Utazós monológ

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Jönnek az utasok, lökdösik egymást. Felbotorkál a lépcsőn az öreg falusi ember két megrakott kosarával, nyomul tűsarkúban a szőke lány, segítőt, majd helyet keres a vak asszony, anyja kezébe kapaszkodik a bárányhimlőből gyógyult hatéves. A csigát valaki az egyik ülés mellett felejtette... 

Orgonaillatot érzek. A Lillafüredi Palotaszálló mellett áll egy bokor, ha a szél keletről fúj, érezni a virág mámorító illatát. Május van, hétköznap, elmúlt nyolc óra. Szeretem ezt az időszakot: megfigyelek, és elképzelem, ki mit hagyott maga mögött, mielőtt buszra szállt.

Az öregembernek, aki alig bírt fellépni a lépcsőn, láthatóan fájdalmai vannak minden mozdulat közben. Arca olyan, akár egy agyongyűrt papír. Minden barázda egy-egy naplóbejegyzés az elmúlt évtizedekből. Ahogy megfejtem a titkosírást, feltűnik a vidéki ház, a gondozott kert. Látom, ahogy kapával gödröket vág a földbe, azokat vaskos ujjával tágítja. Gondosan belehelyezi a palántát, úgy, ahogy az ember tulajdon gyermekét teszi a bölcsőbe. Megöntözi a frissen ültetett növényeket, beszél hozzájuk: nőjetek nagyra, hadd teljen bennetek örömem! Az öreg leül a buszon, maga mellé helyezi két megpakolt kosarát. Friss saláta, retek, újhagyma, répa kandikál ki a csomagokból. A férfi legalább nyolcvanéves, a Palotaszállót bámulja. Úgy nézi, mint aki először látja. Csillog a szeme, eltűnik belőle a fakóság. Aztán a mellette álló, telefonáló szőkére téved a tekintete. Ugyanúgy nézi, mint az előbb azt a szép nagy puccos szállodát. Sem az épületet, sem a nőt nem tudja alaposan szemügyre venni, az első túl messze van, a másik pedig magasan fölötte. Elérhetetlenek.

A tűsarkú cipőt viselő lány észreveszi, hogy a bácsi figyeli. Felemeli jobb keze középső ujját. Az öreg hirtelen elfordítja a fejét. Talán legszívesebben ő kérne bocsánatot. A szőkeség tovább telefonál. Hangos és magas. Mindenki felett ellát. Bámulja a tupírozott frizurákat, a lapos, zsíros hajakat, a kopaszodó szigeteket a fejbúbokon. Láthatóan jól érzi magát ebben a pozícióban, itt, a buszon, saját világának tetején. Megdicsérhették a telefonban. Viháncol, csavargatja a haját, kelleti magát. Felülről megnézi a mellét, szabad kezével megigazítja az egyiket, majd a másikat. Csak ezután néz körbe, ki látja. Elégedetten nyugtázza a szép számú közönséget. Újra vihog. Rózsaszín szőrös táskájában kutat, kis üvegcsét vesz elő. Permetet fúj magára. Az édes illat, akár az egyre terjeszkedő pókháló, bekeríti a busz utasait.

A vak asszony a lány felé fordítja a fejét. Megrezdül az ajka. Nem tudni, mit fojtott el: mosolyt vagy rosszallást. A szeme nyitva, a tekintete üres. Kezét az orra elé emeli, mintha ezzel akarná megakadályozni, hogy az idegen személy az érzékein keresztül az agyába hatoljon. Aztán megigazítja a szoknyáján keletkezett redőket. Olyan, mint aki makulátlan szeretne lenni a felette magasodó, édes illatú nő társaságában. Biztosan tökéletesnek képzeli. Néha a szőke hangjának és illatának irányába emeli a fejét. Pontosan eltalálja, tényleg ott áll a lány, aki ügyet sem vet rá. A vak a tűsarkakon egyensúlyozó nő számára nem közönség, nincs benne potenciál. Az előbbit azonban izgatja útitársa, olyan, mintha minél többet szeretne róla tudni. Nyújtogatja a nyakát, fülel, talán sikerül összeraknia a telefonbeszélgetésből egy viszonylag tűrhető képet. Lefogadom, azt is tudja, hogy világos hajú, sőt talán a rózsaszín táskáját is le tudná írni.

A hat év körüli kisgyerek egyik kezével anyját fogja, a másikkal egy rúdban kapaszkodik.

– Anyu, annak a néninek miért olyan furcsa a szeme? – kérdezi viszonylag hangosan, és a vak nőre mutat. Az anyja szégyenkezik, próbálja csitítani fiát. Ezzel csak szítja a tüzet.

– Nagyon félelmetes és csúnya – folytatja a kissrác.

A mama lehajol hozzá, tenyerével betapasztja a száját. A fülébe suttog, mire a gyerek hevesen bólogat. Egymegállónyi csend következik. A fiúcska szemmagasságban bámul előre. Lehiggadt. Láthatóan ebben a világban érzi magát otthon, ismeri a combokat, derekakat, az ő szemszögéből ilyen a rend. A vak nő szeme nem illik ebbe a világba, kizökkenti. Valamit talál a földön. Nézi a barna foltot, rugdosni kezdi a cipője orrával. Kavicsnak hiszi, pedig csiga.

A kis állat egyre rosszabbul érzi magát. Eddig is halálfélelme volt, attól rettegett, hogy a busz utasai rátaposnak. Most meg itt ez a gyerek, aki nem hagyja békén. A csiga hangja túl erőtlen, hiába kiabálna segítségért, úgysem hallanák meg, ráadásul az emberek el sem hinnék, hogy egy csiga is képes kiabálni. Egyre közelebbről látja a cipőt, érzi a friss aszfalt szagát, amibe a fiúcska az imént belelépett. Tapasztalt városlakó, több tucat lábbelit látott már élete során ebből a perspektívából, tudja, hogy ez a mostani gyereké. Ettől megretten. A testvérét egy hároméves taposta szét néhány hete. Még mindig gyászolja.

Nézem az öreget, a szőkét a tűsarkúban, a vak nőt, a hatévest és a csigát. Bámulom őket, és próbálom megérteni a világot az ő szemszögükből. Hiába, nem megy, én csak egy kivénhedt busz vagyok.

Jászapáti, 1955. szeptember 1. Megérkezik a Mávaut autóbusza a megállóba
Jászapáti, 1955. szeptember 1. Megérkezik a Mávaut autóbusza a megállóba
Fotó: Lónyai Mária / MTI Nemzeti Fotótár
Hollókő, 1960. március 22. Igavonó marháit vezető férfi a Mávaut-buszmegállótól felfelé vezető úton. A megállóból Szécsény, Pásztó és Salgótarján felé közlekedik buszjárat
Hollókő, 1960. március 22. Igavonó marháit vezető férfi a Mávaut-buszmegállótól felfelé vezető úton. A megállóból Szécsény, Pásztó és Salgótarján felé közlekedik buszjárat
Fotó: Rácz János / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1950. augusztus 1. A buszvezető ellenőrzi a bőröndökkel, retiküllel utazó pár menetjegyét felszállás előtt egy Chausson típusú autóbusznál a Sztálin téri buszpályaudvaron, a Tanninpex (volt Bőr- és Szőrme) Nemzeti Vállalat reklámfotóján. A háttérben a Szent István-bazilika kupolája és tornyai
Budapest, 1950. augusztus 1. A buszvezető ellenőrzi a bőröndökkel, retiküllel utazó pár menetjegyét felszállás előtt egy Chausson típusú autóbusznál a Sztálin téri buszpályaudvaron, a Tanninpex (volt Bőr- és Szőrme) Nemzeti Vállalat reklámfotóján. A háttérben a Szent István-bazilika kupolája és tornyai
Fotó: Járai Rudolf / MTI Nemzeti Fotótár
Dunaújváros, 1965. február 18. Utasok olvasnak a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsiüzeme (Mávaut) Dunaújváros–Székesfehérvár–Győr-útvonalon közlekedő autóbuszán. A járaton utazás közben válogathatnak, olvashatnak a kísérleti utaskönyvtár köteteiből, amelyet úgy válogattak össze, hogy rövid írásműveket, kisregényeket, novellákat, verseket, karcolatokat tartalmazzanak. Az utasok 55 könyv közül kölcsönözhetnek az utazás idejére. Már az első napon nagy forgalma volt az autóbuszkönyvtárnak, amely ha beválik, akkor a szolgáltatást kezdeményező Fejér megyei Vörösmarty Könyvtár más távolsági járaton is rendszeresíti majd a könyvkölcsönzést
Dunaújváros, 1965. február 18. Utasok olvasnak a Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsiüzeme (Mávaut) Dunaújváros–Székesfehérvár–Győr-útvonalon közlekedő autóbuszán. A járaton utazás közben válogathatnak, olvashatnak a kísérleti utaskönyvtár köteteiből, amelyet úgy válogattak össze, hogy rövid írásműveket, kisregényeket, novellákat, verseket, karcolatokat tartalmazzanak. Az utasok 55 könyv közül kölcsönözhetnek az utazás idejére. Már az első napon nagy forgalma volt az autóbuszkönyvtárnak, amely ha beválik, akkor a szolgáltatást kezdeményező Fejér megyei Vörösmarty Könyvtár más távolsági járaton is rendszeresíti majd a könyvkölcsönzést
Fotó: Percze Lajos / MTI Nemzeti Fotótár
Veszprém, 1965. augusztus 23. Elkészült és átadták a forgalomnak a Mávaut (Magyar Államvasutak Autóbusz Üzem) új pályaudvarát. A 18 gépkocsiállással rendelkező pályaudvarról indul a megye összes autóbuszjárata. Létesítése különösen nagy jelentőségű a balatoni forgalom lebonyolítása miatt. Az utazóközönséget hangosbeszélők értesítik az indulás időpontjáról, a várakozást kényelmes, modern váróterem teszi kellemessé
Veszprém, 1965. augusztus 23. Elkészült és átadták a forgalomnak a Mávaut (Magyar Államvasutak Autóbusz Üzem) új pályaudvarát. A 18 gépkocsiállással rendelkező pályaudvarról indul a megye összes autóbuszjárata. Létesítése különösen nagy jelentőségű a balatoni forgalom lebonyolítása miatt. Az utazóközönséget hangosbeszélők értesítik az indulás időpontjáról, a várakozást kényelmes, modern váróterem teszi kellemessé
Fotó: Hadas János / MTI Nemzeti Fotótár
Miskolc-Lillafüred, 1951. július 15. SZOT- (Szakszervezetek Országos Tanácsa) beutaltak érkeznek egy Mávaut (Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme) Rába-Special távolsági busszal a lillafüredi Palota Szállóhoz
Miskolc-Lillafüred, 1951. július 15. SZOT- (Szakszervezetek Országos Tanácsa) beutaltak érkeznek egy Mávaut (Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme) Rába-Special távolsági busszal a lillafüredi Palota Szállóhoz
Fotó: Járai Rudolf / MTI Nemzeti Fotótár
Visegrád, 1965. augusztus 5. A Finta László formatervező által, az Ikarus 31 típusú autóbusz fő darabjainak felhasználásával tervezett, a Magyar Állam Vasutak Autógépkocsi-üzeme (Mávaut) üzemeltetésében lévő panorámabusz első próbaútján turistákkal a nemrégiben elkészült, a visegrádi Fellegvárhoz és a Nagyvillám-kilátóhoz (Zsitvay-kilátó) vezető Panoráma úton. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal felkészült az idegenforgalomra, így a visegrádi hajóállomástól nyitott panorámabusz viszi fel a hegyre a kirándulókat. Felújították a Nagyvillám-kilátót is, a tetőteraszán monokuláris távcsövet állítottak fel. Háttérben a Duna folyó
Visegrád, 1965. augusztus 5. A Finta László formatervező által, az Ikarus 31 típusú autóbusz fő darabjainak felhasználásával tervezett, a Magyar Állam Vasutak Autógépkocsi-üzeme (Mávaut) üzemeltetésében lévő panorámabusz első próbaútján turistákkal a nemrégiben elkészült, a visegrádi Fellegvárhoz és a Nagyvillám-kilátóhoz (Zsitvay-kilátó) vezető Panoráma úton. A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal felkészült az idegenforgalomra, így a visegrádi hajóállomástól nyitott panorámabusz viszi fel a hegyre a kirándulókat. Felújították a Nagyvillám-kilátót is, a tetőteraszán monokuláris távcsövet állítottak fel. Háttérben a Duna folyó
Fotó: Bereth Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár
Pécs, 1961. június 26. Utcai forgalom lovas kocsival, Volga M–21-es személyautóval és autóbusszal – Ikarus 30-as távolsági autóbusz – Pécs épülő délnyugati városrészében, az Uránvárosban. Uránvárost az uránbányák megnyitása és üzemeltetése hívta életre. 1940 és 1956 között repülőtér volt ezen a területen. 1956-ban kezdtek lakóházakat építeni a bányászok számára, tervezője Dénesy Ödön Ybl-díjas építész
Pécs, 1961. június 26. Utcai forgalom lovas kocsival, Volga M–21-es személyautóval és autóbusszal – Ikarus 30-as távolsági autóbusz – Pécs épülő délnyugati városrészében, az Uránvárosban. Uránvárost az uránbányák megnyitása és üzemeltetése hívta életre. 1940 és 1956 között repülőtér volt ezen a területen. 1956-ban kezdtek lakóházakat építeni a bányászok számára, tervezője Dénesy Ödön Ybl-díjas építész
Fotó: Fényes Tamás / MTI Nemzeti Fotótár
Debrecen, 1965. szeptember 14. Utasok várakoznak az autóbuszra a Mávaut (Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme) megállójában. Az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött Tégláskert, Debrecen városrésze, ahol számos családi ház, új iskola, önkiszolgáló élelmiszerbolt és aszfaltút épült
Debrecen, 1965. szeptember 14. Utasok várakoznak az autóbuszra a Mávaut (Magyar Államvasutak Közúti Gépkocsi Üzeme) megállójában. Az elmúlt évtizedben jelentősen fejlődött Tégláskert, Debrecen városrésze, ahol számos családi ház, új iskola, önkiszolgáló élelmiszerbolt és aszfaltút épült
Fotó: Fényes Tamás / MTI Nemzeti Fotótár
Balatonszéplak, 1965. szeptember 19. Vendégek az ötvenszobás, 140 személyes Hotel Interpress Nemzetközi Újságíró Üdülőben, a közigazgatásilag Siófokhoz tartozó Balatonszéplakon
Balatonszéplak, 1965. szeptember 19. Vendégek az ötvenszobás, 140 személyes Hotel Interpress Nemzetközi Újságíró Üdülőben, a közigazgatásilag Siófokhoz tartozó Balatonszéplakon
Fotó: Lajos György / MTI Nemzeti Fotótár
Kunpeszér, 1981. szeptember 11. Egy líbiai turista leszáll állatáról egy kunpeszéri buszmegállóban. A tanárokból álló turistacsoport teveháton indult világot látni. A tevekaraván Líbiából hajóval érkezett Olaszországba, majd Jugoszlávián át teveháton hazánkba, ahol két hetet töltenek, majd továbbutaznak Csehszlovákián át Lengyelországba és az NDK-ba. A magyar vendéglátásért viszonzásul egyik tevéjüket a Fővárosi Állatkertnek ajándékozzák
Kunpeszér, 1981. szeptember 11. Egy líbiai turista leszáll állatáról egy kunpeszéri buszmegállóban. A tanárokból álló turistacsoport teveháton indult világot látni. A tevekaraván Líbiából hajóval érkezett Olaszországba, majd Jugoszlávián át teveháton hazánkba, ahol két hetet töltenek, majd továbbutaznak Csehszlovákián át Lengyelországba és az NDK-ba. A magyar vendéglátásért viszonzásul egyik tevéjüket a Fővárosi Állatkertnek ajándékozzák
Fotó: Benkő Imre / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1960. április 1. Utasok várakoznak az Engels téri buszpályaudvaron. Az elmúlt évben 89 vonallal bővítették a Mávaut vonalait, ezzel 3258 város, község, falu kapcsolódott be a kiterjedt hálózatba
Budapest, 1960. április 1. Utasok várakoznak az Engels téri buszpályaudvaron. Az elmúlt évben 89 vonallal bővítették a Mávaut vonalait, ezzel 3258 város, község, falu kapcsolódott be a kiterjedt hálózatba
Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár
Mátraháza, 1952. január 27. Lovas szán várakozik a mátraházai Mávaut-megálló épülete előtt, a megállóban két autóbusz parkol
Mátraháza, 1952. január 27. Lovas szán várakozik a mátraházai Mávaut-megálló épülete előtt, a megállóban két autóbusz parkol
Fotó: Bartal Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár