Nincs arany, nincs néző

A magyar olimpiai csapat sikerei, meg persze csetlése-botlása eddig nem vonzott túl sok nézőt az m1-re és az m2-re, ez nem meglepő, hiszen a közvetítések nagy része hajnaltól kora délutánig zajlik. És még egyetlen aranyat sem nyertünk.

A legnézettebb műsor az augusztus 17-ei férfi kalapácsvető-döntő volt, amikor Pars Krisztián a legjobb eredménnyel jutott a fináléba, de végül csak negyedik lett (Nem tudta berántani, na). Ezt a közvetítést az AGB Nielsen statisztikai adatai alapján 812 ezren látták, ezzel a negyvenegyedik legnézettebb műsor lett a héten (a reklámozóknak fontos 18 és 49 év közötti korcsoportban a műsor azonban nem tudott bekerülni a legnézettebb ötven közé).

Nézett volt még az augusztus 13-ai német-magyar női kézilabda-mérkőzés, amit majdnem 700 ezren láttak az elektronikus nézettségmérési rendszer adatai alapján (végül egy góllal nyertünk, szoros meccs volt), de sokan ültek le azért is, hogy csörtéket nézzenek, a női egyéni párbajtőr döntőt például 611 ezren nézték augusztus 13-án (Nébald-Mincza Ildikó harmadik lett).

Az esti összefoglalók rendre csúnyán kikapnak, a múlt héten például átlagosan mindössze 450 ezren kapcsoltak a nyolc órás olimpiai hírekre, miközben a Tv2-n a Hal a tortánra átlagosan 902 ezren, míg a Vacsaoracsatára az RTL Klubon 1 millió 295 ezren voltak kíváncsiak. Vagyis Hajas László konyhai mutatványai mégiscsak izgalmasabbak, mint a párbajtőr.

Annyi biztos, hogy az olimpiai közvetítések ideje alatt minden egyes nap 3 és félmillió ember kapcsol legalább egy percre a köztévé egyes vagy kettes csatornájára. és a legelhivatottabb olimpiai közönségnek az adatok tanúsága szerint az ötven év felettiek bizonyulnak. Vagy ők azok, akik ráérnek tévézni délelőttönként. Az is igaz, hogy sokan valószínűleg a munkahelyükön néznek bele a versenyekben, az AGB mintájában viszont ilyen készülékek nincsenek. (Az iskolai végzettség és a társadalmi státusz vizsgálatából egyébként kiderül, hogy a felsőfokú végzettségűek és a magas státuszúak érdeklődnek a legjobban az olimpia iránt, a nézők legnagyobb hányada pedig budapesti lakos, vagy nagyvárosokban él.)

Van arany, van siker

Pedig nem mindenhol ennyire nézetlen az olimpia, ahol van arany, ott vannak nézők is. Például az bátran kijelenthető, hogy Michael Phelps úgy kellett az NBC-nek, mint a magyar olimpiai csapatnak kéne az első aranyérem. A csudaúszó még be sem vizezte a híres cáparuhát, a mögötte álló PR-gépezet már azt sulykolta az amerikai nézők fejébe, hogy valami kivételeset fognak látni, ezt nem szabad elmulasztani semmiképpen.  És persze nem is túloztak, nyolc aranyat nyert a furcsán szögletes arcú ember, így például az olimpia első szombatján az NBC olyan napot produkált a 24.1 milliós nézőszámával és 27 százalékos közönségaránnyal, amilyet 1990 óta nem tudott.

A folytatásban kissé lohadt a nézőkedv, az első pár napban átlagosan 17.7 milliónyi amerikai jutott naponta az NBC-nek az esti főműsorban, ami azért még mindig tisztességes adat - a másik négy network-tv (CBS, FOX, ABC, CW) összesen nem tudott ennyit felmutatni.  A közvetítési jogokért majdnem egymilliárd dollárt kifizető NBC tehát jól járt a tetemes a befektetéssel (a reklámbevételek már az olimpia nyitónapja előtt meghaladták a költségeket), habár annak nem mindenki örül az USA-ban, hogy a számukra fontos eseményeket (pl. úszódöntők) csak a keleti parton adják élőben, a 4 órával hátrébb lévő nyugati parton pedig csak felvételről - de úgy, hogy közben a képernyőn ott villog a LIVE azaz "élő" felirat.

 Michael Phelps aztán a tizedik olimpia aranyával (összesítésben) elérte azt, amit az NBC a sorozataival és egyéb műsorával nem tudott: 40 millió nézőt ültetett le a tévékészülékek elé kedden este 10 órakor (keleti parti idő szerint). Egy órával később, amikor 11. aranyát nyerte egy váltó tagjaként, már 42 milliónyian figyelték az eseményeket, pedig ebben a sávban nem szoktak ilyen nézettséget produkálni a tévék a tengerentúlon.

Ami az olimpia elmúlt hetét illeti, az NBC fejesei ismét dörzsölhetik a tenyerüket, a nézettség az egekbe szökött, és ezzel párhuzamosan a riválisok adását a kutya sem nézte, pedig a CBS egy párcserés sorozattal, a Swingtownnal is bepróbálkozott - hiába, a nézőknek inkább súlyemelők és szőrös hátú lengyel diszkoszvetők kellenek. A Nielsen legfrissebb adatai szerint múlt vasárnapig a pekingi olimpia átlagnézettsége 29.8 millió néző volt, ami 14 százalékos emelkedést jelent az athéni olimpiához képest, egyben a legnézettebb olyan olimpia 1992 óta, amit nem az USA-ban rendeztek.

A Variety információi szerint a britek is szeretik a pekingi olimpiát, hiszen Paula Radcliffe maratonfutónak hajnali egykor (!) 2 millió néző szurkolt a készülékek előtt - hiába, mert csak huszonharmadik lett. A briteknél egyébként eddig a 100 méteres síkfutás döntőjét látták a legtöbben, Usain Bolt káprázatos világcsúcsát 5.8 milliónyian izgulták végig élőben.

A megnyitó volt a legnézettebb

Persze a sport még így is csak kevesebb embert vonz, mint a show, amit jól mutat, hogy az olimpiák legnézettebb száma mindig a szabadfogású esztrádműsor és maratoni csillogás, vagyis a megnyitó gála.

A Nielsen például Kínában is mér, (na persze nem az egész országban, csak 14 régióban) adataik szerint 387 millió kínai látta a megnyitót, ami a vizsgált lakosság 62,3 százalékát jelenti. A mérés alapja 14 000 háztartás volt, az ország legtehetősebb városaiból és régióiból kiválasztva (Peking, Shanghai, Tinajin, stb.), és összesen 623 millió lakost képviselve. Egy másik cég, a londoni TNS Group adatai alapján a nézettség még magasabb volt, ők 68.8 százalékos közönségarányt mértek, ami az 1,3 milliárdos lakosságban 842 milliós, egészen elképesztő számot jelent.

Az Egyesült Államokban az időeltolódás miatt 12 órás késéssel adták csak a megnyitót (persze aki akarta, élőben követhette a netes közvetítést), és mivel a sajtónak így volt ideje megfelelően lelkes hangú cikkekben méltatni a látottakat, a nézettség a vártnál is magasabb volt. A pekingi megnyitó minden idők legnézettebb ilyen olimpiai eseménye volt, ha nem számítjuk az Észak-Amerikában rendezett olimpiai játékokat. Míg az athéni megnyitót 25,4 millió néző követte, a pekingi parádéra 34,2 millió néző volt kíváncsi. A briteket is érdekelték az egyszerre doboló kínai munkások, itt 50 százalékos volt a share, azaz az ekkor bekapcsolt tévékészülékek felén ez a program ment (még szerencse, hogy nem volt valami krikettmeccs ezzel egy időben). Ez 5,5 millió nézőt jelent, ami annyira nem magas szám, ha az athéni megnyitó 15 millió körüli nézői tömegét nézzük. Hiába, valakinek dolgoznia is kellett a szigetországban.

Az ausztráloknál átlagosan 3,3 millió nézőt érdekelt a megnyitó, de volt olyan időszak is, amikor 6 millió ausztrál figyelte az eseményeket. Első ránézésre jónak tűnnek a német számok is, hiszen 7,7 millió germán ült le péntek délután a tévé elé, de ez csak 52.3 százalékos share-t jelent, míg a 2006-os futball-világbajnokság döntőjét 30 milliónyian látták, ráadásul úgy, hogy nem is a németek játszották, hanem a franciák és az olaszok. És ha már itt tartunk: ami a francia nézettséget illeti, itt 4,4 millió nézőt érdekelt az esemény, az olaszoknál pedig 5.5 milliót.  Említésre méltó még a spanyol adat: itt 4,1 millió néző követte élőben az eseményeket, 1,2 millióval többen, mint az athénit.

A magyar nézettségi adat sem olyan rossz, közel 900 ezren látták a megnyitót, ami a délutáni idősávban 44 százalékos közönségarányt jelent. Persze a délutáni talk show-k és szappanoperák együtt még így is lenyomták a tévétörténet egyik legnézettebb adását.

Van még egy számunk, mégpedig a megnyitó becsült összesített nézettségéről: 2 milliárd ember, földünk lakosságának mintegy 30 százaléka látta az eseményt, ami akkor is jól hangzik, ha a fentiekből kiderült, hogy ebből 842 millió kínai.