Katarzis nélkül borul a bili

2000.08.14. 16:12
Altman filmje nem feszeget nagy kérdéseket, nincsenek benne fergeteges fordulatok vagy bölcselkedések. Konzekvensen öreges hangulatvilága és a pontos jellemábrázolás, valamint Glenn Close hisztérikus játéka mégis arra készteti a kritikust, hogy a közepesen jó filmek kategóriájába sorolja a darabot.
Ha számításba vesszük, hogy Altman már a hetvenen is túl van, talán megbocsátjuk neki, hogy csak ilyen nyugalmas, finomkodó filmre futotta neki. Ha viszont az ugyancsak néhány évvel ezelőtt forgatott nagyszabású Játékos-sal vetjük össze, ahol gyilkos szatírával mutatta be a hollywoodi filmipar világát, akár szimpla félresiklásról is beszélhetünk.

A gonosz
A Cuki hagyatéka egy nagy mese, optimista játék az ezredvégi para-hangulat elűzésére. A rendező mintha nem akarna tudomást venni arról, hogy a világban nem csak őszinte jólelkek leledzenek, hanem elvetemült hidegvérű gazemberek is grasszálnak. Filmjének sötét figurája is csak a kisváros lépes mézébe ragadt lakóihoz viszonyítva gonosz, egyébként csak egy pitiáner csaló.

A film a mese és az amerikai realitás finom keveréke: valahol az Atlanti- óceánon túl, a világ végén, egy amerikai kisvárosban baleset történik. Cuki önkezével vet véget életének, mert megelégeli az özvegyi sors, a magány kínkeserves óráit. A tett színhelyére siető boszorka (Glenn Close), aki mellesleg lassan adagolt bájitalával tompítja húga (Julianna Moore)bájait és értelmét, habozás nélkül felismeri a holtestben rejlő lehetőségeket. A lakályos villából gyilkossági helyszínt varázsol, rőzsét tesz-vesz a ház körül, hogy aztán markába hulljon a szép kis summányi aranytallér (itt konkrétan az értékes ingatlan).

A 'jó' oldalán állnak
Az idős hölgy hű barátja és fegyverhordozója, Willis (Charles S. Dutton), aki egyébként éjszakánként a hátsó ablakon beosonva tisztogatja az özvegy antik fegyvereit, gyanúba keveredik, így a helyi ,,király" seriff cellájába hurcoltatja. A falut fölzaklatja az ügy, nem értik, hogyan eshetett meg ilyesmi a jó öreg fekete Willisszel, a jóság és szeretet mintapéldányával.

Nem így a rossz boszorkát, akiről csúnya históriák keringenek régóta, s akit még a szegény megboldogult rokona, a fiatal Emma (Liv Tyler) is gyűlölettel emleget. Emma felindult érzelmeiben Willis pártjára áll, elemózsiás kosárral látogatja barátját, gyertyafényes vacsorát rendez neki karácsonyra.

Várta a Paradicsom
A mesével ellentétben Altmannál nincs konkrét hős, a bűntett apró, valójában lényegtelen mozzanatokból bontakozik ki, a szereplők mindegyike hozzátesz kicsit a megoldáshoz, katarzis nélkül borul a bili. A méltó jutalom sem anyagiakban mérhető, hanem hangsúlyozottan morális indíttatású. A kisvárosban helyére kerülnek a rokoni viszonyok, a múlt emlékei letisztulnak. Emma például megtudja, hogy a fekete Willis valójában az unokatestvére, a boszorka pedig az ő édesanyja.

Altman filmje nem feszeget nagy kérdéseket, nincsenek benne fergeteges fordulatok, vagy bölcselkedések. Konzekvensen öreges hangulatvilága és a pontos jellemábrázolás miatt a közepesen jó filmek kategóriájába sorolhatjuk a darabot.

Cuki hagyatéka
Cookie's Fortune, 2000
színes, feliratos amerikai filmszatíra, 117 perc
rendező: Robert Altman
szereplők: Glenn Close

Julianne Moore
Patricia Neal
Ned Beatty
Liv Tyler
Chris O'Donnell
Charles S. Dutton
Forgalmazza a Budapest Film