A köztereken – a temetők kivételével – a második világháború előtt egységes alapterületű és színű állomások kaptak helyet, 1932-re már hatszáz nyilvános fülke volt használatban a fővárosban. Mire kitört a világháború, a szám megközelítette a kétezret.
Az első „percdíjemelés” a második világháború alatt, 1943-ban történt, ekkor emelték a helyi beszélgetés díját húszról harminc fillérre. Ennek következtében azonban egyre gyakoribbak lettek a fülkék meghibásodásai is, mert két eltérő méretű érmét kellett az összeg kifizetéséhez az eszközbe dobni. Erre kínált megoldást 1946 és 1964 között a hívások díjának megtérítésére kizárólagosan használható tantusz – írta az első magyar telefonfülke üzembe helyezésének kilencvenedik évfordulójáról megemlékező összeállításában az MTI. A tantusz egy, a Magyar Posta által kibocsátott, egységes méretű zseton volt, melyet Boldogfai Farkas Sándor szobrász- és éremművész tervezett, és 1969-ig lehetett a nyilvános telefonokban használni. Használatából ered szólásunk – Leesett a tantusz! –, ugyanis a tantusz telefonkészülékbe dobása és a tárcsázás után várni kellett, mire megtörtént az összekapcsolás a vonalban.
A második világháborúban, Budapest ostroma alatt a nyilvános telefonok szinte mind tönkrementek, a fülkék fele is megsemmisült. A helyreállítási munkák 1946 augusztusában kezdődtek, az első új, sárga-zöld telefonfülke a Dob utcai posta elé került. A sérült, de el nem pusztult telefonfülkéket helyreállították, 1946 szeptemberére ezekkel együtt hatszáz működő nyilvános állomás volt.
A Magyar Posta 1950. március 1-jével vette át a fülkék kezelését, rá tíz évre, 1960-ban írtak ki pályázatot új telefonfülkék tervezésére. A nyertes terv nyomán ekkor kezdtek terjedni a falra szerelt telefonok, melyeket átlátszó műanyagból készült féltetők védtek, és választottak el egymástól. Ezt követően 1967-ben jött a következő nagyobb frissítés a magyar telefonfülkék dizájnjában, ekkor korszerűsítették a MaTaRt addigra negyvenéves dizájnját. Az ettől eltérő újabb és különlegesebb változatok a hetvenes-nyolcvanas években jelentek meg először a fővárosban. 1990-re összesen húszféle telefonfülke-típust lehetett találni az országban, legtöbbjük fali védővel szerelt, natúr alumínium vagy sárga-zöldre színezett, fémből készült fülke volt.
A kilencvenes években a mobiltelefonok megjelenésével, majd a kétezres években utóbbiak elterjedésével a telefonfülkék és a nyilvános telefonok sorsa megpecsételődött. 2018-ban írt róla az Index, hogy a maradék magyarországi fülkéket havi átlag egyórányi beszélgetésre használják. A szolgáltatóknak azonban itthon törvényi kötelességük továbbra is fenntartani ezeket a készülékeket, legyen bármilyen veszteséges is, hisz rengeteg segélyhívás továbbra is a nyilvános telefonokról fut be. Így nem valószínű, hogy a csehországihoz hasonlóan a hazai utcákról is eltűnik egyhamar a nyilvános telefon.

1946. szeptember 5. Egy férfi telefonál az egyik
új utcai telefonfülkéből, miután üzembe helyeztek a fővárosban húsz távbeszélő állomást. Az egységnyi telefonbeszélgetés ára 80 fillér, a használathoz szükséges telefonérmék a MaTaRt-nál (Magyar Telefonautomata Rt.) szerezhetők be
Fotó: MAFIRT / MTI Nemzeti Fotótár

Egy matróz csónakban áll a megáradt Duna folyó mellett egy népszigeti telefonfülkénél 1965. június 17-én. Az árvízi mentésben több a feladatuk a vízi rendészeti szerveknek. A kiürített házak a könnyű zsákmány reményében vonzzák a bűnözőket, ezért a Budapesti Vízirendőrőrs teljes létszáma készenlétben van, hajókkal éjjel-nappal járják az elöntött területeket, hogy megakadályozzák a bűncselekményeket, fosztogatásokat. A járőrök irányítják az önkéntes rendőröket, figyelik a gátakat, segítenek a mentésben is az elsődleges feladatuk, a közbiztonság megőrzése mellett.
Fotó: Lajos György / MTI Nemzeti Fotótár

Vendégek telefonálnak az újjáépített
Royal Szálló telefonfülkéiben az Erzsébet körúton 1961. szeptember 12-én. A hotel az ország egyik legnagyobb vendéglátóipari létesítménye
Fotó: Pálfai Gábor / MTI Nemzeti Fotótár

1961. május 21. Fiatal nő telefonál egy telefonfülkéből a Városligetben a május 18–28. között megrendezésre kerülő
Budapesti Ipari Vásáron.Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár

1962. november 29. Egy nő telefonál egy
formatervezett telefonfülkében. A felvétel készítésének pontos helye ismeretlen
Fotó: Tóth József / MTI Nemzeti Fotótár

Járókelők nézik a Nyugati pályaudvarnál felszerelt
kísérleti telefonfülkét 1964 májusában. Ehhez a típushoz nem kell telefonérme, hanem három darab húszfilléres bedobásával működik
Fotó: Friedmann Endre / MTI Nemzeti Fotótár

Jellegzetes,
gombatetejű műanyag telefonfülkéből lép ki egy járókelő a sűrű havazásban 1980. december elsején. Mellette egy Lada személygépkocsi
Fotó: Kerekes Tamás / MTI Nemzeti Fotótár

1989. október 9.
Telefonáló küldöttek a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) kongresszusán a Budapest Kongresszusi Központban (BKK)
Fotó: E. Várkonyi Péter / MTI Nemzeti Fotótár
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon