Exhumálták a Szomszédokat

Néha, főként, ha zsírosat eszem, és utána iszom is rá, szoktam még Etussal álmodni. Látom, ahogy a zöldségesnél áll, vagy éppen az agyagozó korong fölé hajol, majd Vukán György népi zenekarától kísérve mélyen a kamerába néz, sokatmondóan elmosolyodik, és felkrákog valami roppant bölcset a kenyéráremelésről, a politikai árkok betemetéséről, mert hát kis nép vagyunk, meg a munka gyümölcse, és egyébként is jól csak a szívével lát az ember, mert ami fontos az a szemnek ugyebár.

hamar rájöttek, hogy unalmas lakótelepi mindennapokat az erkélyről is nézhetnek

Egyre homályosabb ez a kép, Almát sem tudom már bármikor felidézni, ahogy fűzős takarítónő cipőjében kávét és sört szolgál fel, és van, hogy hosszú perceket töprengek, hogy hogy is hívták Bajor Imrét, amikor langymeleg fodrászkisasszonyt játszott. A kereskedelmi televíziózás tönkre vágta a Szomszédokat: a tévé előtt műszálas otthonkában krumplit pucoló panelfeleségek hamar rájöttek, hogy unalmas lakótelepi mindennapokat az erkélyről is nézhetnek, Gábor Gábor nem egy Jockey Ewing, a szappanopera pedig valamivel több annál, mint hogy fél tucat szereplő különböző felállásban közhelyekkel vagdalkozik egy kamera előtt.

Poraiból

A közszolgálati televízió azonban a "nosztalgikus pártműsorok új köntösben" sorozat részeként Dévényi Tibor Három kívánsága után a Szomszédokat is exhumálta, az új verziót ezúttal Életképeknek hívják, és nem egy szocialista lakótelepen, hanem légkondicionált, parkettás polgári lakásokban játszódik.

A döcögő élettelen párbeszédek azonban nem változtak, Csűrös Karola, aki most fogorvost játszik, még mindig magvasakat mond egyenesen a kamerába, és a többiek, Kulka János, Hegyi Barbara vagy Kováts Adél is úgy beszélnek, mintha egyenesen a súgógépről olvasnák. Persze minderről az író-rendező, Horváth Ádám tehet, aki valamiért úgy gondolja, hogy épeszű emberek estnek hívják az estét, és a boltban, az utcán vagy éppen a konyhában olyan szavakkal dobálóznak, mint pompás, átszellemült vagy csermely. Ráadásul a szereplők valami érthetetlen okból a legérzelmesebb jelenetekben "és" helyett csak lírai "s"-t búgnak, pedig ilyet utoljára Pilinszky csinált, ő is csak azért, hogy kijöjjön a ritmusképlet.

legfeljebb ott több az egy percre jutó agyátültetés

Erőltetett, sablonos sztorit mesél el az Életképek, és ezt még az sem menti, hogy egyes kereskedelmi csatornákon hasonló történetekkel naponta milliókat lehet a képernyő elé ültetni, legfeljebb ott több az egy percre jutó agyátültetés, semmiből előbukkanó ikertestvér, vagy spanyol szerető. És akkor még nem is beszéltünk a műsoridő jelentős részét kitöltő stúdióbeszélgetésről, ahol a rosszemlékű Családi kör hagyományait felelevenítve süppedős bőrfotelekben, megnyugtató ürülékbarna háttér előtt pszichológusok elemzik a cselekmény váratlan fordulatait. A nyolcvanas évek kísért, már csak a Tévémaci hiányzik, hogy köpjön egy jó nagyot.