Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMTovábbi Mozi cikkek
Is-is. Mint minden filmesre, rám is borzasztó nagy hatással voltak Leone munkái, különösen a Volt egyszer egy Amerika, de nagyon szerettem a westernjeit is. A Volt egyszer egy Mexikóban használok olyan hatásokat, amelyeket Leone ihletett, de a cím inkább arra utal, hogy ez a mozi végül is csak egy mese.
- Hány Mariachi-filmet tervez még?
Momentán egyet sem, bár simán lehetne több bőrt lehúzni a történetről, ugyanúgy, mint James Bondról. A magányos zenész egy mexikói legenda, olyan, mint a japánoknál Zatoichi, a vak igazságosztó, csak sokkal esendőbb. Ez a figura borzasztóan alkalmas megjeleníteni minden szorongást, ami csak problémát jelenthet egy férfinak. Gondoljon bele: valamennyien erősek és kemények szeretnénk lenni, közben sérülékenyek vagyunk és esendőek. Minden pasinak van a kezében egy képzelt gitártok, és csak rajtunk múlik, hogy mit rántunk elő belőle: fegyvert-e vagy hangszert.
- Ön például?
Én kamerát, de azt élesre töltve...
- Filmjeiben a férfikarakterek mindig nagyon eredetiek. Ismer ilyen embereket vagy kitalálja őket?
Is-is. Vannak olyan szerepek, amiket az életből lestem el. Például a Willem Dafoe alakította drogbáró, aki átoperáltatta az arcát, de a műtét közben meghal, egy létező személy létező története. Mickey Rourke figurája is egy igazi gengszteren alapszik. A legtöbb ilyen fazonról a nagybátyámtól hallottam, aki FBI ügynök volt, és álnéven dolgozott Mexikóban.
- Ez a szerep lehetőséget adott Mickey Rourke-nak, hogy visszatérjen a szakmába. Milyen volt Hollywood egykori botrányhősével dolgozni?
Nagyon könnyű. Mickey már régóta nagyon szeretett volna újra filmezni, de senki sem adott neki új lehetőséget. A szerepet már eleve rá írtam, sőt még a kutyáját is beleírtam a filmbe, bár őt később lecseréltük egy kisebb ölebre.
- Ön szokás szerint nem csak írta és rendezte a Volt egyszer egy Mexikót, de fényképezte is, díszletet tervezett, vágta, sőt még zenét is szerzett hozzá. Miért lát el egyszerre ennyi szerepet?
Nem szeretem a nagy stábokat, ahol több száz ember rohangál. Ha mindent magam csinálok, akkor azt kapom, amit szeretnék, és gyorsabban is haladunk, mert nem kell órákat töltenem azzal, hogy elmagyarázzam másoknak, mit várok el. Ráadásul a feszített tempó mindenkiből a lehető legjobbat hozza ki: ha döntened kell egy "A" és egy "B" lehetőség között, és nincs időd vacillálni, általában ösztönösen a jó megoldást választod.
- Menyi idő alatt forgatta le a filmet?
Két hét előkészítéssel összesen hét hét alatt. Senki sem hitte el nekem, hogy meg lehet csinálni, pedig igen. Johnny Deppnek például elég nagy szerepe volt, de nyolc nap alatt felvettünk vele mindent. Az utolsó nap már semmi dolga nem maradt, ezért odaadtam neki egy epizódszerepet is, csak hogy ne unatkozzon.
- És mit szólt hozzá?
Mit szólt volna? Röhögött és megcsinálta. Johnny elképesztően profi, és nagyon élvezte a forgatást.
- Az El Mariachi, a Desperado és a Kémkölykök-széria sikere után, megengedhetné magának, hogy nagyobb költségvetésből forgasson.
Igen, de nincs rá szükség. Az ember akkor sokkal kreatívabb, ha nem tesznek mindent tálcán elé. Forgathattam volna filmre is, de minek, amikor HD videóra legalább olyan szép anyagot lehet csinálni.
- Miért érezte úgy, hogy feltétlenül még egy újwesternt kell készítenie?
Quentin Tarantino barátom ötlete volt még 1994-ben. Szerinte az El Mariachi és a Desperado után kellett még egy film, hogy teljes legyen a trilógia. Igazából még a címet is ő javasolta.
- Ön is ekkora befolyással van Tarantino munkájára?
Nem mindig, de általában megfogadjuk egymás tanácsait. Én azt sem bántam volna, ha szerepel a filmemben, de a Kill Bill forgatása miatt sajnos nem volt rá ideje.
- Általában ugyanazzal a színészgárdával dolgozik?
Igen, ha lehet. Danny Trejóhoz családi kötelékek is fűznek, a többiek meg a barátaim. Egy-egy új embert minden filmembe behozok, például ebbe Johnny Deppet, de szeretek a jól bevált arcokkal dolgozni.
- Nehéz volt Deppet megnyerni?
Egyáltalán nem. Tudtam, hogy egy olyan szemét figurát írtam, ami tetszeni fog neki. És azt is tudtam, hogy jó lesz benne. Azon kezdetben kicsit aggódtam, hogy amilyen sznob hírében áll, az akciójelenteket utálni fogja, de később ő maga mondta, hogy még egy forgatáson sem érezte magát ilyen jól.
- El tudja képzelni magáról, hogy más műfajú filmet, mondjuk egy lélektani drámát rendez?
Nem. Kiskorom óta csak a képzelet világa érdekel, a realista történetek egyáltalán nem. Nem szeretem, ha a fantáziám korlátozva van.
- Gyerekkora óta filmes akart lenni?
Tízévesen még rajongtam mindenért, az irodalomért, a zenéért, a fotózásért, de nem tudtam, mire szakosodjam. Aztán felfedeztem magamnak a filmet, ami mindent egyesített, ami érdekelt, és végre mindenben kipróbálhattam magam.
- Salma Hayeknek csak egészen rövid szerep jutott ebben a filmben. Miért?
Salma örvendetesen szupersztár lett legutóbbi közös filmünk óta, és nagyon rövid ideig ért csak rá. A forgatókönyv szerint pedig az általa alakított szereplőt sajnos már a film elején ki kellett nyírni, mert a főhőst a felesége meggyilkolása készteti a bosszúra.
- Enrique Iglesias viszont egész komoly szerepet kapott. Miért esett pont rá a választás?
Egyszerű: azt akartam, hogy egy latin sztár játssza el az egyik zenészt, és fontos volt, hogy tudjon gitározni. Amikor felhívtam, alig akarta elvállalni, de végül annyi bátorítást kapott a többi színésztől, hogy megcsinálta, és nem is rosszul. Szerintem nagyon jó filmszínész lehetne belőle.
- Min dolgozik most?
Egy krimin. Most osztjuk ki a szerepeket, de többet nem mondhatok.
- A főszereplőket sem árulja el?
Stallone, Schwarzenegger és Bruce Willis egyszerre. Na, jó, csak vicceltem, de azért nem lenne rossz gárda.