Magyar égen magyar ufó

Vettem megint Ufómagazint, nem tudom megállni évente háromszor, mindig azt hiszem, hogy tudom, mi van benne - úgynevezett hülyeség -, de azt is tudom, hogy a hülyeség diverzitása csak a rovarvilágéhoz mérhető, egyáltalán nem homogén dolog a hülyeség, hanem döbbenetesen sokszínű, de hiszen ez a fókaolaj a butaságkutatás pislákoló mécsesében; tizennégy éve már, hogy az Ufómagazin megjelenik minden hónapban, és sohasem üres, még csak nem is unalmas - egymás után hullanak el a humorlapok, Balázs-Piri Balázs és Krenner István nincsenek már sehol, Nagy-Bandó kis híján megtért, Farkasházy zavartan bandukol a Golgota felé, vállán kiskereszt, de az Ufómagazin tizennégy éve informál és szórakoztat a lehető legmagasabb szinten: poénjai a sztratoszférán túlról érkeznek, és bunkerromboló bombaként ütik át a médiabőségben elszarusodott ingerküszöböt.

Ez itt egy píárcikk, amennyiben az Ufómagazin vásárlására buzdít, de mégsem az, mert a termék nem rendeltetésszerű használatát propagálja, amitől a kakaóvaj kicsapódhat, de élvezeti értéke növekszik. Igen lusta cikk emellett, mert hiszen nincs másra szükség a kedvcsináláshoz, mint felidézni a kegyetlen erősre sikerült júniusi szám legjobb pillanatait, a nemzetközi telefonhálózatban ólálkodó földönkívülieket, a népmesékbe kódolt tértechnológiát, és azokat, akinek telefonkönyvében több idegen lény elérhetősége is ott figyel.

Itt találjuk régi barátunkat, a minden kör közepén állót, Hargitai Károlyt, aki töretlen buzgalommal cikkezik hazánk és a világ gabonaköreiről, s ugyanilyen rendíthetetlenül nyalogatja sebeit a régi Friderikusz-show-beli beégése miatt, amely "megfertőzte a tudomány kiválóságait" . Ott volt annak idején Hargitai mellett Kisfaludy György időfizikus, térgombolyító és mesemérnök - természetesen ő sem hiányzik a magazinból. Ezúttal aranylemezeket kapott, de nem a Mahasztól ám, az rögtön látható, oda van írva: "az aranylemezek egy szőke hajú, emberszerű idegentől származnak" , és rajzok vannak rajtuk, amelyek nem földi logikájúak, de azért megfejthetők - és ő tényleg megfejti, mert tud olyanokat, amiket földi logikájú emberek kihagynak a számításból, pédául azt, hogy "minden csillagban van egy ilyen térforrás, ami magát a csillagot és a bolygórendszerét megtartja a létezésben" - ezzel ugye nem számol a mai asztronómia, de az ősi iratok igen, mert az ősiek még élénken kommunikáltak a földönkívüliekkel. És tudja azt is, hogy "a középen lévő csillagjel kettős értelmű, mert a tér hetedik forráshelyét jelentheti, amire a népmeséinkben található alak, a Napba öltözött asszony komoly logikai támaszt ad... Az érdekes az, hogy a mesék nem hat, hanem öt ilyen forrásról beszélnek. Ennek bonyolult térgeometriai okai vannak. A mesében a királykisasszonynak öt fiútestvére van, akiket a gonosz királyné hattyúvá varázsol, majd a királylány csalánból szőtt ingekkel visszaváltoztat. Ez a mese a tér működési elvét írja le részletesen."

Ebben a műfajban az a jó, hogy az alkotó szabadsága korlátlan; míg a fantasynél ugyan bármit meg lehet csináltatni hőseinkkel, de a szálakat azért illik végigvinni, itt az sem kötelező; a cikkből sohasem derül ki, minek felel meg a fizikában a hattyú és főleg a csalánból szőtt ing, ahogy az sem, hogyan is kerültek egyáltalán elő ezek a lemezek, a szőke idegen a magyar népmesébe és a csizma a desktopra. Iskolateremtő módszer: néhány oldallal odébb bizonyos Földes Attila alkalmazza a Mars domborzatát elemző írásában. Neve talán nem annyira ismert, mint az előző két úré, de ha kibontakozhat, egyetlen sárkányfarokcsapással egyszerre üti majd ki Hargitait és Trunkó Barnabást. Lényeg az, hogy a Marson bizonyos kráterekből kirajzolódik egy derékszögű háromszög, ami amellett, hogy megmutatja a 160 millió évvel ezelőtti egyenlítőt (ugyanott 150-et is írnak, majd betelefonálok, mert ez életbevágó), még egy kalap számot is eredményez, többek közt a 36-ot és a 40-et. És most tessék figyelni: "Az ókori Egyiptomban a 40-es és a 36-os számot titokzatosnak tartották. (Már mért pont azokat ne? -w) A marsi üzenetben is ki van jelölve, hogy használni kell. Magyarország nemzetközi hívószáma 36, és ahol a legtöbb külhoni magyar él, annak hívószáma 40 - Románia."

Sajnos ez a gondolat is elhal, nem tudjuk meg, hogy na és akkor mi van, talán a hívószám, az egy természeti adottság, amit kibányásznak minden ország geometriai középpontjában, és akkor az lesz a hivatalos, vagy a nemzetközi telefónia már teljesen földönkívüli igazgatás alatt áll netán, vagy megint csak natúr hülyének tetszik lenni krumplipürével. Milyen kár. Pedig semmi sem szórakoztatóbb, mint amikor az ufókutatás a turbómagyarsággal párosul, Dobogókő a Föld keresztény szívcsakrája, Szűz Mária budapesti volt, fiatalkorában az albertfalvai cérnázógyárban cérnázott, és csak aztán lett az a háztartásbeli, akinek ismerjük. Simán beleférne.

S így tovább: olvasók levelei, akik felvették a kapcsolatot az idegenekkel, és most osztják az észt, hogy "bármelyikünket nagy szeretettel várnak a legfelsőbb dimenziókban is" (ahol a Szentháromság lakik közvetlenül a főufó villája mellett, összejárnak zsugázni néhanap, Buddha pedig szívesen segít, ha eldugul a kerti szökőkút), mások azon elmélkednek, "micsoda technikai és szellemi fejlettség kellett ahhoz, hogy az idegenek elkészítsék a Holdat, és ide irányítsák... erre az ideális pályára, és megállítsák mozdulatlanul." Hát ja, az ideális pálya az, amelyen mozdulatlannak lehet lenni. H. Géza ezredes bemutatja ufókutatási dokumentációját, még éppen kibetűzhető a címe: Üzenetek a túlvilágról. És egy cikk arról, hogy együnk mértéktartóan, nehogy elhízzunk. Nagy nyári könyvvásár van különben, olcsón kapható A magyarság húszezer éve és A gyógyító érme használata.

Önkényesen kiragadott részletek ezek csupán, de hát már csak jogi okokból sem idézhetjük az egészet, noha olyan újság ez, amelynek minden betűje, beleértve a hirdetéseket, a fetrengő jókedv forrása, lehet vele kacarászva rohangálni barátainkhoz, vagy akár csak feltűnően lapozgatni szociális térben, elöl hagyni, ha vendéget várunk, szállóigéket szárnyra bocsátani; egy szó mint száz, menj és vegyél, betépsz tőle ingyen. Aztán lehet persze sajnálkozni és siránkozni is, törvénykönyv és naptár és józan ész után kapkodni, de az egészségtelenebb.