Orsolya
7 °C
15 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Minden, ami Marsi Anikó mögött van

2006.07.17. 09:01
A háromfejű kutya és az androgün kislánykisfiú közötti riportban egy sötét ház sötét szobájában üldögélő idős ember sötét cipőjét pásztázza a kamera. A narrátor ismerteti a szomorú történetet, miközben az érintett vágóképként, némán figyel és titokban talán azt reméli, most már minden jó lesz, hiszen szerepel a tévében. Hammer Ferenc médiaszociológus az RTL Klub Fókusz című műsorának szegénységábrázolásáról írt könyvet.

A Fókuszt mindenki ismeri, nincs még egy a hazai tévéműsorok közül, amit napi egy-kétmillió ember nézne közel tíz éve folyamatosan. A Fókusz sok mindenre jó, például nagyszerű beszédtéma a vacsoraasztalnál ("láttad, drágám, a szűzhártya-helyreállító operációt a tegnapi adásban?"), fél-ismeretlenekkel folytatott kínos társalgáskor tökéletes mentsvár ("apropó, képzelje, a hölgynek pénisze is volt!"), nem utolsósorban pedig médiatudorok kedvelt példája a televíziós bulvárszemétre.

A szenvedés és nyomorúság áruba bocsátása adott, a jelenség feletti aggodalom pedig egyaránt burjánzik a nézők, a tévékritikusok és szabályozók körében. Hammer Ferenc médiaszociológus azonban az évtizedes közhelyek mögé tekintve elemzi a Fókuszt. Pontosan miért ciki? Miért káros? Miért nem az? Mit mutat, hogyan és főképp: miért?

Néma szereplő

A kötetből kiderül, hogy a mindenkori Fókusz-néző két-háromnaponta találkozik szegényekkel, akiket a műsor jellemzően nyomorúságos, konfliktusokkal és testi problémákkal terhelt csoportként ábrázol.

A vizsgált riportokban a szereplők megjelenítésének fele beszéd nélküli történet, az összes megnyilatkozás kétharmada a riporter szájából hangzik el, azaz a néző nem az érintettől ismeri meg a történetet. A riportok nem magyaráznak, nincs szó összefüggésekről vagy folyamatokról. A Fókusz szegénye tehát gyakran néma, de akkor sem szószátyár, ha megszólal. A több mint háromszáz Fókusz- riportot tartalmazó mintában a leghosszabb riportalanyi megnyilatkozás is csak 58 szóból áll: egy szomorú anya szájából hangzik, aki a spirálos fogamzásgátlás és a szex közbeni óvszerhasználat sikertelenségéről beszél, két hermafrodita gyermeke kapcsán. Hammer felhívja a figyelmet: szerkesztői döntés az is, hogy a szegénységriportok kétharmada fény nélküli, homályos képeket mutat - a szerző által megkérdezett Fókusz-szerkesztők szerint egyszerűen azért, mert az valahogy beleillik a történetbe, összefügg a fizikai széthullás tematikájával.

Kettészakadt társadalom

A könyv tudományos mű, de nemcsak társadalomkutatónak és tévéseknek érdekes olvasmány. Mindenkinek hasznos, akivel megtörtént már, hogy a Fókusz előtt ragadt, és - tegye a szívére a kezét! - kevés ember akad, akivel még soha. Hammer több oldalról közelít: a riportok elemzésén kívül a hazai bulvárforradalom jellegzetességei mellett a Fókusz történetére, fogadtatására, műfaji jellegzetességeire is kitér, illetve tárgyalja a társadalmi szövevényt, amelyben ez a kulturális termék létrejött és működik.

Hammer összegzése szerint a műsor maga is hozzájárul a társadalom kettészakadásához azzal, hogy a szenvedés övezte, helyzetükért kizárólag magukat okolható számkivetettek csoportjára, és az életüket eredményeik alapján meghatározott komfortban élő többiekre osztva ábrázolja. A szenzációra törekvő műfaj gátat szab annak, hogy megismerjük az egyes ember valódi helyzetének és a probléma valódi szélesebb, társadalmi, politikai körülmények közé ágyazott okát. Hammer Ferenc szerint a műsor ráadásul "rátesz két lapáttal az illető helyzetre", vagyis a valódinál szomorúbb sorssal ábrázolja a szereplők életét.

A közszolgálati köntösbe bújtatott szenzációműfaj ideáltípusa a műsor, ami a nyomorúságon túl, mögött és felett nem mutat, a körülményeket, az állami, szociálpolitikai felelősséget kívül rekesztve, az egyes ember felelősségében állapítja meg a szenvedés okát. Mindezt a mindenható nézettség versenyében, ahová a tévészegény kizárólag szenvedése, nyomorúsága okán nevezhet.

Hammer Ferenc
Közbeszéd és társadalmi igazságosság. A Fókusz szegénységábrázolásának értelmezése
Gondolat Kiadó, 2006.