonyabb piaci felügyelete biztosít. A tematikus csatornák finanszírozási kérdését a Nemzeti Audiovizuális Média Stratégia keretében vizsgáljuk és a Médiatörvényt felváltó új törvényekkel az indokolt mértékben segítjük, újraszabályozzuk.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!