Natália
1 °C
7 °C

Katarzis nélkül borul a bili

2000.08.14. 16:12
Altman filmje nem feszeget nagy kérdéseket, nincsenek benne fergeteges fordulatok vagy bölcselkedések. Konzekvensen öreges hangulatvilága és a pontos jellemábrázolás, valamint Glenn Close hisztérikus játéka mégis arra készteti a kritikust, hogy a közepesen jó filmek kategóriájába sorolja a darabot.
Ha számításba vesszük, hogy Altman már a hetvenen is túl van, talán megbocsátjuk neki, hogy csak ilyen nyugalmas, finomkodó filmre futotta neki. Ha viszont az ugyancsak néhány évvel ezelőtt forgatott nagyszabású Játékos-sal vetjük össze, ahol gyilkos szatírával mutatta be a hollywoodi filmipar világát, akár szimpla félresiklásról is beszélhetünk.

A gonosz
A Cuki hagyatéka egy nagy mese, optimista játék az ezredvégi para-hangulat elűzésére. A rendező mintha nem akarna tudomást venni arról, hogy a világban nem csak őszinte jólelkek leledzenek, hanem elvetemült hidegvérű gazemberek is grasszálnak. Filmjének sötét figurája is csak a kisváros lépes mézébe ragadt lakóihoz viszonyítva gonosz, egyébként csak egy pitiáner csaló.

A film a mese és az amerikai realitás finom keveréke: valahol az Atlanti- óceánon túl, a világ végén, egy amerikai kisvárosban baleset történik. Cuki önkezével vet véget életének, mert megelégeli az özvegyi sors, a magány kínkeserves óráit. A tett színhelyére siető boszorka (Glenn Close), aki mellesleg lassan adagolt bájitalával tompítja húga (Julianna Moore)bájait és értelmét, habozás nélkül felismeri a holtestben rejlő lehetőségeket. A lakályos villából gyilkossági helyszínt varázsol, rőzsét tesz-vesz a ház körül, hogy aztán markába hulljon a szép kis summányi aranytallér (itt konkrétan az értékes ingatlan).

A 'jó' oldalán állnak
Az idős hölgy hű barátja és fegyverhordozója, Willis (Charles S. Dutton), aki egyébként éjszakánként a hátsó ablakon beosonva tisztogatja az özvegy antik fegyvereit, gyanúba keveredik, így a helyi ,,király" seriff cellájába hurcoltatja. A falut fölzaklatja az ügy, nem értik, hogyan eshetett meg ilyesmi a jó öreg fekete Willisszel, a jóság és szeretet mintapéldányával.

Nem így a rossz boszorkát, akiről csúnya históriák keringenek régóta, s akit még a szegény megboldogult rokona, a fiatal Emma (Liv Tyler) is gyűlölettel emleget. Emma felindult érzelmeiben Willis pártjára áll, elemózsiás kosárral látogatja barátját, gyertyafényes vacsorát rendez neki karácsonyra.

Várta a Paradicsom
A mesével ellentétben Altmannál nincs konkrét hős, a bűntett apró, valójában lényegtelen mozzanatokból bontakozik ki, a szereplők mindegyike hozzátesz kicsit a megoldáshoz, katarzis nélkül borul a bili. A méltó jutalom sem anyagiakban mérhető, hanem hangsúlyozottan morális indíttatású. A kisvárosban helyére kerülnek a rokoni viszonyok, a múlt emlékei letisztulnak. Emma például megtudja, hogy a fekete Willis valójában az unokatestvére, a boszorka pedig az ő édesanyja.

Altman filmje nem feszeget nagy kérdéseket, nincsenek benne fergeteges fordulatok, vagy bölcselkedések. Konzekvensen öreges hangulatvilága és a pontos jellemábrázolás miatt a közepesen jó filmek kategóriájába sorolhatjuk a darabot.

Cuki hagyatéka
Cookie's Fortune, 2000
színes, feliratos amerikai filmszatíra, 117 perc
rendező: Robert Altman
szereplők: Glenn Close

Julianne Moore
Patricia Neal
Ned Beatty
Liv Tyler
Chris O'Donnell
Charles S. Dutton
Forgalmazza a Budapest Film

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?