Árpád
-2 °C
4 °C

Buena Vista Social Club

2000.04.06. 14:50
A film egy gigantikus home-video (ahogyan kell, nagyrészt handycammel rögzítve), egy így láttam Kubát ezerkilencszázkilencvennyolcban, egy dokumentum-szocio-videoklipp, egy szűk kétórás happy-feeling a működő szocializmusból, egy film arról, hogy hogyan is készült a film, egy metafilm.
Őszintén megmondom: merészebb álmaimban sem reméltem, hogy tanúja lehetek, amint Ruben Gonzalez hetvenkilenc évesen részt vesz élete első ritmikus sportgimnasztika-edzésén. Így visszagondolva azonban valószínűleg csalódást okozott volna, ha minderre nem egy neoklasszicista palota dísztermében kerül, sok-sok szűrővel, enyhén túlexponálva. De a Buena Vista Social Club távol áll attól, hogy csalódást okozzon. Az agg zongorista pont a megfelelő helyen üti a talpalávalót.

A film egy gigantikus home-video (ahogyan kell, nagyrészt handycammel rögzítve), egy így láttam Kubát ezerkilencszázkilencvennyolcban, egy dokumentum-szocio-videoklipp, egy szűk kétórás happy-feeling a működő szocializmusból, egy film arról, hogy hogyan is készült a film, egy metafilm.

Lehetne persze mondani, hogy az egész csak zene, a kép amolyan kísérő csupán, hogy mégse az üres vásznat, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet. A szereplők nagyszerű színészeknek bizonyulnak önmagukat alakítva, semmi sincs túlspilázva, mindenkiből csak amennyi kell, arcok a Macskajajból egy boldogabb éghajlat alatt (még ha nem is egy sokkal boldogabb politikai klímában). Ez utóbbi felhangot a film egyébként üdítően mellőzi, holmi golfpartiktól eltekintve Fidel Castróról egyáltalán nem, Che Guevaráról is alig hallunk.

A Havanna-feeling pedig teljesen rendben: a stáb a két óra alatt a Pécsi Dohánygyár éves termésének körülbelül másfélszeresét füstöli el, úgy húsz-huszonötcentis egységcsomagokban, és az is megnyugtató, hogy a háziszent - miként mindenki más - rendszeresen megkapja a napi betevő rumadagját.

Ezenkívül szép is persze, a beexponált szétfolyó fényfoltok, a naturalista részletek, a hosszú snittek, a folyamatosan mozgó kamera, a hol szemcsés, hol tűéles, ámde mindvégig tiszta és célratörő képsorok, hihetetlen életörömöt sugároznak. Hogy nagy film-e nem tudom, de az biztos, hogy a Buenavista a hétvégém legnagyobb élményévé nőtte ki magát. (Pedig komolyan mondom, az a szombat déli vörösboros szarvaspörkölt zsemlegombóccal azért nagyon ott volt.)

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?