Az imázsközpont horgerantaljai

2001.06.20. 08:09
Egy reklámstúdió számára a legfontosabb paraméter, ha egy kampányt kell kidolgozni, a termék. Ha ez a kreatív csapat az országimázsközpont (így, egybeírva helyes, de a nyelv nem tartozik olyan szorosan az országhoz), akkor a termék persze az ország. Nem könnyű feladat, mint látni fogjuk, könnyű belebukni. Azt is látni fogjuk, hogy ezt az alkotók is érzik, ezért nem is nagyon igyekeztek.
A kompozíció elemzését ezúttal száraz, szikár szerkezetben végezzük, elemeire bontva a plakátot. Munkánkat elősegíti, hogy magától is szétesik, atomjaira.

1. verbális objektum: fősor. Ide kerül a termék neve, például a csirkés szendvics, A mi autónk vagy ezúttal Magyarország.

2. verbális objektum: a szlogen. "Amit a szívedbe rejtesz" - ez a jelmondatunk, itt nyilván arra utal, hogy Magyarországot rejtjük a szívünkbe. Több gond is van ezzel a szlogennel. Az eredeti József Attila-verssor: "amit szivedbe rejtesz"; de az ismeretlen horgerantal ezt kevéssé találta ütősnek, és arcátlanul átírta, belepöttyintve egy névelőt. Arról nem is érdemes vitatkozni, hogy így jobb-e vagy eredetileg, mert önmagában is súlyos hiba átszabni József Attilát. A vers egyébként a maga teljességében egész másról szól, de ettől még megérdemli, hogy eredetiben közöljük (lásd a keretben).

1. vizuális objektum: Gólyamadár. Krúdy szerint gólyával álmodni jó barátot jelent, ezúttal azonban inkább egy olyan jó barátról lehet szó, aki a Happy End Kft-nek álmodott egy gólyát. Valószínűleg annak a rurális életérzésnek a szimbóluma, amit az ilyen gólyamadár jelent; illetve a népszaporulatra vonatkozó babonakörös utalás.

(Olvasói észrevétel) Közelebbről vizsgálva az illető madarat, észrevehetjük, hogy hanyatt repül. Árnyéka ugyanis fölötte látható, tehát vagy a tornaterem plafonjára vetül, ahonnan (pénzzel) kitömve lóg, vagy tényleg háttal lefelé suhan, ahogy a modern gólya szokott a vasbeton Kárpátok között.

2. vizuális objektum: érettségiző fiatalember csokornyakkendőben édesanyjára vagy érett kedvesére mosolyog. Jelenti azt is, hogy Magyarországon lehet érettségizni, meg biztos egyebeket is.

József Attila: Amit szivedbe rejtesz
Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

3. vizuális objektum: kislány a tizenhetedik századi feudális ízlésnek megfelelő ruhában. Tradíció és fiatalság; bár - remélhetően - nem egyszerű ebből Magyarországra asszociálni. Ebben segít a fősor, lásd fent.

4. vizuális objektum: zsidó fejek. Ez talán a legbetegebb komponens: egy kalapos és egy kippával fedett fejet ábrázol, homloktól lefele kitakarja őket valami bazi nagy gerenda. Mondanivalóján el lehet csámcsogni rosszindulatúan: itt vannak, köztünk vannak, de arcuk nincs. Vagy jóindulatúan: Magyarország a tolerancia hazája, de most csak a kalap fért ki, a fotós rendes kislány, csak még tanulnia kell.

5. vizuális objektum: kisfiú a templomban. Arcán vagy kíváncsiság, vagy menekülésvágy látható. Jelképezi, hogy Magyarország keresztényféle állam, és a templomba egész kicsi gyerekeket is beterelnek.

A fentieken kívül a plakát semmiről sem szól. Szerkezetének előfutára a Vonyarcvashegy-Balaton jellegű képeslap, ahol különféle fotókat passzintottak a felirat köré, illetve a fonyódi üdülőprospektusok horgászokkal és vízibiciklivel. Ennek a tapétának több változata van, előfordul rajtuk fejetlen katolikus pap és más szimboloid látványok, de a forma azonos. Jobb lesz-e ettől magyarnak lenni? Jobb lesz-e az ország külföldi megítélése? Egyáltalán el lehet-e magyarázni egy idegen földről jött látogatónak, mi is volna ez az egész? Aligha. Az viszont nem kérdéses, hogy munkahelyteremtés szempontjából ez a kampány egyedülállóan hatékony. Jól fizetett, bizonyos értelemben elismert és félálomban is végezhető munkát ad néhány olyan lelkes fiatalnak, akiknek a nemvirtuális, üzleti életben jó szívvel még egy vidéki búcsú plakátját sem szabadna elkészíteniük. Politikailag mindezt a tehetségtelenség pozitív diszkriminációjaként lehetne védeni, de sajnos ezt régebbi kifejezéssel kontraszelekciónak nevezik.