Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Média cikkek
- Puzsér Róbert és a Fókuszcsoport is nekiment Dancsó Péternek
- Ahol egy démon simán elmegy gyorsétterembe dolgozni
- Az Apatigris inkább házimacska, de kandúrkodni vágyik
- Meghalt Joe Ruby, a Scooby-Doo rajzfilmsorozat egyik alkotója
- Van olyan fajtája a szexuális erőszaknak, amiről én is most hallottam először
Hétköznap este tizenegykor egy tisztességes karosszérialakatos már rég hidegvágóval álmodik, vagy legfeljebb a Private Goldot nézi a takaró alól, persze lehalkítva, nehogy az asszony felkeljen, amikor Maya Gold azt visítja, hogy kámonfákmájessz. Az értelmiség azonban még csak ilyenkor kezd mocorogni, az egyetemi tanárok félreteszik a szakirodalmat, a cégvezetők becsukják a Financial Timest, a bátortalanabb reklámszövegírók pedig hazabotorkálnak a Szódakertből. És mindannyian a távvezérlő után nyúlnak.
Viszonylag kicsi, de annál szorgalmasabban fogyasztó réteg ez, hibridhajtású felső-középkategóriás autót, tölgyfahordóban érlelt viszkit vagy fogselymet például csak ők vásárolnak, így a hirdetők nyomására még a kereskedelmi adók is szoktak nézhető, érdekes műsorokat pakolni a késő esti műsorsávba. Az RTL Klub például Kepes világkörüli szociologizálásával, a XXI. század nosztalgiariportjaival és a Maffiózókkal készül az éjszakára, a Tv2-n pedig ott van a Propaganda vagy éppen a Strucc.
A közszolgálati televízió persze még mindig azt hiszi, hogy a lakosság túlképzett fele lefekvés előtt György Péterre és Réz Andrásra vágyik, és nem jön az álom a szemére, amíg Bethlen János egy félhomályos stúdióban azt nem suttogja, hogy posztmodern társadalomfejlődés vagy decentralizált államhatalom. Beszélő fejek, sok közeli és az ázott kordzakóra emlékeztető értelmiségi szag.
Eddig ez az m2 kissé penészes falú stúdióba volt zárva, műholdon terjedt csak, most viszont már a Tv2-nek is megvan a saját vitaműsora, ahol gyorsuló világunk problémáit feszegetik nagy hozzáértéssel. Mondjuk ki a hosszú rávezetés után: a Mutató tulajdonképpen egy kicsit elhúzott Napzárta (leszámítva Jakupcsek élvonalbeli frizuráját), amit az Orion űrhajó amúgy trendi díszletei közt vesznek fel. Bárdos András, Jakupcsek Gabriella és Frei Tamás a retro irányítópultnál.
Fogalmam sincs, hogy ezt miért kell élőben adni, hiszen még a stúdióban szorongó bértapsolók sem tapsolnak, csendben ülnek, mintha csak krepp-papírból vágták volna ki őket, az interaktivitást pedig csak az az öt-hat sms jelenti, amelyek vég nélkül kerengenek a kép alján. Talán Jakupcsek Gabriella estére megfáradt mosolya, és Bárdos András álmos szemei kellenek a hitelességhez.
A három műsorvezetőre ráadásul egyszerre két vendég jut, és ez még akkor is rémisztő túlerő lenne, ha udvariasan meghallgatnák egymás kérdéseit és a válaszokat. De persze három nagy név egy stúdióban, Bárdos félbeszakítja Freit, mire az nagyobb hangerőre kapcsol, Jakupcsek mosolyvillantással próbálkozik, de Frei egy lágy bocsánatgabival és egy finom taszajtással hárít, megkaparintja a szót, támadásba lendül, kicselezi az egyre kisebb lelkesedéssel próbálkozó Bárdost, és kapura lő. Eközben Martonyi János és Sárközy Tamás is mondana valamit, de nem nagyon lehet érteni miről van szó, egyszerre legalább hárman beszélnek. Talán feliratozni kéne, vagy 5.1-es hangrendszeren külön hangszórót rendelni minden szereplőhöz.
Az este legnagyobb vesztese egyébként Bárdos András, aki tulajdonképpen egyetlen kérdést tud csak feltenni, arra sem kap választ. Jakupcsek Gabriella pedig jó feleség, nem szól bele a férfiak dolgába, mond egy-két bájosat, majd visszahúzódik. Még jó, hogy kávét és sós aprósüteményt nem szervíroz mosolyogva.
A téma mellesleg a közeledő választási kampány, amit az értelmiségi főműsoridő ellenére csak a már ezerszer megrágott és visszakérődzött sablonok alapján tárgyalnak ki: van itt családokat szétszakító politikai szembenállás, negatív kampány és a hétköznapi élet túlpolitizáltsága. Megannyi üres újságírói toposz, ami meggátolja a rendes politikai elemzést, és csak nyugodt, senkit sem zavaró populizmushoz vezet, nem az események megértéséhez. Verebes István szelleme piruettezik át a színen.
Az élő műsor végül odáig fajul, hogy a három műsorvezető elköszön, majd főcím, és újból visszakapcsolnak a stúdióba.
"Judit, még adásban vagyunk" - pisszeg az ORTT volt elnökére Frei Tamás, Bárdos András pedig elnézést kér. Első adás, lesz ez talán jobb is, a homloka pedig csak azért nem gyöngyözik az idegességtől, mert éppen az előbb törölte meg a kamera előtt.
Reméljük igaza lesz, mert ha nem, hát a Tv2 a Mutatóval élő adásban küldi máglyára leghitelesebb arcait: leönti őket benzinnel és még gyufát is ad a kezükbe, hadd gyújtsanak be előzékenyen ők maguk egymás alatt.