Carter doktor viccet mesél

Van az a kórházsorozat, amiben a hordágyakat mindig rohanva tolják végig a folyosón, miközben azt üvöltik, hogy "Készítsék elő a műtőt!", vagy hogy "Hozza már valaki a defibrillátort!". Az ilyesmit jó nézni, mert könyékig tocsog a vérben, mégsem horror, hősies mégis életszerű és egyébként is olyan megnyugtató tudni, hogy van, aki képes krízishelyzetben is nyugodt hangon artikulálni, hogy "Üssük ki háromszázzal!"

És persze van az a kórházsorozat, amiben a fiatal, tehetséges, ámde lázadó sebész beleszeret a férjezett, de boldogtalan aneszteziológusba, az ápolónők az őszes halántékú kardiológussal flörtölnek az éjszakai ügyeletben, és mellesleg néha, a családi veszekedések és a szerelmi drámák szüneteiben arra is jut idő, hogy pár mellékszereplő vakbelét kivegye valaki. Az ilyesmit meg azért érdemes nézni, mert orvosnak lenni mégiscsak érdekesebb, mint karosszérialakatosnak, és egyébként is olyan rövidek manapság a nővérkék köpenyei.

A szakszavakkal dobálózó, élet- és vérszagú kórházsorozatok legsikeresebb darabja itthon és külföldön is a Vészhelyzet, a kilencvenes évek közepén még az óvodai szlengbe is bekerült a kisrutin, meg az epinefrin, és a sorozat nézettsége azóta sem csökkent jelentősen. A klasszikus, baszós-életmentős kórházsorozatok pedig a Kórház a város szélén és a Klinikák óta mindig is a legnézettebb műsorok között voltak, valószínűleg ezért gondolta úgy a Tv2, hogy ellen-Barátok köztjét is tele kell zsúfolni epekedő nővérekkel és szerelmes orvosokkal.

Rezidensek

Szeretjük, na a fehér köpenyt, a klórszagú műtőket és az artériából fröcskölő bíborvörös vért: éppen ezért számíthat nagy sikerre az RTL Klubon debütált Grace Klinika, ami ráadásul ötvözi a realisztikus kórházsorozatok és a romantikus-köpenyes filmek legjobb hagyományait: vannak benne zsigerek és vágyakozó szemek is.

Ráadásul a seattle-i kórház fiatal rezidenseinek magánéletét és munkáját bemutató sorozatban még zenét is kevernek az események alá, mint mondjuk a Dawson és a haverokban, ahol minden lelkizés nagy távolba révedéssel, opálos szemekkel és egy soft rock számmal zárul. Aztán persze jön az újabb lelkizés és az újabb sláger. A Grace Klinikában dettó, csak a kettő közt még valaki átesik egy szívátültetésen. (A sorozat hivatalos site-ján ráadásul epizódról epizódra összegyűjtötték az előadókat és a számokat, így aki szereti az ilyen édesbús, "szar az élet, de olyan szép" - típusú dalokat, egy egész gyűjteményre való slágert találhat).

Emellett a sorozatban általában lassított felvételeken műtenek (feszült tekintett, majd lassan áttűnik a kép a véres szikére), sőt még az orvosok homloka is lassítva gyöngyözik, de hát ez illik az édesbús amerikai popzenéhez, és ettől még ugyanolyan izgalmas az újraélesztés és ugyanolyan vérpezsdítő, amikor egy traumás beteggel érkezik a mentőhelikopter.

Ráadásul az öt sebészrezidens kalandjait telehintették azzal a néha már-már groteszkbe hajló helyzetkomikummal, ami eladja a Szex és New Yorkot vagy éppen a Született feleségeket is, így van, ami ellensúlyozza a vakbél műtétek, érsebészeti beavatkozások és rektális feltárások egyhangúságát. Mert hát mi lehet viccesebb annál, mintha,mondjuk valakinek tévedésből megműtik a prosztatáját?

Aki szerette a Vészhelyzetet és rá van kattanva a Született feleségekre, az biztos élvezni fogja a Grace Klinikát is, a többiek pedig nézzék a főszereplő Ellen Pompeoért, aki ugyan nem fektet nagy hangsúlyt Dr. Meredith Grey hiteles megformálására, de még orvosi maszkban és hajhálóban is jobban néz ki, mint bárki a Jóban rosszban szereplőgárdájából.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!