Európai seggrepacsi

Valahol, valahogyan - nyilván erőszakos aktusban - megfogant az ötlet, hogy az unió gondolatát (mármint azét, amelyikhez most tendálunk) a legjobb lenne talkshow-ban lenyeletni a néppel, merthogy mégiscsak ciki, hogy a nemzet jó része még ott tart, hogy az államhatár a valóságban is piros, tulipánnal van bevetve, sej. De nem ám úgy direktbe, hogy emberek, akarjatok Európába befáradni, hanem mintegy a műsor hangulatával kommunikáljuk a közönségnek, hogy európainak lenni vidám, érdekes, sőt szexis dolog. Ugyebár nem ez az első eurodebil kezdeményezés, vagyis olyan koncepció, amely összefügg az Unióval, és más értelme nincs is - de hazánk médialegendája minden bizonnyal az élbolyban tekeri a szobabiciklit.

Ahhoz nem kell Friderikusz, hogy levezesse a műsort, elvégre a teljesítménye alapján Rókusfalvy Pál is korrepetálhatná, sőt a showműfaj egykori pionírja még tanítványa, Claudia mögött is elmarad, pedig az nagy szó. Mintha ott se lenne, mintha nem is venné a kamera, csak a leendő adás egy korai próbája folyna. Műsorvezetői tevékenysége nyomán a műsor csontváza is kilátszik, mondhatni, minden mozdulatával nyílt törést okoz. Mikor készítettek utoljára olyan szórakoztató tévéprogramot, ahol elhangozhat, hogy "most pedig az úgynevezett Plusz rovat következik, amiben elmondunk egy vicces hírt"? Ugyanígy konferálja fel a Kutatás rovatot is (az átmenetet azzal biztosítva, hogy "most menjünk tovább"), épp csak az Önök kérték rovat hiányzik a végéről; mintha téeszek névtáblái sorjáznának az út mentén. Akár a címe is lehetne Az Európai Unióról Elnevezett Televíziós Termelőszövetkezet Műsora.

Különben a műsorvezető maga se tudta - legalábbis a felvétel idején -, mi is lesz a címe a munkának végül: a felvételen még nevezte szenzációs meg szabad Európának is. Mindegy, igaza van, jobb meg se jegyezni.

A téma Európa, a cél a magas nézettség... magától értetődik, hogy akkor a műsor fókuszában a Hogyan, mennyit és mikor dugnak Európában? kérdés áll. Jé, a németek már tizennyolc évesen elvesztik a szüzességüket, vajon mit szól ehhez a jelenlevő német nő?

Ott van ugyanis hat darab európai polgár, vagyis külföldi emberek, akiket az ismertető nagylelkűen társműsorvezetőnek nevez. Kissé talán a Heti hetes szerkezetére hajaz a berendezkedés, egy jelentős különbséggel: ezek az emberek körülbelül először vannak képernyőn. Ezért nem mindig kellemes őket ott látni.

Ettől függetlenül vannak a társalgásnak jó pillanatai, némely vendég hozott magával egy-két poént, mások majdnem-döntetlenre ki tudják hozni az Obershowmeister alamuszi félmosollyal előbüfizett, intimsanyis kurkászásait, hogy "hát aztán édes lányom, mikor ejtettek meg?", meg hogy nálatok basznak-e állatot. Szerencsétlen Eszenyi Enikő, mint fidres-fodros selyemvállbojt, fityeg az oldalán - próbál talpon maradni az iszapban, hősiesen, ám reménytelenül, "itt köztünk, Európában", ahogy Friderikusz fogalmaz.

S hogy mit tudunk meg Európa népeiről? Erről elég annyi, hogy a francia Napóleonnak, az olasz Caesarnak, az ír meg Szent Patricknak öltözött, az endékás csaj meg persze vetkőzik. Hogy a mókás nemzeti hírek pár hónapos bulváranyagok feldolgozásai, és Magyarországot Sándoron és Eszenyin kívül a United együttes képviseli. Meg még valami, amit már említettünk: a Külügyminisztérium húszmilliója. És ehhez viszont Friderikusz kell. Igaz, hogy épp csak lezavarja a műsort, igaz, hogy néha azt se tudja, melyik kamera veszi, és hogy beszélgető emberként annyira izgalmas és hiteles itt, mint az a bizonyos guminő (igen, guminő is volt). Mégis képes volt arra, hogy lebonyolítsa ezt a kis tranzakciót a külügyi és a saját tárca között - hát hadd vigye. Annyi ostobaságra, annyi bolhacirkuszra van itt pénz, hogy hülye, aki nem használja ki a hülyéket.

Így igazságos, hiszen elszámolnia nem neki kellene, hanem a közpénzből szponzorkodó hivatalnak. Viszont teljes akkor lesz az igazság, ha egyben Friderikusz Sándor mint showman végleg megbukna, és soha többé nem fizetne neki előre senki. Seggrepacsiért pedig utólag sem.