Lajcsi és a közszolgálat

Lajcsi nem vész el, és át se alakul, akárhogy hülyéskedik a borotvával. Abban a pillanatban, amikor lejárt a szerződése a tv2-vel, már megjelent a közszolgálati csatornán, hogy folytassa, ahol abbahagyta. Ahogy megígérte: amíg ő él, addig Dáridó is lesz - és tessék, Dáridó van, csak másképp hívják, a tökéletes márkanevet kényszerűségből Szuperbulira kellett cserélni. Ezenkívül viszont minden maradt a régiben, ugyanazok a mulatásipari szakmunkások sürgölődnek körülötte, ugyanaz a korszerű giccs veszi körül - amibe belefér a szecessziós szökőkút és a nagymotor -, sőt ugyanaz a Natalia Oreiro szolgál nemzetközi különlegességként. Az egyetlen változás tehát, hogy mostantól nem egy kereskedelmi televízión, hanem az állami tévén szól a sramli, a jódli és a popfolk.

Így aztán kritikát nem érdemes írni a Szuperbuliról; minden, amit az előzményéről valaha leírtak, ugyanúgy vonatkozik rá. Azon viszont el kell tűnődni, jól járt-e az MTV Lajcsi szerződtetésével. Pontosabban azon, mit is kellene közszolgálaton érteni, és illik-e ebbe a fogalomba a Szuperbuli.

Előrebocsátólag jegyezzük meg: a Szuperbuli nyilván sokba kerül, ám még a csökkent értékű nézősereg is meglehetős értéket képvisel a reklámpiacon puszta tömegével, tehát joggal feltételezzük, hogy a reklámbevételek fedezik a műsor költségeit - ahogy az a szórakoztató programoknál elvárható. Az üzletet tehát egyedül társadalmi szempontból vizsgáljuk.

A közszolgálati televízión hagyományosan a politikai elfogulatlanságot, az objektív tájékoztatást szokás számon kérni. Lagzi Lajcsi ezen a pályán nem játszik, műsora az égvilágon semmiről sem ad tájékoztatást, sőt kifejezetten az a célja, hogy mindenféle információt elfelejtsen a néző, kiessen a kezéből az újság, és nézzen bambán a vasárnapi ebéd vacsorára megmaradt roncsai fölött előre, az európai jövő felé egyébként, ahogy arra majd még kitérünk.

Szokás aztán elvárni a minőségi műsorszolgáltatást. Nos, a Szuperbuli, miként a Dáridó is, a mulatósműsor műfaján belül a csúcsminőséget képviseli. Ezt könnyű belátni, ha megtekintjük mondjuk a Fásy-mulatót vagy az ATV hasonló profilú egyéb produkcióit, esetleg visszaemlékszünk a Magyar Televízió ilyenféle kezdeményezéseire korábbról. Lajcsinál nem lógnak mindenféle kábelek a képbe, profi hangmérnökök dolgoznak a keverőpultnál, megfelelő minőségű kamerák mozognak a gondosan kijelölt útvonalakon, olajozottan - zsírozottan! - működik a gépezet, folyik belőle vastag sugárban a szórakozás. Szóval minőséginek minőségi a teljesítmény, legfeljebb a feldolgozott anyag nem tartozik a magasművészethez. De hát tegye fel a kezét, aki kubai vakációjára Immanuel Kantot csomagol a szalmakalapba! Na ugye. Hát még aki itthon marad.

"Ez is a közszolgálati tévé feladata: hogy szociális hálót szőjön a televíziózás terében."

Ez a következő téma: gyakran hangoztatott vélemény, hogy a televíziónak, legalább a közszolgálatinak, arra kellene törekednie, hogy ne kiszolgálja, hanem művelje a népet; meleg pillantású pulikutyaként terelgesse a bölcsesség felé, s ezért a célért egyenesen tagadja meg tőle az olyan üres szórakozást, mint amit Jódlis Csocsesz és barátai nyújtanak. Az ám, csak ez a kutya már nagyon régóta el van ásva, és a sírján távirányító díszeleg - azóta nem működik ez a modell, hogy a művelendő nép ilyenkor egy mozdulattal elkapcsolhat oda, ahol nem donkanyarral meg ornitológiával traktálják délután hatkor, ahogy olajfoltosan hazaesik a munkából. Maga a televízió nem alkalmas a népművelésre: túl nagy a verseny, ahhoz pedig a tévé, különösen a főműsoridőben, túl drága játékszer, hogy pár ezer szépléleknek sugározzon műsort. A tévé, kedves telebarátaim, tömegmédium, amelynek - mert képes rá - tömegekhez kell szólnia. Ahhoz a tömeghez, ami van. Aztán, ha már fogjuk a tömeg tökét erősen, akkor lehet neki magyarázni a szépről és a jóról, de csak szőr mentén, csinosan becsomagolva, kolbásszal átkötve, hogy méltóztasson végighallgatni.

Megteheti azonban, amit a tv2 nem tehetett meg. Szögezzük le: a Dáridó nem azért került le a kereskedelmi csatorna a műsoráról, mert nem nézték. Azért kellett megválni tőle, mert nem azok nézték, akiknek a reklámozók többsége hirdetni szeret. A Dáridó a nyugdíjasok örömét szolgálta, az unokáktól és gyermekektől ritkán háborgatott nyugdíjasokét, akik estefelé már a keresztrejtvényhez fáradtak, a könyvespolcról már mindent elolvastak, amit életükben el akartak, cica megetetve, a kiskertben meg sötétedés után nincs mit tenni. Ilyenkor jött a jó öreg Lajcsi, és felidézte a régi szép szakszervezeti és brigádmulatságokat, s még ha a Dáridóban játszott zene nekik sem a meghaladhatatlan magasságokat képviselte, azért még mindig elviselhetőbb, mint a kortárs dübörgés.

"Az a másfél millió ember, aki igényli az ő műsorát, könnyedén megugorja a parlamenti küszöböt."

Ám a nyugdíjas nem vesz Ballantine's-t, sem Audit, csokoládét is csak az unokáknak néha, így a Ballantine's meg az Audi hirdetője inkább a Barátok köztöt és a Big Brothert tünteti ki figyelmével. Viszont a nyugdíjas is szívesen venne Audit, sőt még a reklámját is szívesen megnézi, csakhogy nincsen rá pénze - nem merő rosszindulatból tagadja meg az elvárható fogyasztást, hanem kényszerűségből. Nálunk úgy alakult, hogy az idősek többsége szegény - de erről nem tehet. Persze mindez evidens, csak azért posztuláljuk, hogy beláthassuk a következő kanyarban: a nyugdíjasoknak, illetve a célcsoporton kívül rekedteknek ugyanúgy joguk van a kikapcsolódáshoz (nyolc óra szórakozás!), mint bárki másnak, sőt ha méltányosak vagyunk, még sokkal inkább: légy ezentúl mindig boldog, míg én élek, nincs több gondod.

Ez is a közszolgálati tévé feladata: hogy kiegyensúlyozza a fogyasztási mutatók miatt torzult közszórakoztatási korfát, hogy szociális hálót szőjön a televíziózás terében. A Szuperbuli-típusú esztrád egyébként az európai állami televízióknál is elmaradhatatlan kellék, tessék csak körülnézni a Rai1-en vagy a spanyol TVE-n: szinte pontról pontra ugyanilyen mulatságok folynak hétről hétre, úgyhogy senki ne gondolja, hogy pont emiatt fognak minket leköpdösni az unióban.

Lajcsinak tehát a magyar médiatérképen helye van, egyszerűen azért, mert az a másfél millió ember, aki igényli az ő műsorát, könnyedén megugorja a parlamenti küszöböt, sőt bármely közteret is meg lehetne tölteni velük, úgy még többnek is néznek ki. De mivel ők nehezebben mozognak már, otthonukban kell nekik biztosítani a békés, nyugodt szórakozást, s Lajcsi erre bizonyítottan képes. Az MTV tehát, bármilyen paradoxnak tűnik is, Lajcsi leigazolásával a maga módján teljes erőből szolgálja a közt.