Ilyen a boksz

A bokszoló maradjon hülye

Ha az ember Antonio Banderas-t és Woody Harelson-t kéri fel sztárnak, akkor már eldőlt a kérdés--hollywoodi mozit készül csinálni. Akkor pedig vannak bizonyos szabályok, amiket muszáj figyelembe vennie.

Persze a hollywoodi szabályokat sem azért találták ki, hogy mindenáron betartsák őket. Természetesen vannak olyanok, amiket különösebb következmények nélkül meg lehet sérteni. Sőt, a szabálysértések akár még jót is tehetnek egy filmnek. De vannak olyan szabályok is, amiket nem érdemes figyelmen kívül hagyni, Ron Shelton forgatókönyvíró-rendező pedig gyakorlatilag az összes ilyet felrúgta. És ez még akkor is hiba, ha tudjuk, hogy a rossz amerikai filmek pontosan az ilyen szabályok betartásával születnek. Ugyanis nem igaz, hogy a jók viszont ezek ellenében--ahogy azt Ron Shelton hinni szeretné.

Első menet: igyekezzünk elkerülni az olyan jeleneteket, ahol tíz percen keresztül csak annyit látunk, hogy három ember beszélget egy százzal haladó autóban. A Nevadai Sivatagban! Hallgassunk inkább a bennünk szunnyadó mozinézőre. Mi sem nézzük szívesen az ilyen jeleneteket. Főleg, ha mindjárt hat darab hasonlóval indul egy film. Főleg, ha azokat a dialógusokat nem Woody Allen írta. Főleg, ha mind a három szereplőn végig napszemüveg van és még a szemüket sem látjuk.

Második menet: ha a történet szerint Jack belép az ajtón, azt látjuk. Nem kell még el is mondani, hogy nézd, jön Jack. Ettől film. Hogy látjuk. Ahol az ilyeneket mondani is kell, azt a rádiójátéknak nevezik.

Harmadik menet: Hitchcock azt mondta a sztárjainak, hogy ne csináljanak semmi különöset az arcukkal, mert nem a színházban vannak. Majd ő úgy fogja összevágni a képeket, hogy néző értse: most meglepődtek, most meg örülnek. Ez az ő dolga, ezért kapja a gázsiját.

Negyedik menet: nem árt, ha a szereplők, feltéve, hogy nem forgatókönyvírókról szól a történet, nem beszélnek és nem gondolkodnak úgy, mint a forgatókönyvet író forgatókönyvíró. Különösen, ha bokszolókról van szó. Ha egy filmben a bokszolók olyan okosak, mint a forgatókönyvíró vagy az őket játszó sztárok, akkor vagy a forgatókönyvíró túl hülye vagy a bokszolók túl okosak (tisztelet a Kokónak és a többi kivételnek). Amikor az okos sztár úgy játssza el az okos forgatókönyvíró által hülyén megírt okos bokszoló-dialógusokat, hogy azért a bokszoló hülye maradjon -- az a halál!

Ötödik menet: kultfilmet nem lehet írni. A kultfilm a moziban terem. Senki nem tudja, hogyan. Ha kultfilmet akarunk csinálni, abból ez lesz: középszerű, unalmas, szar.

Hatodik menet: K.O.