Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMValószínüleg egy kubikus-táborba tartanak, legalábbis arcukról ezt olvasom le, és közben vidáman isszák a Borsodi sört (a sofőr természetesen nem), míg meg nem látnak egy lerobbant autót és egy idős hölgyet. Azonnal megállnak, és ennek meg is lesz a jutalma, mert a kocsiból egy bombázó száll ki, aki már a második kanyarnál odaadóan nyalja a sofőrt, aki átadta a kormányt az idős hölgynek, a mitfárer helyre pedig a lány apja ült.
Mindketten boldogok attól, hogy a lányuk egy büdös kurva, és egy vadidegen, rosszarcú segédmunkásra tapad. Hamarosan megérkeznek egy kies folyópartra, ahol már annyira lelazulnak, hogy azt már büntetni kellene, a brigádvezető például olyan táncot mutat be a friss macájával, hogy a Nap is lemegy inkább, csak ne kelljen néznie.
Összefoglalva tehát a Borsodi sörtől a fiúk kanosak lesznek és táncolni kezdenek, a lányok pedig felelőtlen kapcsolatokba kezdenek és úgy vigyorognak, akár egy túlöntözött fikusz.
Az üzenethez gratulálok, egészségükre.